Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
Zselic - tartozó települések szellemi és tárgyi örökségének gyűjtése, rendszerezése, megőrzése és mindenki számára elérhetővé tétele. Gyűjtőköre a történelem - ezen belül helytörténet - illetve a néprajz szakágakra terjed ki, tematikában elsősorban a népi építészetre, a lakáskultúrára, az életmódra, a modernizáció problematikájára, a gazdálkodásra, a társadalom szerkezeti átalakulására, az etnobotanikára, az épített és szellemi örökség megőrzéséra, a műemlékvédelemre, az új múzeumi ismeretátadási formákra és módszerekre fókuszál. Az interpretáció fejleszthetősége (?!) Több európai szabadtéri múzeum fejlesztési iránya bizonyította, hogy nélkülözhetetlen tényező az intézmények megújulásában a kiállítások gazdagítása. Az élő interpretáció alkalmazása a kiállításokban, a szituációk rekonstruálása, életmód kiállítások készítése, a tárlatok időbeli, térbeli és tematikai bővítése, az attrakciós múzeumok irányába történő elmozdulás vagy az enteriőr kiállítások interpretációs tárgyakkal való kiegészítése csupán néhány módszer a megújulási célok eléréséhez. Annak érdekében, hogy tárlatainkat minden társadalmi réteg megértse vagy kortalanok legyenek, le kell fordítani a mögöttük lévő tudományos kutatásokat. Az interpretáció, vagyis a kiállítások értelmezése, magyarázata, egy kulturális fordítás, melynek során a tárgyak, enteriőrök jelentéseit illetve kapcsolatukat a társadalom számára feltárjuk. A látogatók tudását és érdeklődését ki kell aknáznunk, hatnunk kell minden érzékszervre, kérdéseket kell feltennünk, melyekre a válaszokat a tárlat megtekintésével kaphatják meg.32 A Szennai Skanzen tárlatainak, bemutatásának korszerűsítését illetve ezzel párhuzamosan kutatási irányainak fővonalait az alábbiak szerint vélem megvalósíthatónak. A csoportok közel azonos időszakból bemutatott épületei és berendezései kevés attrakciót hordoznak a látogatók számára. A részleteiben alaposan kidolgozott, de statikus állandó kiállítási egységek elsősorban enteriőr kiállítások, amik nem reprezentálják a mögöttük lévő szociális hálót, habár a táji csoportok népessége a felszínen homogén volt, de behatóbban, interdiszciplinárisán tekintve arra, számos érdekes attribútum hangsúlyozható ki. Az archaizmusokat kereső alapkutatások miatt nem jelenik meg a differenciált szociális, gazdasági és kulturális háló, valamint azok visszatükröződése a tárgyi és szellemi örökségben. Ennek bizonyítására szeretnék három példát említeni. MORVAY Péter, 1967-es gyűjtéseiben a Rinyakovácsi építészetéről megjegyzi, hogy ugyan az épületek szerkezete talpas-vázas, de az 1860-as évektől egyre nagyobb számban megjelennek vályog és tégla falazatok, vázkitöltő elemként. Gyakran keverik a két technológiát - egy sor tégla, két sor vályog -, de 1865-ből vannak adatok tisztán téglából készült épületre. Szintén a 19. század ’60-as éveitől említi a füstös konyhás lakóházak gyors eltűnését, és szabadkéményessé formálását.33 KOSA László gondolatai alapozzák meg a második példát. Belső-Somogyban a jobbágyfelszabadítást követően folyamatosan kialakul egy okszerű gazdálkodói mentalitás, mellyel összefüggésben egy életmódváltozás is elindul. A tőkefelhalmozódás a paraszti reprezentáció emelkedésével és egy polgáriasodott életformára törekvéssel járt együtt. A talpas-vázas zsúpos épületeket fokozatosan téglából épült, cseréppel fedett, magas oromzaté, több helyiséges lakóházak váltották fel.34 Harmadikként pedig a Rinya mente településeinek35 fejlődési vonalát szeretném felvázolni. A megyén belül a jól fejlődő körzetekhez tartozott a 19. század végén, ahol a gazdák lótartással, csikóneveléssel, fuvarozással, marhakereskedelemmel foglalkoztak. A kezdeti kereskedelmi forgalomba való bekapcsolódást követően, a két világháború közötti időszakban a burgonyatermesztés és árucsere volt a kistáj lakosságának gazdasági, társadalmi fejlődésének egyik nagy lehetősége.36 A különbözőségek bemutatását alapvetően két módszerrel vélem abszolválhatnak. Elsőként az állandó kiállítások időmetszetének tágítását a közelmúlt felé, mellyel az egyes atipikus életmodellek, életterek a felszínre hozhatók. Másodikként a tematizált, a makrofolyamatok mögött rejtőző lokális, valamint személyes narratívákra alapozott tárlatok bemutatását vélem megvalósíthatónak. Továbbá az ismeretátadás illetőleg a kiállítások hasznosítása szempontjából pedig az élő múzeumi helyszínek bevezetését. A dániai Den Gamle By szabadtéri múzeumban, a 20. század bemutatására az 1974. évi időmetszetet választották ki, amelyben már a közönség számára is elérhetővé tették többek között egy hippi lakóközösség életkörülményeit, egy özvegy életvitelét, egy nőgyógyászati vizsgálót, valamint egy dán elemi család életmódját bemutató tárlatot. Az özvegy hölgy életvezetési stratégiájának szemléltetése során a diakronizmus fontos eszköz a különböző időszakok, a makro és mikro folyamatok összekötésében. Hiszen az 1920-as években életüket összekötő fiatalok 1974. évi berendezésében, ötven év időszakának bútorai figyelhetőek meg, az egyéni élettörténet mögött pedig ott van a mező és a makro közösség, a dán társadalom és politika, melyet egy érintőképernyős asztallal, illetve számos korabeli híradófelvétellel mutat32 Vö. CSERI Miklós 2002. I 16-1 17, NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna 2014. 242-248, FEJŐS Zoltán 2003. 152. 33 dr. MORVAY Péter: Népi építészeti gyűjtés (Népi építészeti műemléki felmérés). NM EA8688 34 A 19. század utolsó harmadában végbement átalakulást, egy befelé fordulás követi, az elért életvitel szinten tartása érdekében. Például a társadalomszerkezet konzerválódása, születésszabályozás, reprezentálás. KÓSA László 1998. 223. 35 A Rinyamenti Kistérségi Többcélú Önkormányzati Társulás települései: Nagyatád, Bakháza, Beleg, Bolhás, Görgeteg, Háromfa, Kaszó, Kisbajom, Kutas, Lábod, Nagykorpád, Ötvöskónyi, Rinyabesenyő, Rinyaszentkirály, Segesd, Somogyszob, Szabás, Tarany. A kiemelt településekről található épület a Szennai Skanzenben. 36 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011.545. 260
