Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A tájegység néprajzi és építészeti jellemzői A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos kutatási és állandókiállítás-rendező tervének tehát részévé lett a középhegységi felföldi mezővárosi kultúra. A mind a történeti kutatás, mind a tárgyi kultúra megőrzése szempontjából kevéssé ismert, illetve méltatott anyag nemzeti örökségünk fontos része. A jellegzetes felföldi kőépít- kezéses kultúra a 17-19. században elsősorban a borelőállítás, borkereskedelem és céhes kisipar tevékenységeivel jellemezhető. A hungarikumnak számító tokaji fehérbor, illetve a gyöngyösi jellegzetes vörös borkultúra produktumai nem csupán hazai viszonylatban, hanem a távolsági kereskedelem révén Európa távoli országaiban is közkedveltek voltak évszázadokon keresztül. Ez az árutermelő tevékenység határozta meg az itt élő lakosság életét a múzeumi bemutatásra kiválasztott időszakaszban is, egészen a 19. század végi filoxéravészig. A szőlő- és borkultúra, mint városképző tényező jellemző, bár a korábban hangoztatott monokultúrára épülő gazdasági régió megkérdőjelezhető.4 Az építészetileg körülhatárolható vidék egyben sajátos gazdálkodási móddal rendelkező ökológiai zónát is jelent, melyet a kiválasztott és bemutatott építményeknek és berendezéseiknek tükrözniük kellett. A régió átfogó kultúrtörténeti és történeti néprajzi szemléletű bemutatására elsőként a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalkozott. Az épületcsoport felépítését szolgálták az elmúlt harminc évben történt néprajzi gyűjtések és történeti levéltári kutatások, műszaki felmérések is. A felvidéki mezővárosi épületek múzeumi megjelenítéséhez telepítési tervként olyan településszerkezeti egységet alakított ki a Múzeum, amelyre nyolc szalagtelkes porta elhelyezhető. Ez a városszerkezeti egység a háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amire a telkek merőlegesen fekszenek. Ez a tér és utcakép a fejlett kőépítkezés kiegészítő elemeivel gazdagodik: térburkolatok, támfalak, kerítések, kutak, pincék megépítésével. Az épületek közül kivezető út felett kőből épített teraszrendszer kialakításával a filoxéravész előtti művelési módokat és szőlőfajtákat mutatja be a tájegység. A telepítési tervben szereplő eredeti, illetve másolatban megépülő tokaji, mádi, tállyai, hejcei, gyöngyösi és erdőbényei épületeket úgy választották ki, hogy a 18-19. századi kőépítkezés fontosabb alaprajzi és funkcionális változatait képviseljék. Ezek a lakóházak szűk beltelkek2. kép. A tájegység rajza 4 FRISNYÁK Sándor - GÁL András 2010. 166-167. 48
