Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században

31. kép. A nagykorpáéi lakóház utcai homlokzata (ARANYOS Sándor felvétele, 2013)

A somogyszobi az egyetlen épület, ahol a családkutatásokra interpretáció alapozható. Nemcsak a múzeum egyetlen római katolikus lakóháza, hanem korábbi lakója életútjának feldolgozása is jó lehetőséget biztosít a helyiségek berendezéséhez és hasznosításhoz. A néprajzi alapkutatásokból és a jelenlegi enteriőrből egyértelműen kitűnik, hogy az első szoba és a konyha jelenlegi kiállításainak felülvizsgálata elkerülhetetlen a hitelesség érdeké32. kép. A nagykorpáéi berendezése (KELEMEN Dániel felvétele, 2014)

ben. A cél egy somogyszobi római katolikus család életmódjának a bemutatása az 1920-1930-as években, vagyis a szakralitás közösségen belüli megjelenítését célozzuk meg. A hátsó szobában az építmény korábbi lakójának, a település füves asszonyának karakterére kialakított élő múzeumi helyszín létrehozását látom megvalósíthatónak. A műtárgy másolatokkal és demonstrációs bútorokkal felszerelt térben, a területen található gyógy- és fűszernövények felhasználási lehetőségeibe adunk betekintést.

A présházak esetében elsősorban az építmények környezetének rendezését, a belső-somogyi, zselici szőlő- és borkultúra bemutatását látom szükségesnek, mely a permakultúrás fejlesztésbe illeszkedik be. A szőlőbeli építmények nemcsak a család szükségleteinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen zöldség- és gyümölcstermesztés egyik helyszíne volt, hanem közösségi alkalmak, a csoport kohéziót szolgáló programok kiemelt színtere is egyben.44 Ennek, valamint a kistájak népszokásainak, népköltészetének szemléltetése érdekében vélem szükségesnek audiovizuális, valamint interpretációs eszközök beépítését.

44 „A szőlőhegyi élet fontos momentuma volt a mindennapos kijárás, s ennek része a présházban való időzés is. Saját gyűjtéseim alapján tudom, hogy a férfiak szinte naponta kijártak dolgozni ősztől tavaszig, de nyáron is előfordult. Ellenőrizték a szőlőt, elvégezték a munkákat, olykor csak borért, pálinkáért, terményért mentek ki. A férfias mulatozásoknak is fontos helye volt, legénybúcsút tartottak, a gazdák egymást sorra látogatták és végigitták. Rokonaikat, vendégeiket vitték ki, hogy szemrevételezzék a "birtokot". A híres segösdi búcsúk alkalmával még a legények is kihívták cimboráikat. A szőlőszomszéddal ugyanolyan szoros kapcsolat alakulhatott ki, mint a falubeli szomszédokkal." KNÉZY Judit é.n. kézirat.

266