Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században

rekciója. Ebben fontos szerepet játszik az intézmény társadalmi megítélésének, feladatvállalásának tudatosítása. A helyi történészekkel, etnográfusokkal kötött együttműködésekre alapozva kell biztosítani a tudományág szakmaiságát, az önkormányzat, a szennai nevelési és közoktatási intézmények, valamint a civil szféra tagjainak bevonásával, támogatásával. A kutatási eredményeket gyűjteménybe kell rendezni és állandó kiállítást kell kialakítani, a 21. századi látogatói, múzeumi elvárásoknak megfelelően, multimédiás, audiovizuális technikák bevonásával. Az élő falu közepén található szabadtéri néprajzi múzeum működésének egyik sarokpontja, a lakosság identitásának fejlesztése, amit a múzeumnak kell felvállalnia. A település korai és modern újkori történetének feltárása a prioritást élvező vizsgálati irány. Alapkérdések:

• Szenna társadalomtörténete a századfordulótól napjainkig;

• Szenna gazdaságtörténete a századfordulótól napjainkig;

• A település történeti település-földrajzi vizsgálata;

• Szenna történeti természet-földrajzi feltárása;

• Szenna épített öröksége a 20. században és az ezredfordulót követően.

2. Szenna néprajzi kutatása: a helytörténeti kutatásokhoz hasonlóan jelen témában is elsődleges szempont az egyéni törekvések integrálása, segítése. A néprajzi vizsgálatok esetében elsődleges lépés az eddigi eredmények, publikációk összefoglalása. A kiegészítő feltárások mellett, javaslom a már lezárt vizsgálatok és tanulmányok, kötetek kritikai értelmezését. A témán belüli legfontosabb kutatási programok főként a klasszikus irányvonalhoz közelednek, melyek esetében célszerű az archaizmusok keresése és értelmezése is:

• Szenna népművészete;

• Szenna népzenei és táncos hagyománya;

• Kézművesség;

• Nagyállattartás és baromfitenyésztés;

• Lakáskultúra;

• Vallási néprajz.

3. Zselic és Belső-Somogy interdiszciplináris kutatása (néprajzi, történeti, szociológiai, földrajzi, közgazdasági alapkutatások): az intézmény eddigi fennállása során nem vezetett önálló kutatási programot, sem egy, sem több tudományágban. Egy tudományközi kutatócsoport felállítását kutatási támogatások keretében vélem megvalósíthatónak, elsősorban a Kaposvári Egyetem, valamint további felsőoktatási intézmények bevonásával. A vizsgálatok alapvető célja a táji csoportok önkormányzatainak alternatívát biztosítani a településfejlesztéshez, a turizmus innovációjához, a civil szféra csoportjainak meggyőzése az intézmény hasznosíthatóságáról.

4. Gazdálkodási stratégiák - ökogazdálkodás - per- makultúra: a téma összekapcsolódik a fentebb tárgyalt minden kutatási iránnyal. Önálló és rész vizsgálati programként is megvalósíthatónak érzem. Aktualitását az indokolja, hogy az elmúlt években a Somogy megyei turisztikai szolgáltatók, egyesületek, települések az ökologikus gondolkodást állították üzenetük középpontjába. Ebbe illeszkedik a Szennai Skanzen küldetése is. A program elsősorban az ökomúzeumi, permakultúrás küldetés megalapozásához, valamint korszerűsítéséhez szükséges, ami nem nélkülözheti az agrár és természettudományos kutatásokat.

5. Zselic és Belső-Somogy I. világháborús emlékezetének kutatása: az I. világháború, a 20. század első olyan, az egész világot megrengető eseménye, ami gyökeres változásokat idézett elő makro-, mező- és mikro- szinten a gazdaságban illetve a társadalomban. A történeti események objektív feltárásakor, viszont kevés figyelem fordult a hétköznapi történelemre, az egyéni sorsok alakulására. A szubjektív emlékezetek, a lokális elbeszélések biztosítják a kulturális diverzitást. Ekkor láthatjuk meg az egyetemes kultúrában egy-egy község múltját, jelenét és jövőjét, az egyéni sorsokat, a teljességre objektív rálátást garantáló helyi specifikumokat. A kutatás közvetlen hatásaként célom a Szennai Skanzen gyűjtőterületébe tartozó települések helytörténeti gyűjteményét bővíteni, ezzel a községek lakosságának kulturális identitását fejleszteni, erősíteni. Rövid- és középtávú hatása, egy állandó kiállítási egység kialakítása a Múzeum területén található épületek egyikében, valamint időszaki kiállítások formájában szemléltetni az időszak életmódbeli változásait. Hosszú távú célja, hogy a közgyűjtemény elfoglalja a megyében azt a pozíciót, amire hivatott. Hiszen a régió egyetlen szabadtéri néprajzi múzeuma. A módszertan tekintetében, az oral history, a mélyinterjú, az életút interjú, valamint a fókuszcsoportos interjú eszközkészletét kívánom használni, mely módozatok főként a társadalomkutatók eljárásaihoz tartoznak, de a néprajztudomány területén nem használtak. A kutatásokat abba a nemzetközi trendbe szeretném beágyazni, amely az egyéni életsorsok és lokális közösségek életének szövetéből a „nagy történeti események" lenyomatát igyekszik interdiszciplináris módszertani eszközök segítségével feltárni. Egyéni és csoportos terepmunkák során az alábbi alapkérdésekre keresem a választ:

• Az emlékezet hogyan rekonstruálja az egykori viselkedési formákat, milyen figurációs stratégiákat teremt?

• Felfogható-e az első világháború és hatása a vidéket radikálisan átalakító tulajdonképpeni modernizációs folyamatként? Ha igen, akkor milyen - technikai, társadalmi, gazdasági, mentalitást - átalakító szerepe volt?

• Miben követhetőek nyomon az életmód, a paraszti mentalitás változásai, az életszemlélet radikális átalakulásai és a tárgyi emlékvilágok?

• A termelési kultúra, a munkaszervezet módosulásai, a nemi szerepek átalakulása.

• Az étel, ital kultúra változása, élelmiszer ellátás.

271