Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
SZŰCS BRIGITTA: Az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri kiállítása
Szűcs Brigitta AZ ERDÉLYI NÉPRAJZI MÚZEUM SZABADTÉRI KIÁLLÍTÁSA Jelen dolgozatom célja, hogy betekintést nyújtson egy erdélyi néprajzi szabadtéri múzeum életébe: megalapításának előzményeibe és körülményeibe, működésébe és viszontagságaiba egyaránt.' Az általam bemutatott szabadtéri múzeum a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegeként működik. Ismertetése azért is szükségszerű, mivel jeles magyar néprajzkutatónk, dr. KOS Károly osztályvezetőként, muzeológusként és egyetlen néprajztudósként évtizedekig dolgozott az intézmény, valamint szabadtéri részlege tudományos és szakszerű működésén. Ennek szellemében a cikk első része az Erdélyi Néprajzi Múzeum működésébe és annak szabadtéri kiállításába, a második rész pedig dr. KOS Károly munkásságába, szerepébe enged bepillantást, különös tekintettel a kolozsvári skanzenbe áttelepített ká- szoni házra. 1920-ban indult el a romániai Kulturális Minisztérium kezdeményezése, amely egy néprajzi jellegű múzeum létrehozását szorgalmazta.1 2 Az első javaslatot Coriolan PET- RANU, az erdélyi múzeumok főinspektora3 tette, akinek indítványozása nem maradt válasz nélkül, hiszen a Minisztérium 600.000 lejjel támogatta a néprajzi múzeum létrehozását Kolozsváron.4 1922. május 4-én a Károly herceg Kulturális Alapítvány jóvoltából létrejött egy bizottság, amely a múzeum megalapítását és megszervezését tűzte ki legfőbb céljául. A testület tagjait a következő neves személyek alkották, mint George VALSAN (földrajztudós, etnográfus, a romániai Akadémia tagja), Sextil PU§CARIU (polihisztor), Alexandru LAPEDATU (történész és politikus), Romulus VUIA (etnográfus, földrajztudós) és George OPRESCU (történész, műkritikus).5 Az 1922. június 22-én tartott bizottsági gyűlésen a kolozsvári Néprajzi Múzeum megalapítása, működése és feladata került megtárgyalásra. Ennek következtében a testület tagjai meghatározták a létesítendő múzeum funkcióját és feladatkörét, amelyek a következők voltak: kutassa, gyűjtse, megőrizze és szakszerűen hasznosítsa az erdélyi népi kultúra jelenségeit és tárgyi készletét. Ezen kívül elemi feladatként tűzték ki célul a dokumentációs anyag kialakítását, rendszerezését és annak a kiállítás-szervezésnél és egyéb tudományos munkavégzésnél való fel- használását. Lényegében a bizottság múzeumszervezői törekvései arra irányultak, hogy a néprajztudomány minden ágazatát (a szellemi és anyagi örökség elemeit is figyelembe véve) magába foglalja.6 A korban jelentős és nagyléptékű kezdeményezésnek bizonyult a román etnográfiában és muzeológiában a kolozsvári Néprajzi Múzeum létrehozása. Az intézmény megalapításától kezdve folyamatos tudományos programmal rendelkezett, ezt látva és ennek értékét felismerve, 1923. január elsején a Károly herceg Kulturális Alapítvány igazgatói tisztséget kínált fel Romulus VUIA professzornak, aki elfogadta a kinevezést, és átvette a múzeum irányítását.7 Nem sokkal a kolozsvári Néprajzi Múzeum megalakulását követően, Romulus VUIA professzort egyre inkább foglalkoztatta a szabadtéri kiállítás megszervezésének kérdése. A külföldi, európai országokban tett látogatásai nagy hatást gyakoroltak rá, különösen a svéd Skansen. Az ott látott faépítkezés remekei lenyűgözték őt, úgy vélte, hogy szükségszerű lenne a stockholmi szabadtéri néprajzi múzeumhoz hasonló múzeumi parkot, ún. „nemzet kertjét” létrehozni Kolozsváron is, hiszen a népi faépítkezés Erdélyben is felvetődik természeti és földrajzi adottságai miatt. Kezdetben VUIA a kolozsvári Fellegvárat (Cetätuie) tartotta a legalkalmasabb helyszínnek a terv megvalósítására.8 Az 1928-ban megjelent múzeumi évkönyvben találkozhatunk VUIA néprajzi park létrehozásával kapcsolatos elképzeléseivel, amelyek szerint: „A telek elhelyezkedés meglepően hasonlít a stockholmi skanzenéhez. Ezt a területet úgy hívják, Fellegvár, amely mint egy korona helyezkedik el a város fölött és erdőben, fenyőben és egyéb növényzetben gazdag... A kolozsvári skanzen 1 Ezúton mondok köszönetét TÖTSZEGI Teklának és FODOR Attilának, akik munkámban segítséget nyújtottak, mind fordításban, mind pedig a témával kapcsolatos források felkutatásában. 2 A tanulmány a Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez (KI05556) számú OTKA kutatás keretében készült. 3 Coriolan PETRANU 1920. jan. 22- 1922. ápr. I között töltötte be az erdélyi múzeumok főinspektora posztot. 4 http://www.muzeul-etnografic.ro/ro/scurt-istoric (Letöltés: 2014.10.30, 08:44) 5 http://www.muzeul-etnografic.ro/ro/scurt-istoric (Letöltés: 2014.10.30, 08:44) 6 http://www.muzeul-etnografic.ro/ro/scurt-istoric (Letöltés: 2014.10.30, 08:44) 7 http://www.muzeul-etnografic.ro/ro/scurt-istoric (Letöltés: 2014.10.30, 08:44) 8 TO§A, loan 2012. 190. 143
