Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KNÉZY JUDIT: Elet egy nagykorpádi talpas, zsúpos házban 1920-30. a Szennára áttelepített és berendezett lakóház tárgytörténeti vonatkozásai
díszű textil került, rajta porcelán, keménycserép, és díszesebb cserépedények mutatják, hogy a reprezentáció helyének számít: tányérral, levesestállal, bögrékkel és pa- szitos cserép pohárral. E reprezentációs célzatot jelzik a falon fölötte a házi áldás és családi fotók díszes keretben.28 A különleges díszű, Nagykorpádon használt paszi- tos cserépfazék, leányfalusi mester munkája kikerült innen fotóztatás miatt. Kendőtartó dísztörölközővel általában elmaradhatatlan volt minden szép szobában, de ez 6. kép. Sublót az első szoba bejárata mellett, házi áldással, családi fényképekkel, porcelánedényekkel, cserépfazékkal (GŐZSY Gáborné felvétele) jelenleg hiányzik.29 A kályha előtti falnál felül fafogas lógott, alá helyeztük a nyári konyhából előkerült üveges ómá- riumot, mely alul fiókos, felől üvegajtós alacsony szekrényke. Ezt a nagymama id. Soós Jánosné használta. Felső részében kontyokat, fej- és vállkendőket: fejkeszke- nyőket, vállkeszkenyőket tartott, a fiókban könyveket. A rendezéskor könyvek helyett ide Nagykorpádon parasztasszonyok által készített asszonyszűtte szőtteseket tettünk, amelyeket szövés-fonási bemutatókon rendszeresen bemutatnak a muzeológusok. Az 1930-as években kezdték elhagyni az ún. szigetvári kontyot (specialista asz- szonyok által készített) kerek, csipkefodros, hátul színes szalagcsokros menyecskefejdíszt, melyet a kelet-zselici (Szenna és környéki) és Belső-Somogy délkeleti részén lévő lábodi, rinyaújlaki, szabási, Sziget vidéki darányi, kas- télyosdombói és környéki református asszonyok viseltek a 20. század első három évtizedében.30 A füstöskonyhák berendezésénél tájházakban és szabadtéri gyűjteményekben általában gond, hogy kissé zsúfoltabb, mint az eredetileg valaha is lehetett. Az eredeti használat szerint a füst miatt csak a legszükségesebb edényeket, eszközöket tartották itt, amelyek állandóan vagy sűrűn kellettek. Az egy munkafolyamathoz tartozó tárgyakat egymás közelébe tették, vagy egymásba állították, hogy kéznél legyenek. A többi, ritkábban szükséges tárgy a szoba vagy kamra padlására került, hogy ne füstösöd- jön, porosodjon. Múzeumi bemutatásnál engedményeket tesznek a rendezők a szép cseréptálaknak, fonott edényeknek, esetenként fatárgyaknak is, és jól látható helyre állítják ki darabonként, hogy lássák a látogatók, mint a rinyakovácsi, kisbajomi konyhákban is tettük. A nagykorpáéi konyhában ezen kívül esetenként nem egy helyen vannak a korábban egymáshoz közel tett, összetartozó tárgyi együttesek. Ez a konyha sokban eltért a gyűjtemény többi konyhájától azért, mert két bejárata is volt, és a padlásfeljáró komoly területet foglalt el, ami miatt sötétebb 28 Vajda József szerint református családnál a sublóton Biblia, házi áldás, zsoltár is volt, de szép szoba esetén e könyvek helye az asztalon is lehetett. 29 A tervemben szerepelt a 10 I OS.It.számú kendőtartó és a 9717.-es It. számú dísztörölköző. 30 Fekecs István leírta és lefotózta ezt a kontyot, megvan az EA-ban. 282 7. kép. Paszitos pohár leányfalusi fazekas munkája (GŐZSY Gáborné felvétele) 8. kép. Ómárium, gyalogszék, fiókos kályha, felvetett ágy és csizmahúzó (GŐZSY Gáborné felvétele)
