Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Kemecsi Lajos A FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN Bevezetésként utalni kívánok arra az évtizedes prob­lematikára, amely az ún. alkalmazott néprajzkutatás /tu­domány, illetve a múzeumi bemutatási lehetőségek ösz- szefüggéseit jellemzi.1 A szabadtéri néprajzi muzeológia, azáltal, hogy különösen adekvát és tömörített képet kíván közvetíteni, komplex tevékenység. Nemzetközi téren mára egyértelműen elfogadottá vált, hogy létezik egyedi szabadtéri muzeológia, amely nem csak az épüle­tekről és a tárgyakról, hanem az emberekről is szól. A mú­zeumi kiállítások tervezésekor és megvalósításakor min­den esetben célszerű figyelembe venni, hogy a 21. szá­zadban nem a puszta tények, hanem a történetek keltik fel és tartják ébren a látogatói érdeklődést. Ezek a jel­lemzők alakítják napjaink szabadtéri múzeumának fel­adatát és lehetőségeit, hacsak nem kíván olyan posztmo­dern geg, „Theme Park” lenni, amelynek poénok iránti érzékenysége jóval nagyobb, mint a hitelesség iránti el­kötelezettsége, s amelyben az eredetiség mindössze egy üres kifejezés, semmi több. A tájegységi kiállítás előtörténete A fentiekben röviden összefoglalt elvek alkalmazásra kerültek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2006-ban megnyílt Felföldi mezőváros tájegységének megvalósításakor is. A részletek elemzése előtt tanulsá­gos a Felföldi mezőváros tájegység telepítési koncepció­ba kerülésének rövid tudománytörténeti összefoglalása. A tájegység ötletének kidolgozása HOFMANN Tamás fő­igazgató nevéhez köthető a feljegyzések szerint. 1970- ben az összegző telepítési tervben a kiállítási egység még csak mint igény és elméleti koncepció jelenik meg. 1971- ben és 1972-ben zajlanak azok a muzeológiai és építé­szeti kutatások, illetve felmérések, melyek a telepítési terv alapját jelentették.1 2 Az, hogy a korábbi tervnek nem volt része a mezővárosi kultúrának ez a hangsúlyos és jellemző eleme, nem lett volna elegendő a koncepcióba kerüléshez. Ezt egyaránt elősegítették a Múzeum alapfel­adatai közül ekkor erősödő történeti - életmód bemu­tatás igénye és az intézményi személyi feltételek és adott­ságok is. KECSKÉS Péter személyében, egy, a régióhoz sze­mélyes szálakkal és kutatói érdeklődéssel is szorosan kö­tődő elkötelezett muzeológus kapta meg a tájegység te­lepítési tervének kidolgozását hosszú távú feladatul. 1974 után a VATI és a KÖZTI munkatársainak segítsé­gével komoly épületfelmérési munka indult meg, amely­nek eredményeként KECSKÉS Péter elvégezhette az épü­letkiválasztásokat is. A múzeum tudományos koncepció­ja karakteres, feltétlen bemutatandó épületegységként ke­zelte a Felvidéki mezővárost, s nem változtattak ezen a BALASSA M. Iván és KECSKÉS Péter által összeállított 1978-as épületjegyzék és annak folyamatos módosításai sem.3 A tájegység telepítési koncepciója ezt követően gyakorlatilag lényegi változáson nem ment keresztül. Ese­tenként épületcserére került sor, a később elvégzett fel­méréseknek, illetve a párhuzamosan zajló néprajzi - tör­téneti adatgyűjtésnek megfelelően. (így szerepelt koráb­ban is már a tájegységben tállyai épület, de a 2003-ig el­fogadott koncepcióból egy újabb tokaji ház kiszorította.) A kialakult elképzelés egy jellegzetes mezővárosi tér meg­építésével kívánta a jellemző épületeket bemutatni. I. kép. A tokaji ház terve 1 A kérdésről pl. KEMECSI Lajos 2008, 2009/b, 2010/a, 2010/b. 2 KECSKÉS Péter - KOVÁCS István SZNM MNÉA-E337/6616. Idézi BATÁRI Zsuzsanna 2013. 7. 3 KECSKÉS Péter szerk. 1980/a. BARABÁS Jenő-SZOLNOKY Lajos 1967. HOFMANN Tamás 1970. KECSKÉS Péter 1978. 47

Next

/
Thumbnails
Contents