Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
• A helyi közösség felhatalmazása: a helyi emberek bevonása az ökomúzeum tevékenységeibe és a saját kulturális identitásuk megalkotásába. • Az interdiszciplinaritás és a holisztikus interpretáció általános elfogadottsága.28 Mint minden szabadtéri múzeumnak, így a szennainak is meg kell fogalmaznia helyi koncepcióját. A francia szerzőpáros az Ökomúzeumok Európai Hálózatának meghatározásait, illetőleg DAVIS, Peter koncepcióját felhasználva alábbiak szerint tudom definiálni a Szennai Skanzent. A Múzeumnak Belső-Somogy, Zselic, illetve Szenna sajátosságaira kell fókuszálnia, nagyrészt a helyi erők részvételére alapozva működését. Célja közvetlen környezete jólétének fokozása és a lokális közösségek fejlesztése. Mechanizmusaiban dinamikus módszertant alkalmazva a közösséget megóvja, bemutatja, örökségét megőrzi és kezeli, valamint biztosítja a fenntartható fejlődést. A múzeumhoz kötődő közösségek egy csoportot jelentenek, akikre alapozva generál fejlődést, megosztja a felelősséget, amiben a képviselők, a hivatalnokok, a lokális társadalom minden eleme szerepet játszik.29 Ezt az ökomúzeumi küldetést egy tudományosan megalapozottabb kontextusban, a permakulturális gondolkodás és gazdálkodás rendszerében szeretnénk megvalósítani. MÁTHÉ Katalin, a Corvinus Egyetem Tájépí-té- szeti Karának adjunktusa, valamint ROMÁN Árpád faipari szakmérnök minősített permakultúra oktató segítségével indítottuk el az intézmény permakultúrás fejlesztését. A permakultúra alapvetően az emberi élőhelyek és gazdálkodási rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza és veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, általa nyújtott hasznok, és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe. Ez alapján a múzeum területén a somogyi ökológiai rendszert modellezzük le. A növények, az állatok, az építmények, a domborzat, a táj és a vízrajzi tényezők figyelembevételével, olyan növény és állatársulásokat telepítünk a 1,5 hektáros területen, amik egymással kölcsönös és előnyös kapcsolathálót alakítanak ki. Cél a talaj kizsákmányolása helyett megfelelő növények és gazdálkodási mód választásával a termőréteg, és a termőréteg flórájának és faunájának megóvása. A rendszer kiépítése egy többlépcsős folyamatként képzelhető el a Múzeumon belül. Ennek első lépése az előkeltek, a már meglévő ágyások, a fák környezetének és gazdálkodási metodikájának átalakítása. Ezt követi új struktúrák, állatok és növényfajok integrálása, majd a te-rület hidrológiai viszonyainak kiegyenlítése, végül pedig a növényfajok szükségleteinek folyamatos körforgásban való visszapótlása következik. A zöld terület permakultúrás fejlesztését is alapvetően erre a sorra fűztük fel. Ennek egyik meghatározó része egy felső fásítási sáv, mely a jelenlegi bejárattól indul, különböző dísznövénytársulásokkal folytatódik a járda mellett, majd a templom körüli gyümölcsfák, illetve a temetőkert illeszkedik a sávba. Végül a szőlőskertek társulásaival fejeződik be, és a szalacskai présházig tart. A másik sáv, az épületek előtt húzódik, magában foglalva az egyes előkerteket, valamint az egyes haszonnövény parcellákat. Permakultúrás fejlesztések terve 2014 I2. kép. A terület permakulturális fejlesztésének terve (a rajzot MÁTHÉ Katalin és ROMÁN Árpád készítették) A múzeum stakeholderei A múzeumtípus vagy muzeológiai módszer, sőt a permakultúrás rendszer egyik alapja is az intézmény közösségi beágyazottsága, mely a szinergián és a hálózatoso- dáson alapszik. Az eddigi kutatásaim alapján úgy vélem, az ökomúzeumi meghatározást alapvetően két irányból lehet megközelíteni. Az egyik az öko előtag klasszikus értelmezése, vagyis a fenntartható fejlődés, a biogazdálkodás egy szabadtéri néprajzi múzeum esetében a hagyományos agrárkultúrát előtérbe helyező innovációs tendencia, míg a másik a közösségi, a társadalmi múzeum felé mutat. Ebben a kontextusban a múzeumot a társadalom szélesebb körébe kell helyezni és működtetni. A célok sikeres elérése érdekében pedig kiemelt jelentőséggel bírnak azok az egyének vagy csoportok, akik sajátos érintettséggel rendelkeznek a múzeummal. Ezek az önálló személyek és közösségek közvetlen hatást gyakorolnak az intézmény céljainak megvalósítására, vagy közvetlenül érintettek benne.30 Őket nevezzük a múzeum stakeholdereinek. A fentebb említett tervek elérése érdekében az alábbi intézményeket, csoportokat vélem a múzeum legfontosabb stakeholdereinek: 28 Lásd. CORSANE, Gerard E. - DAVIS, Peter S. - HAWKE, Stephanie K. - STEFANO, Michelle L. 2008. 3. 29 http://en.wikipedia.org/wiki/Ecomuseum Utolsó letöltés: 2014. november I3. 30 A múzeumok közvetlen érintettjeinek tanulmányozása érdekében számos szakmai blog és publikáció látott napvilágot. Az elemzéseimet alapvetően az alábbi link alapján építettem fel: http://museumnotes.blogspot.hu/20l l/02/stakeholder-mapping.html Utolsó letöltés: 2014. október 30. 257
