Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
TÖTSZEGI TEKLA: Juhtartó társaságok a kalotaszegi Mérán
12. kép. A fejés - az elkerített részből egyenként hozzák ki a juhokat, amelyek fejés után egy külön karámba kerülnek (TÖTSZEGI Tekla felvétele, 2010) nak egyrészt pragmatikus oka volt: a koratavaszi, illetve az őszi időszakban, amikor az állatok csak napközben tartózkodtak a legelőkön, könnyebben megvalósítható volt összegyűjtésük, hazaterelésük. Másrészt igazodott az egy utcához tartozók sajátos, a munka- és a társasági élet különböző területeit érintő közösségéhez. Egy-egy társasághoz legfeljebb 40 gazda tartozott. A társaságok összetétele nagy állandóságot mutatott, a gazdák évtizedeken keresztül ugyanannak a társaságnak voltak tagjai. A társaságok között erőteljes rivalizálás létezett. Az állatok termékenysége, tejhozama éppúgy az állandó összehasonlítás tárgyát képezte, mint a pásztorok rátermettsége, a velük való szerződéskötés előnyös volta. A tejmérési ünnep utcai vonulásai alkalmával az egész faluközösség összevethette a két az állatsereget, megcsodálhatta az ilyenkor sajátos díszbe öltöztetett berbécseket, s a társasághoz tartozók gazdálkodói hozzáértése mellett azt is értékelhette, hogy a gazdák hogyan élik meg az ünnepet, melyik közösség mulat szebben, melyik tud több személyt mozgósítani a különböző eseményekhez, hol több a jó énekes, jó táncos. E sajátos rivalizálás jegyében zajlottak a másik közösség kárára elkövetett csínytevések is. A juhok tejmérés előtti éjszakán való közös őrzése alkalmával a fiatalok az éj leple alatt igyekeztek egy-egy kost ellopni a rivális társaság nyájából, amelyet aztán másnap, a sereg élén, nyakba akasztva vittek végig a falun a legények. Az állatot a megtréfált őrzőknek a másik társaság első gazdájának házától kellett pálinka ellenében kiváltaniuk, s az egész falun áthaladva saját nyájukhoz hajtaniuk. A saját utcai társaságból való kiválás és a másikéhoz való csatlakozás a kiváló presztízsveszteségével járt, s a befogadó társaság részéről is gyanakvás kísérte, hiszen a szakításra általában valamely komoly konfliktus, a társaság szabályainak megsértése nyomán került sor. A rendszerváltás után néhány évig még 3 társaság működött a faluban, az ezredfordulóra azonban egyre többen hagytak fel a juhtenyésztéssel. Az okok sokrétűek. A családszerkezeti modellben, életmódban bekövetkezett változások hatással voltak a juhtartásra is. A juhtejből készült termékek sokkal jelentéktelenebb helyet foglalnak el a helyi táplálkozáskultúrában, mint a korábbi időszakokban. A kollektivizálás előtt, illetve a szocialista időszakban önellátásra berendezkedett falusiak immár könnyebben s gyakran kevesebb anyagi, időbefektetéssel juthattak élelemhez, mintha maguk termelték volna meg azt. A gyapjút nagyon alacsony áron, vagy egyáltalán nem lehet értékesíteni, az öltözködéskultúrában játszott szerepe a rendszerváltás után fokozatosan csökkent. A megszokott gazdálkodási tudáskészlet, eszközök nyomán nagyon alacsony volt a termelékenység. A tradicionális életmódhoz ragaszkodó, azt a szocialista időszakban is - legalább töredékeiben - továbbéltető idősebb generáció fokozatosan kihalt. A közép- és fiatal generáció korábban gazdálkodással foglalkozó tagjai közül sokan újból Kolozsvárt vállaltak munkát. 2004-re csupán az a társaság maradt fenn, amely az egyik utca főként gazdálkodó, szarvasmarhatenyésztéssel, s a tejtermékek piaci értékesítésével is foglalkozó 178
