Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

SZŰCS BRIGITTA: Az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállítása

feladata, hogy Erdély szívében bemutassa a tiszta és mélyen eredeti román életet, amely az elidegenedett város határain túl létezik. Ez a román Skanzen lenne Erdély élő ikonja’’.9

Az említett terület megszerzése érdekében VUIA az itt található sziklába vájt, lakóhelyül szolgáló hajlékokat, odúkat igyekezett a Múzeum fennhatósága alá és védelmébe venni. 1926. május 5-én sikeresen elérte, hogy egy sziklába épített lakhelyet műemlékké nyilvánítsanak és a Múzeum gondozásába kerüljön.10 * VUIA a sikeren felbuzdulva azzal a javaslattal lépett a városi tanács elé, hogy a Fellegvár egész területe váljon olyan védett övezetté, amelynek birtokosa és karbantartója a Néprajzi Múzeum. Erre a kezdeményezésre a professzor nem kapott érdemleges választ, de még szóbeli ígéretet sem."

1928-ban VUIA tudomást szerzett arról, hogy 1929 tavaszán a Kolozsvári Városi Erdészeti Hivatal Bizottsága (Comisia de Ocul Urban din Cluj) az agrártörvény 81. számú artikulusa értelmében, döntést fog hozni az akkor még a Római Katolikus Egyházhoz tartozó Hója erdő sorsáról. VUIA új terve tehát ennek az erdőrésznek a birtokbavételére irányult, ezért a cél elérése érdekében ún. Etnográfiai Park Bizottságot hozott létre, amely a kor híres szaktekintélyeit foglalta magába. Romulus VUIA a bizottság támogatását maga mögött tudva, 1928 decemberében egy indítványt fogalmazott meg az akkor éppen Kolozsváron tartózkodó kormánytagok részére, amelyben egy néprajzi, illetve nemzeti park létrehozásának a fontosságát hangsúlyozta. A kormány tagjaitól VUIA szóbeli támogatást kapott. Mindez arra ösztönözte a professzort, hogy a minél több hozzájárulás elnyerése érdekében különböző intézményekkel és személyekkel vegye fel a kapcsolatot, mint például a Kolozsvári Városi Erdészeti Hivatal Bizottságával, Erdély Minisztériumával, a Földművelésügyi Minisztérium Tanácsával és a MiniszI. kép. A hójai erdőben szalonnát sütő gyermekek a 20. század első felében (forrás: FORTEPAN)

9 VUIA, Romulus 1928. 13.

10 TO|A, loan 2012. 190-236.

I I TO|A, loan - MUNTEANU Maria Simona 2009. 8-12.

12 TO§A, loan - MUNTEANU Maria Simona 2009. 8-12.

13 Az étterem 1951 -ben leégett.

14 TO§A, loan 2012. 190-236.

15 BUTURÄ, Valeriu 1966. 5-4

téri Tanács Elnökével. Romulus VUIA professzor ambícióinak a gyümölcsét 1929. április 12-e hozta meg, amikor a Földművelésügyi Minisztérium közleményben tudatta, hogy a Hója területe immár a Múzeum fennhatósága alá tartozik. A terület átadására 1929. május 29-én került sor, majd június elsején a Kulturális Minisztérium határozatban kijelentette, hogy a szóban forgó területet néprajzi park létrehozásának céljából a kolozsvári Néprajzi Múzeum részére átengedi. Ezt a rendeletet később törvénybe foglalták, amely a Hivatalos Közlöny 1932. április 5. számában látott napvilágot.12

2. kép. A Nemzeti Park. Romulus VUIA 1929-ben kidolgozott terve. Erdélyi Néprajzi Múzeum. Közölve: TO§A, loan - MUNTEANU Maria Simona 2009. Parcul Etnografic National „Romulus Vuia” (1929-2009) 137. Fig. 2

Romulus VUIA már az intézkedések alatt, 1926-ban az Aranyos-vidékéről egy út menti keresztet, majd 1929- ben egy lakóházat vásárolt Vidráról (Fehér megye), ez volt az első ház a Múzeum szabadtéri szekciójában. Még ebben az évben kidolgozta a néprajzi park részletes tervét, amelyben a következő épületek és objektumok elhelyezését tervezte: a Néprajzi Múzeum épülete, az igazgatói lakrész, a kertész lakrész, a Gaudeamus étterem13 és a szabadtéri színpad. Továbbá 16 parasztház, illetve gazdaság áttelepítése is része volt a munkatervnek, amelyek a következő településeket, illetve tájegységeket reprezentálták volna: Hátszeg, Aranyos-vidék, Bihar, Bánát, Kolozs, Beszterce, Mezőség, Szeben, Székelyföld, Márama- ros, Fehér megye, Barcaság, Dombovic és Románvásár. Ezen kívül hat fatemplomot, egy haranglábat, öt út menti keresztet, egy juhistállót, egy tejcsarnokot és két malmot is kiállításra szánt a szabadtéri részlegben.14 Az 1932- től kezdődő periódusban ténylegesen egy telcsi (Besz- terce-Naszód megye) házat, egy sztánai (Kalotaszeg, Szilágy megye) csűrt, egy út menti keresztet Lupsáról (Fehér megye) és egy szebeni pásztórszállást telepítettek át a kolozsvári skanzenba.15

144