Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
L. SZABÓ TÜNDE: Tanulmányterv a Szennai Falumúzeumhoz
egy darab mázós kupás kálha fólrakás nélkül az 5 pénz felrakással együtt 6 pénz Apró táblás kálha mázos minden egy darab az fólrakás nélkül 3 'A Föl rakással edgyütt 4 pénz Egy egész Táblás kálha teteivel fólrakással 8 pénz ... Egy darab közönséges vörös kálha I 'A Paraszt kálha fól rakásért, ha a gazda enniinnya ád darabszáma 1A pénz stb ”.35 Az árjegyzék megkülönbözteti az egyszerű közönséges vörös kályhát, „paraszt" kályhát. E kettő ugyanaz lehet, hiszen a paraszt kifejezés cserépneműek esetében egyszerűt, mázatlant jelent a 20. századi gyűjtések szerint is. A kupás kálha későközépkori ásatásokból ismeretes, de még a 17. században elpusztult [sárközi] Ete község maradványaiból is. Somogybán ilyen kályhát használatban a 20. században már nem találtak a kutatók. Viszont a sárközi kályhák felső szemei ilyen kupásak voltak az 1930-as években is.36 Az árjegyzékben jelzett „kistáblás" kályha a népi terminológiával utóbb szömös vagy szömöskálhának nevezett típusnak felelhet meg, azaz szögletes szélű, de korongolt kályhafiókokból készült. A „nagy táblás" kályha lehetett ugyanolyan részekből álló csak nagyobb méretűre rakott vagy préselt kályhatáblákból álló, későbbi népi megjelöléssel „oszlopkálhák", amilyenek népi használatba csak a 19. század végén kerültek, addig csak jómódú iparosok és főként nemesek tudták megfizetni. A jobbágylakóházak minőségéről 1802-ben a következőt írta az adóösszeírással megbízott: „... a mi adózóink házai mind harmadik osztályba sorozandók, kicsinyek a csak saját használatra szánták, melyek egy kvártély, azaz a katonabeszállásolás terhét kivéve, mely sokkal több kellemetlenséggel vagy összekötve, mint amennyi érte fizettetik, s ez is csak a közkatonák után, mert a tiszti karról a megye házi pénztárából kvártélyházasokkal kell mindig gondoskodni."37 A megye iskoláiról szóló 18. század végi jelentések közvetve a korabeli falusi építkezésről is hírt adnak, hiszen olyan lakóházakat bocsátottak a falvak tanítás céljára, vagy mesterlakásnak, amilyen a legtöbb volt, ha építettek, csak a parasztházak mintájára készülhetett. Hely- lyel-közzel pajtaépületbe költözött az „iskola”. A csoko- nyai iskoláról ezt olvashatjuk: „Iskola meglehetős van, csak ablakai, padjai volnának". A döröcskeiről ez áll: „Egy kis rongyos szobátska ugyan reparáltatott, amely azelőtt konyha volt, azért alacsony és szénfekete a padlása, ahány ablaka annyi lyuk az ajtón, a legnagyobbikon ki és be lehet járni rajta.", azaz füstöskonyhának használták [korábban], A korabeli lakóházak méreteire lehet következtetni a gamási iskoláról szóló megjegyzésből: „Mivel nincs külön iskola, a tanító saját házában tanít a ház szűk csak 15 személy befogadására szolgál, iskola építéssel lehetne számtant is tanítani. ” A legtöbb iskolában kályha, sem volt, ablak, asztal, pad is a hiányok közé tartozott sokszor.38 A 19. századi állapotokról SZAKÁCSI CSORBA József elég részletes leírást adott az 1850-es években. Ekkor a gazdasági változásokkal (jobbágyfelszabadítás, tagosítások, lecsapolások) egyidejűleg, az építkezés változásairól is be kellett számolnia, elsősorban a gazdaságilag fejlettebb vidékeken a módosabbaknál. Fenyőgerendák és pallók, tömésfal, téglafal, kémény, kickelboden tető stb. mind állomásai ennek az alakulásnak. CSORBÁnál az építkezési módról ez áll: „sok helyen alapzatnak, négy erős kifaragott tölgyfa van összeállítva, melytől ugyan négy falgerendákig karók rakatnak ritkábban vagy sűrűbben, azután vastagab- bacska vesszőkből készült fonás, melyet gyúrt sárral betapasztanak. Némely helyen az alapzat téglából vagyon, e reá jön tömés; sok helyen van amaz igen tartós, sok szalmával kevert s taposott fecskerakás. A padlás önmagok által hasogatott tölgy, a tehetősebbeknél a Dunáról hozott fenyődeszkából készült, sőt igen sokaknál vékonyabb, hasogatott, sorba rakott szalmás gyúrt sárral összetekert fák/Wickelboden/ aztán simán bekenve, bemeszelve a stukatort képezik." A tüzelő berendezésről csak ennyit ír: „Fűtőkályha még némelyeknél nincs, hanem gyúrt agyagból rakott nagy kerek kemence, melyben a kenyér sül, vagy ha ez a konyhában van, akkor lehet látni a szobában a tenyérforma cserépdarabokból készített kályhát. Vannak egész helyiségek, hol még kémény nélküliek a régebben készült hajlékok, de most már, ha távolról is, de meghordják, a kéményre való téglát. ”39 A szerző nem említ tájegységeket és így utóbbi állítása kissé túlzásnak tűnik. A zselici és belső-somogyi részen még az 1860-as években is készültek füstöskony- hás házak, pl. Rinyakovácsiban, a Petőfi u. 2. szám alatti füs- töskonyhás ház mestergerendáján 1861 -es évszám van. Ezeken a területeken a téglaépületek már valóban kéménnyel épültek az 1860-80-as években. Külső-Somogy- ból tudomásunk van arról, hogy boltíves kéményt nem égetett téglából, hanem nagyobb méretű, szárított vályogtéglából raktak. Bedegkéren a 19. század végén, 20. század elején Valler Józsefné, szakcsi származású asszony készített kéménynek való vályogtéglákat Bedegre, Kérre és a környező községekbe. A múlt század közepén Kaposvár nem volt még városias. BERGEL József az 1830-as évek Kaposvárról ezt írta: „Kaposvár (1836-ban) hosszú, 4-5 mellékággal ellátott kissé 35 MNL SML Kaposvári Céhiratok1675-1880. IX. 5. vagy MNL SML Közgyűlési iratok. Acta congregationalis 1715-1848. IV . 179-187. cs 36 CSALOGOVITS József 1935. I -10, CSALOGOVITS József 1937. 321 -332. 37 MELHARD Gyula 1896. 38 Az iskolák és a tanítók összeírása Somogybán (1770-1773-1789.) Lásd. KANYAR József 1970. mellékletként. Az iskolák állapotát szintén KANYAR József idézi 1970. 63. Lásd. PADÁNYI BÍRÓ Márton veszprémi püspök naplója. Közli báró HORNING Károly. Veszprém, 1903. 39 CSORBA József 1857. 87-88. 231
