Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

kutatták a még működő kőbányákat, szakértői vélemé­nyeket készíttettek a kőminőségekről. A gyöngyösi épü­letek hiteles megépítéséhez az időközben bezárt farkas- mályi kőbánya részleges megnyitásán túl a településen folytatott kutatások után bontásra ítélt korabeli épületek kőanyagát is sikerült megszerezni. A közel 10.000 tonna kő Szentendrére szállítása és a beépítéshez szükséges helyi megmunkálása komoly kihívást jelentett a kivitele­zőnek. A Múzeum munkatársai mindvégig szigorúan el­5. kép. Kőmegmunkálás a tájegység építésekor (DEIM Péter felvétele) lenőrizték a megadott paraméterek teljesítését, folyama­tosan koordinálták a kőanyag minőségének ellenőrzését. Miként ez a megvalósult tájegységben is feltűnik, hogy az épületek látható felületein a tér egy pontjáról akár 4-5 különböző színű, jellegű helyi kő is felfedezhető. Termé­szetesen a vakolt, tapasztott felületek alatt is a hiteles kő található. Jellemző, hogy ezt a követelményt nehezen „ér­tette meg” a kivitelező cég. Hosszas és több alkalommal folytatott egyeztetéssel sikerült elfogadtatni a múzeumi hitelesség szempontjait ezen a téren is.13 A helyi hiteles kőanyag felhasználását a hiteles rekon­strukcióban megvalósuló épületek esetében érdemben javította a felmérések, analógiák, padló- és falkutatások alapján történő megvalósítást. Szerencsés megoldás volt, 6. kép. A hejcei és az erdőbényei házak a tájegységben (DEIM Péter felvétele) hogy a hejcei épület építésekor az eredeti ház egykori leégett istállójának kőanyagát sikerült megszerezni és a Múzeumba szállítani. Az istálló a múzeumi bemutatásra kiválasztott időpont után épült és néhány évtized után el­pusztult. így az eredeti kőanyag egy részét a hátsó orom­fal látható falfelületeként láthatja a látogató. A hejcei épületben ezen túl több eredeti elem is erősíti a hiteles bemutatást: az eredeti ház istállójának berendezését si­került lebontani és beépíteni a múzeumi épületbe, szin­tén az eredeti helyről emelték ki a borházba az utcáról vezető fa lépcsőt. A közel húsz éve bontott épületek eredeti faanyagá­nak is csak kisebb része volt felhasználható az újraépítés­nél. A kiválasztott, gyakran évek óta lakatlanul álló épü­letek többsége már bontáskor olyan állapotban volt, hogy faanyagát helyben selejtezni kellett. Érthető ez a szigete­lés nélkül épült, sárba rakott kőfalazatoknál, a közvetle­nül a kőfalra támaszkodó födémgerendáknál. A depóban töltött hosszú évek után a födémek, tetőszerkezetek fa­anyaga, az ajtók, ablakok egy része is csak mintaként volt felhasználható.13 14 Ezért volt különös jelentősége a pontos másolatok készíttetésének. 13 Vö. FÜZES Endre 2012. 14 Hasonló tapasztalatokról számolt be a Bakony, Balaton-felvidék tájegység megvalósításáról H. Csukás Györgyi. H. CSUKÁS Györgyi 2001. 51 7. kép. Ajtózás terve (BÁLINT lános raiza)

Next

/
Thumbnails
Contents