Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
ják körbe a tudományos koncepcióra alapozott fejlesztési irányokat. Az intézmény saját magával szembeni elsődleges elvárása a megfelelő szakmaiság biztosítása, a korrekt, hatékony mindennapi munkavégzést elősegítő munkahelyi légkör előteremtése. Mindemellett egy közgyűjtemény esetében prioritás a magas fokú szakmaiság garantálása, ami nemcsak a szakfeladatok ellátáshoz nélkülözhetetlen, de realizálja a tevékenységek és programok körét is. Az intézménynek újra kell pozícionálnia magát a megyei és az országos múzeumi palettán, a kisrégiós, megyei, illetve regionális turisztikai kínálatban. Az évek során kialakult látogatói szkepticizmusokat le kell rombolnia maga körül. Ezen célok elérése érdekében jól körülhatárolt működési rendet, programtervet kell kialakítania. Mindezzel párhuzamosan a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tagintézményeként, annak egyik osztályaként és lábaként működve, támogatnia kell a Skanzen hálózati fejlesztését, szakmai tevékenységei révén hozzájárul a tartalomfejlesztéshez. Ugyanakkor a szentendrei intézmény szakmai, pedagógiai módszertanának adaptálásával segíti a szennai szabadtéri múzeum elméleti alapjainak megfogalmazását. Kiterjedt kommunikációs és marketing munkájának köszönhetően beékelheti az intézményt országos kommunikációs hálózatába. De ezen szempontok két irányban is értelmezhetőek, hiszen Szenna község elhelyezkedésének köszönhetően a kommunikációs hálózat bővíthető, a közvetlen, elsősorban online, másodsorban nyomtatott elérések száma növelhető. A két intézmény egymás közötti viszonyát a kölcsönösség jellemzi, mely az eddigi működések során felvetődött hiányok korrekcióját foglalja magába, mindkét közgyűjtemény mindkét területére vonatkoztatva. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a fontos tényezőt, miszerint a szennai múzeum ugyan szervezetileg a Skanzen része, de önálló entitásként a regionális szabadtéri gyűjtemények egyike. Adaptálhatóak a szentendrei közgyűjtemény jó tapasztalatai, de azokat Szennára kell formálni. Sőt, ki kell alakítani az önálló szakmai nívóját, módszertanát és rendszerét. Kutatási irányok Alapelvek és célkitűzések a kutatásban, az újraépítésben, az interpretációban valamint az ismeretátadásban Talán közhelyként hangzik, de minden múzeum életében eljön az az idő, amikor felül kell vizsgálnia portfolióját, tudományos koncepcióját, és a „létfenntartás” érdekében újra kell strukturálnia önmagát. Az írásomban már többször emlegetett, az intézményt körülvevő társadalmi, gazdasági, politikai háló állandó változása következtében a múzeumoknak az egyes szakaszokban másfajta kihívásokkal, lehetőségekkel és problémákkal kell szembenézniük. Ugyanakkor kötődniük is kell az állandósághoz, hiszen műtárgyakkal dolgozik, így elsődleges célja azok gyűjtése, feldolgozása és bemutatása. A cél mindig ugyanaz, a célcsoport - vagy a stakeholderek - igényeinek kielégítése. De nem mindegy, hogyan! így nem elhanyagolható feladat a produktumként értelmezett kiállítások, tanulmányok, könyvek, konferenciák szakmai hátterének stabil biztosítása, valamint a módszerek alkalmazása, netán új stratégiák adaptálása. A Szennai Skanzen alapkutatásainak esetében, illetve az új porták, épületek felépítésének alkalmával továbbra is a „skanzenológia” módszerét kell követnie, de a felépített építmények, a kialakított porták már meglévő torzításai miatt úgy gondolom, eltávolodhatunk a táji csoportok településszerkezetének ortodox hitelességgel történő interpretálásától. Ugyanakkor az építmények kiválasztásában minden esetben a külső szerkezeti hitelességet kell alapul venni, abban a tekintetben, hogy az bemutassa és specifikálja a Zselic és Belső-Somogy gazdaság és társadalomfejlődési folyamatait a reformkortól napjainkig, a lentebb részletezett térbeli, tematikai és időbeli bővítésnek megfelelően. Az 1972-ben megfogalmazott tudományos koncepció alapjában tükrözi a korszakra jellemző klasszikus néprajzi, népi építészeti szemléletmódot. Elsősorban az archa- izmusokra koncentráltak, illetve a két világháború közötti időpontig határozták meg az alapkutatások időbeliségét. Be kell látni, hogy szükség van a kiállítások megújítására, egyfajta időbeli, térbeli és tematikai bővítésre. Ezt a lépést indokolja a látogatóközönség kor szerinti megoszlásának folyamatos átalakulása, valamint a tárgyállomány gyarapításának jelenlegi lehetőségei is, hiszen csak úgy kaphatnak a muzeológusok teljes képet egy időszak tárgyi világáról vagy egy család, társadalmi csoport átalakulásáról, ha a jelenben is követik azok változását.31 Szabadtéri néprajzi múzeumként rendelkezik azzal az adottsággal, hogy komplexitásában képes bemutatni bizonyos szituációkat, életmódokat, ami egy a közösséget fókuszba állító néprajzi, történeti, szociológiai alapkutatást feltételez. Mindezek következtében a megye egyetlen skanzenjeként élen kell járjon az életmódkutatásokban. Ennek érdekében indítványoztuk a korábban kiállítóhelyi státuszban szereplő intézmény területi múzeumi működési engedélyének megfogalmazását, melyet elsősorban azzal indokoltunk, hogy az áttelepített objektumok határozottan kijelölik egy tájmúzeum határait. Másodsorban a fentebb megfogalmazott üzenete, célja és feladatai szétfeszítik a kiállítóhely működési metódusait. Harmadsorban szakmai presztízsét csak akkor nyerheti el a megyén belül, ha szakmai besorolását módosítjuk. Mindezek figyelembevételével, 2013 szeptemberétől területi múzeumi besorolással rendelkezik, mely értelmében feladata a gyűjtőterületéhez - Belső-Somogy és 31 Vö. T BERECZKI Ibolya 2001. 9-18., T BERECZKI Ibolya 2003. 45-51., CSERI Miklós 2009. 9-19., 2009. 28-48., SÁRI Zsolt 2003. 15-30., ARANYOS Sándor - SÁRI Zsolt 2013. 57-64. 259
