Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR - FAÁR TAMARA - KOVÁCS ZSUZSA - SÁRI ZSOLT - SZIGETHY ZSÓFIA: Bárány éve a Skanzenben. „Több, mint gondolnád
és az élményszerű múzeumlátogatás minél hatékonyabb megvalósítása volt. Az Alföldi mezőváros tájegység sükösdi lakóházában a látogatók juhsajt-feldolgozást és cipósütést láthattak, megkóstolhatták a cipót és a sajtot, magukkal vihették a recepteket, hogy otthonukban maguk is kipróbálhassák ezek elkészítését. A gasztronómiánál maradva a Kisalföld 9. kép. Sükösd - cipósütés, sajtkészítés (DEIM Péter felvétele) tájegység ásványrárói lakóházában juhtejből, juhsajtból és juhhúsból készült ételek elkészítését mutattuk be, rávilágítva arra, hogy a juhtermékekből viszonylag egyszerűen ízletes és kiadós ételek készíthetők. Reméltük, hogy a program látogatói ihletet kapva, alkalomadtán a családi konyha kínálatát az egészséges és ízletes juhtermékekből készült ételekkel gazdagítják. A helyszínt 201 I -ben azzal a szándékkal alakítottuk ki a Skanzen egyik stratégiai céljához igazodva, hogy a hagyományos, az évszakok szezonalitásán alapuló paraszti ételek elkészítésével megmutassuk a tradicionális népi tudás mai felhasználásának opcionális formáit. így a szezonálisan elérhető alapanyagokon alapuló főzés lehetőségét, amely biztosítja azokat a vitaminokat, amelyek az adott zöldség vagy gyümölcs természetes érésekor a legmagasabbak a növényekben. Célunk volt, hogy a hagyományos paraszti receptek továbbélését segítsük, és mai felhasználhatóságára hívjuk fel a figyelmet, hiszen ezek az ételek viszonylag könnyen, gyorsan elkészíthetőek, másrészt sokuk, különösen azok, amelyek gabonát tartalmaznak, rostokban gazdag, egészséges ételek. A legfontosabb üzenete a helyszínnek az otthon főzés fontosságának hangsúlyozása, nemcsak a házi koszt ízgazdagsága miatt, hanem azért is, mert a közös étkezések a családi összetartás legfontosabb formái. A Bárány évében pedig a helyszín receptpalettája a paraszti étkezések egykor igen fontos termékeivel, a juhhús és a juhtejter- mékek felhasználásának variációival bővülhetett. Az Alföldi mezőváros tájegység még további két élő múzeumi helyszínnel gazdagodott, így a hajdúbagosi meseházzal, ahol a legkisebb látogatóink a magyar népmesék népszerű állatával találkozhattak, a báránnyal kapcsolatos meséket hallhattak, amelyeket szüleik vagy a múzeum munkatársai olvastak fel számukra. Mesehallgatás közben pedig a vállalkozó kedvű anyukák, nagymamák vagy éppen nagyobb testvérek hozzáköthettek a múzeumi gyapjúsálhoz. A nagyobbak pedig a tornácon pihenve Kútvölgyi Erzsébet előadásában hallgathatták a Parasztbibliából és az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény egyes köteteiből válogatott történeteket. A Bajai tímárműhelyünk udvarán egész évadban kopogott a kalapács és készültek a bőr kulcstartók, amelyek díszeit a birkák megjelölésére használt füljelek motívumai díszítették. A néhány perces munka alatt a látogatóink észrevétlenül tanulva tudhatták meg a birkák megjelölésének módjait és célját, illetve a tímármunka folyamatait megismerve, lettek nagyobb tisztelettel a bőr mint alapanyag iránt. A juh egy másik népszerű, ma is nagy mennyiségben használt haszonvétele a gyapjú és a gyapjúból készült nemez, utóbbi a szűcsök mester- ségé-nek alapanyaga. A Múzeum jánossomorjai lakóházának textilműhelye az idei évben a gyapjú feldolgozásának formáit bemutatva kapott új lendületet. Természetes, vagyis növényi színező anyagokkal (csalán, festőrekettye, giliszta- (vakond-) űző varádics, kanadai aranyvessző, zölddió burok, alkör- mös, vadszeder levél, bodzabogyó, vadalmafa/vadkörte- fa levele, cickafarok, sóskaborbolya) festettük a gyapjúdarabokat mályva, sárga, zöld, barna és ezeknek a színeknek a különböző árnyalataira. A gyapjú feldolgozásának egyik alapfeltétele a tiszta alapanyag, így módunk volt arra, hogy a Múzeum szabadtéri, Köveskálról származó 10. kép. Jánossomorjai varró szoba (DEIM Péter felvétele) 340
