Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Kemecsi Lajos A FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Bevezetésként utalni kívánok arra az évtizedes problematikára, amely az ún. alkalmazott néprajzkutatás /tudomány, illetve a múzeumi bemutatási lehetőségek ösz- szefüggéseit jellemzi.1 A szabadtéri néprajzi muzeológia, azáltal, hogy különösen adekvát és tömörített képet kíván közvetíteni, komplex tevékenység. Nemzetközi téren mára egyértelműen elfogadottá vált, hogy létezik egyedi szabadtéri muzeológia, amely nem csak az épületekről és a tárgyakról, hanem az emberekről is szól. A múzeumi kiállítások tervezésekor és megvalósításakor minden esetben célszerű figyelembe venni, hogy a 21. században nem a puszta tények, hanem a történetek keltik fel és tartják ébren a látogatói érdeklődést. Ezek a jellemzők alakítják napjaink szabadtéri múzeumának feladatát és lehetőségeit, hacsak nem kíván olyan posztmodern geg, „Theme Park” lenni, amelynek poénok iránti érzékenysége jóval nagyobb, mint a hitelesség iránti elkötelezettsége, s amelyben az eredetiség mindössze egy üres kifejezés, semmi több. A tájegységi kiállítás előtörténete A fentiekben röviden összefoglalt elvek alkalmazásra kerültek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2006-ban megnyílt Felföldi mezőváros tájegységének megvalósításakor is. A részletek elemzése előtt tanulságos a Felföldi mezőváros tájegység telepítési koncepcióba kerülésének rövid tudománytörténeti összefoglalása. A tájegység ötletének kidolgozása HOFMANN Tamás főigazgató nevéhez köthető a feljegyzések szerint. 1970- ben az összegző telepítési tervben a kiállítási egység még csak mint igény és elméleti koncepció jelenik meg. 1971- ben és 1972-ben zajlanak azok a muzeológiai és építészeti kutatások, illetve felmérések, melyek a telepítési terv alapját jelentették.1 2 Az, hogy a korábbi tervnek nem volt része a mezővárosi kultúrának ez a hangsúlyos és jellemző eleme, nem lett volna elegendő a koncepcióba kerüléshez. Ezt egyaránt elősegítették a Múzeum alapfeladatai közül ekkor erősödő történeti - életmód bemutatás igénye és az intézményi személyi feltételek és adottságok is. KECSKÉS Péter személyében, egy, a régióhoz személyes szálakkal és kutatói érdeklődéssel is szorosan kötődő elkötelezett muzeológus kapta meg a tájegység telepítési tervének kidolgozását hosszú távú feladatul. 1974 után a VATI és a KÖZTI munkatársainak segítségével komoly épületfelmérési munka indult meg, amelynek eredményeként KECSKÉS Péter elvégezhette az épületkiválasztásokat is. A múzeum tudományos koncepciója karakteres, feltétlen bemutatandó épületegységként kezelte a Felvidéki mezővárost, s nem változtattak ezen a BALASSA M. Iván és KECSKÉS Péter által összeállított 1978-as épületjegyzék és annak folyamatos módosításai sem.3 A tájegység telepítési koncepciója ezt követően gyakorlatilag lényegi változáson nem ment keresztül. Esetenként épületcserére került sor, a később elvégzett felméréseknek, illetve a párhuzamosan zajló néprajzi - történeti adatgyűjtésnek megfelelően. (így szerepelt korábban is már a tájegységben tállyai épület, de a 2003-ig elfogadott koncepcióból egy újabb tokaji ház kiszorította.) A kialakult elképzelés egy jellegzetes mezővárosi tér megépítésével kívánta a jellemző épületeket bemutatni. I. kép. A tokaji ház terve 1 A kérdésről pl. KEMECSI Lajos 2008, 2009/b, 2010/a, 2010/b. 2 KECSKÉS Péter - KOVÁCS István SZNM MNÉA-E337/6616. Idézi BATÁRI Zsuzsanna 2013. 7. 3 KECSKÉS Péter szerk. 1980/a. BARABÁS Jenő-SZOLNOKY Lajos 1967. HOFMANN Tamás 1970. KECSKÉS Péter 1978. 47
