Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
MORVAY JUDIT: Referátum a szatmári tájegységről (forrásközlés)
tebb, de kandallós./ Magas bútorok térhódítása /egy magas tollas ágyneműs ágy, I magas asztal, I asztalos láda/, a magas bútorok keveredése a régi formákkal. Differenciáltabb, de díszítésben szerényebb kerámia- anyag, geometrikus stílusú faragások. Az egész telket reprezentálja a szalmatetős, tornác nélküli ház. A telken áll: I ház, I disznóól (tóttfalú), I szelep, I abora, I goré /fonott/, I kút /közös a szomszéd telekkel/, I tőkéskapu és sövénykerítés, I csűr /közös a szomszéd telekkel/ I méhes. 3. / Középparaszti udvar Kb. 10-15 holdas kiscsaládos „jógazda” portája. Maximálisan kifuttatott a „kiteljesedett” paraszti életforma keretein belül. A gazdasági szintnek megfelelő korszerű eszközök, kisebb újítások /szelelő/, fejlettebb formájú munkaeszközök, több a vasfejű eszköz /fagerendelyes vaseke, aratókaszák, stb./. E házba kerülnének a legszebben faragott vas- és faeszközök. A szoba közepén már a helyi specialisták által készített, faragott bútorok foglalnának helyet, a régiek perifériális helyzetűek (ajtó mögött az asztalszék, tűzhely mellett a kiságy, ólban a kisszék stb. A pitvarban a legszebb kerámiák, elsősorban a díszítés funkciójában. Kiérlelt szín- és ízléskultúra. A telket reprezentáló tornácos ház a legszebb az együttesben. A telken áll: I lakóház, I ól, I disznóól, I kamra, I szekér-szelep, I abora, I tyúkól, I bálványos kapu és palánkkerítés, I méhes. 4. Nemesi udvar 30-40 holdas kiscsaládos, I legénybéressel, időszakosan bérmunkásokat is foglalkoztatnak /ebédvívő nagy szilkék, a nagy közös evésre szánt tálak, sok fakanál, stb./ A bemutatás szempontjainak főbb vonásai: 1. Korabeli fejlett parasztgazdaság bemutatása /kisebb gépek, esetleg tüzesgép stb., a gazdálkodás módjának bemutatása /takarmányozás stb./ 2. A nemesi öntudat, történeti tudat, írásbeliség érzékeltetése klasszicista zsindelyes parasztház, múlt századi könyvek, biblia, monogramos és évszámos eszközök. 3. A városi kisiparosok által készített és a gyér gyári termékek használata, amelyek mellett a legrégibb eszközök, bútorok is használatosak még. Vendég- fogadó szoba ízlészavara, a lakókonyha használati tárgyai stb. A telken áll: I lakóház, I ól /többosztatú/, I juhho- dály, I gémeskút /faragott/, I góré /léces/, I sütőház és kamra, I disznóól és tyúkól, I csűr /deszkás/, I méhes, I aszaló /kétaknás, kiskasos/, I faragott festett kapu rácsos kerítéssel. A felsorolt épületek 90%-a ki van választva, vagy rekonstrukciójuk megtervezett. A falu és a telek növényi környezetét és ennek telepítését helyi gyűjtés és konzultációk után szakdolgozatként már elkészítette Holló László. A telkek és a templom harangláb mellett még egy szárazmalom is csatlakozik a tájegységhez, helye az utcasor végén lesz. Ez az objektum szintén Erdőhátról került be. Az eredeti tervben szerepelt egy cigánykovács ház, amely a telkek mögött állt volna. Tervezését a cigányság többszáz éves ittléte és aktív kultúraalakító ténykedése indokolta volna. Híres cigánykovács, csengőöntő és muzsikus nemzetséget ismerünk. Ennek a háznak a felállítása még eldöntendő. A szabadtéri Múzeum célja, egy vidéki kultúrának lényegi érzékeltetése. Ebből az elvből indultunk ki akkor, amikor a századfordulói erdőháti falu bemutatásának sikere érdekében nemcsak Erdőháton végeztünk gyűjtéseket. A nagytáji azonosságok lehetővé tették, hogy a szatmári és beregi Tiszaháton is számos olyan tárgyat gyűjthettünk, amelyek a Szabadtéri Múzeum felállítandó tájegységében rangos helyet kapnak. Más probléma az aborák kérdése, amelyek Erdőháton egy két próbálkozó kedvű gazda kivételével nem terjedtek el, szemben a 15 20 km-rel arrább fekvő Tisza- háttal, ahol gyakori volt. Mégis, tekintettel az aborák földrajzi elterjedésére, két típusát is képviselhettük az Erdőhátra támaszkodó szatmári egységben, azon meggondolás folytán, hogy a többi tájegységbe nem illő, nem kaphatna helyet. Ugyanez a helyzet az egyik nagy négyszögletes méhessel. A tájegység minden telkén tekintettel arra, hogy igen lényeges kiegészítő tevékenység volt ezen a vidéken a méhészkedés, terveztünk méhest. Ezek közül kettő kerített, négyszögletes. A bárdolt tölgyfadeszkából rekonstruált, ácsolt technikával összeállított méhes az erdőháti forma. A másik, Panyoláról, a Tiszahátról való, oldalt fonott fűzfavessző. A fűzvessző fonása Erdőháton is gyakori, de mivel fában gazdagabb volt, mint a fűzfás Tiszahát, méhesre nem alkalmazták. Nézetünk szerint mégis itt kell bemutatnunk a fonott falú panyolai méhest, mert más tájegységben még ennyire sincs helye, bemutatását pedig lényegesnek tartjuk. A tárgygyűjtésre fordított idő 1962 óta a mai napig összesen 163 napot töltöttem Szatmárban, részben egyedül /ez kb. 100 nap lehetett/, részben kollegákkal, vagy segítséggel. Ezeknek a gyűjtéseknek a tematikája tárgygyűjtés, épület kiválasztás és monografikus szemléletű néprajzi gyűjtés volt. Kb. 10 napot fordítottam filmezésre, ill. ennek előkészítésére. A terepen töltött napokba nem számíthatók bele az itthoni kutatások, leltározások, tanulmányírások és tervezések, amelyek a terepen töltött napoknak kb. kétszeresét tették ki. Az általános gyakorlat szerint, úgy számítjuk, hogy a terepen gyűjtött anyag, vagy szöveg leltározása, ill. leírása azonos mennyiségű a terepen töltött idővel. A szatmári gyűjtőutakba beleszámítottam az utazás idejét, amelyre minden gyűjtőútnál kb. 3 napot le kell szá14
