Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
L. SZABÓ TÜNDE: Tanulmányterv a Szennai Falumúzeumhoz
görbe faágat képezve, még igen hézagoson volt házakkal beépítve. Ezek pedig legnagyobb részben kolbászalakúak voltak az udvar hosszában, ritkán volt bennük több mint egy szoba az utcára, a házak között nagy udvar terült el karókkal bekerítve. A házak igen túlnyomó része tömés vagy vályogépület volt, szalmával vagy náddal fedve. Valamennyiben - kivéve vagy nyolc házat - földszinti épületek voltak. ”40 A 19. század második feléből való állapotokat BAKSAY Sándor foglalta össze. O már észreveszi a táji eltéréseket is, bár ezek gazdasági okait nem ismerteti. A sajátos alakzata ősi hajlékok elől és oldalt faoszlopos tornácait, egyetlen ablakát, zöldmázas cserépkályháját emeli ki. A téglaépítkezés térhódításával kapcsolatban megjegyzi, a lakáskultúra polgárosodását, változásait: „Előszoba, vendégszoba, tornyos nyoszolyák, padlásig rakott ágyneműkkel, körülpad helyett díván, ez az újabbkori berendezés a régiből csak a szellős tornác kint és bent a belső somogyi népi királynői széke, a szövőszék maradt meg. ”41 A belső somogyi népi hagyományőrzése szemébe tűnt, róluk jegyzi meg, hogy ragaszkodnak a gerendavázas, tölgyfa oszlopos, fövényfalas, zsúptetejű házakhoz és nem raknak kéményt. A pajták boronafalúak, jóval magasabbra és szellősebbre épülnek, mint a lakóház írja [...] BAKSAY. Vikár Béla a Csököly és környéki falvak hagyomány- őrzése mellett a zselici községekről is észreveszi, hogy „eredeti kultúrájuk és ethnográfiai jellemű vonásait" jobban megtartották, mint a Kaposvár környéki illetve Kapos parti községek.42 Jankó János az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi falujához a somogyi háztípus részleteinek egybegyűjtése céljából a Belső-Somogy déli felét Kiskorpádtól Baranyáig és a Zselicet járta végig, a szerinte „a Somogyi magyar hám ... legtisztábban a régi jellemek legnagyobb mérvű megérzésével Csökölyön maradt meg. ”43 Ezért javaslatára csö- kölyi házat állítottak ki, a megye kérésére jómódú gazdák épületeit. Szakszerű, viszonylag részletes leírásában a telek berendezéstől, a kerítéskapu formától, a ház gazdasági épületek külső leírásán keresztül a lakóház berendezéséig minden adat megtalálható, ami a legszükségesebb tudnivaló volt a kiállítás somogyi telkének felállításához. Csak olyan adatokat találunk, ami a kiállított épületekkel kapcsolatos, más épület típusokról, berendezési tárgyakról [...] nem ír. A Balatonmelléki lakosság néprajza című könyvében JANKÓ hasznosította belső somogyi tapasztalatait is. A polgárosultabb, főképp nemesi lakosságú északi Balatonpart és a főképp paraszti lakosságú déli part építkezésé40 BERGEL József 1877. nek elemzésénél nagy segítségére voltak a régebbi állapotokat őrző [zselici és belső-somogyi] adatai. Máig utolérhetetlen fejlődésrajzot adott a kerítésformák, kapuformák, tetőszerkezetek, tetőtípusok, tetőfedések, felépítésmódok, nyílászáró szerkezetek fejlődéséről, a tüzelőberendezés alakulásáról. A berendezésről leltárszerű felsorolást ad. Azonban a korábbi állapotokat őrző háztípust, amelynél minden helyiség a szabadba nyílik, magyar típusnak, a későbbi polgárosultabb házformát, amelynél csak a középső, a konyha ajtaja nyílik a szabadba, németnek nevezi. A nemzetiségi magyarázat helytelen. A füstöskonyhás háznál a szoba és kamra ajtaja nem nyílhatott a konyhába, hiszen bement volna a füst, ezért kellett, hogy minden ajtó a szabadba nyíljék. A másik házformánál már kéményes konyha van, a füstelvezetés megoldódott. Ezért a szoba és kamra ajtaja nyílhat a konyhába is. Közbiztonsági okokból ez a célszerűbb. Az 1930-as évek elején GÖNYEY (ÉBNER) Sándor jó összefoglalást adott a Zselicség faépítkezéséről. Újat a tetőfedésmódok rögzítésével és a kezdetleges tüzelőberendezés alakulásának elemzésével hozott.44 JANKÓ János és GÖNYEY (ÉBNER) Sándor kutatásaira alapul a Magyarság Néprajza I. kötetében BATKY [Zsigmond] Somogyra vonatkozó összefoglalója.45 Az újabb kutatások a 19. sz. elejétől, de főképp a közepétől kezdődően kialakuló táji típusok meghatározására törekszik, valamint a néhány hagyományőrző és az ácsmunkában kiemelkedő község anyagának részletesebb vizsgálatára törekszenek. A falumúzeumba javasolt objektumok ismertetése [•••] A Szenna községben létesítendő Falumúzeumba a következő egységeket javasoljuk: a hagyományőrzőbb Bel- ső-Somogyot és Zselicet képviselő 4 telket, szőlőhegy részletet 2-3 pincetípussal, a templom körül vagy külön temető részletet kopjafákkal, haranglábat, barokkos szobrokat. Például: Szent Vendel, Szentháromság, Szent György stb. Az első telek az [1860-as évekből] való. [Egykori tulajdonosa] egy féltelkes jobbágy család volt, [ennek megfelelően] a lakóház már kis családnak készült, kisebb méretekkel, szoba - konyha - kamra tagolásban, füstöskonyhával, szögletes kemencével, katlannal, „fücshellel” (sárpadka), a szobában egyszerű barnamázas szemeskályhával. A kamrában kisebb területet igénylő műhelyt lehetne berendezni. Pl. kosárkötőt, gyönyörű kasokkal, bu- csérokkal. A ház Rinyakovácsa, Petőfi S. utca 2. szám alat41 42 43 44 45 BAKSAY Sándor 1888. [KNÉZY Judit az eredeti tanulmánytervben a 4. kötetre hivatkozik, viszont a szóban forgó kiadvány 13. kötete szól Somogy megyéről. Viszont a Magyarországról szóló kötetek közül a negyedik tartalmazza Somogy megye bemutatását. A szerkesztők megjegyzése] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/ osztrak-magyar/ch 16s08.html Utolsó letöltés: 2014. december 2. VIKÁR Béla 1891. I 18-123. [KNÉZY Judit az eredeti tanulmánytervben VIKÁR Józsefre hivatkozik, de az Ethnographia idézett számában VIKÁR Béla tanulmányában találhatjuk az idézet szövegrészt. A szerkesztők megjegyzése] JANKÓ János 1897. I 1-17. ÉBNER Sándor 1931.89-1 10. BÁTKY Zsigmond 1941-1943. 149-164. 232
