Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
ARANYOS SÁNDOR: A néprajzi gyűjteménytől az ökomúzeumig A Szennai Skanzen középtávú fejlesztési lehetőségei a 21. században
7. kép. A Szennai Skanzen építési munkálatai (SZNM MNÉA-A 034304) 10. kép. GÖNCZI Ferenc 1928-ban gyűjtött, 1858-as feliratú tulipános ládája 8. kép. A Szennai Skanzen építési munkálatai (SZNM MNÉA-A 034309) 9 kép. A Szennai Skanzen építési munkálatai (SZNM MNÉA-A034311) bemutatási időszakában. A tárgygyűjtemény a fentebb említett épületállományhoz és társadalmi réteghez, valamint természetesen a bemutatás időmetszetéhez igazodik. A legkorábbi épület 1843-ban épült, az ehhez igazodó interpretációs időszak az 1860-1870-es évek14, a legkésőbbi pedig 1920-as életmódot mutat be. A leírókartonok alapján GÖNCZI Ferenc, TAKÁTS Gyula, KNÉZY Judit illetve KAPITÁNY Orsolya munkásságának köszönhetően a I 9. század végéről is találhatóak darabok a műtárgy portfolióban. De a berendezési elemek jelentős része az alapkutatások alkalmával, illetve az építéseket közvetlenül megelőző időszakban került a gyűjteménybe, döntően az 1970-es években. A Magyarországon megtalálható öt regionális szabadtéri néprajzi múzeum közül harmadikként, 1978-ban nyitotta meg kapuit a Szennai Skanzen. Sajátos elhelyezkedésének köszönhetően hazánk egyik specifikusabb szabadtéri múzeumának tekinthető. A tervezés, majd a kivitelezés során a megye legjobb építészeinek odaadó munkájának jóvoltából az épített örökség legmagasabb szintű megóvásáért 1982-ben Európa Nostra díjat kapott, majd ezt követően a megyei társadalmi beágyazottságának jeleként az Örökségünk - Somogyország kincse elismerésben részesült. A múzeum az európai „skanzenológia” módszerét alkalmazva szemlélteti két táji csoport népi építészeti sajátosságait. Eszerint a kiválasztott építményeket a legnagyobb hitelesség elvét követve bontjuk le, dokumentáljuk és telepítjük át. A módszer egyik sarkalatos elve, hogy az alapkutatások során a társadalomra fókuszálunk, tárgyakat keresünk bizonyos tipikus, vagy atipikus életmodellekhez. A termes kiállításokkal ellentétben nem tárgysorozatokat kutatunk, hanem az egyedit, a személyhez/személyekhez kötődő darabokat. A kiválasztott épület egy adott korszaknak megfelelő újraépítését követően, meghatározott család életstratégiájának egy kiválasztott időszakát szemléltetjük, a korszak kulturális örökségének komplexitását adjuk. Egyszerre mutatjuk be a településformákat, az építészetet, a lakáskultúrát, a gazdálkodást, a növény- és állatvilágot, a ruházatot, étkezést, a szokásokat, a vallási és közösségi élet színtereit és eseményeit. Egyesítve ezeket a tényezőket, népi építészeti és életmód-kiállításokat produkálunk.15 14 A rinyakovácsi, a kisbajomi és a csökölyi lakóház időmetszete is kb. erre az időszakra datálható. 15 Vö. CSERI Miklós 2009. 9-19., 2009. 28-48. 253
