Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)

MORVAY JUDIT: Referátum a szatmári tájegységről (forrásközlés)

Minden múzeumi bemutatás absztrakciókat kíván, vagyis egy kiválasztott konkrét helyzetet tárgyak segítségével az elvonatkoztatásnak abban az állapotába kellett juttetni, amely elszakadva a valóságtól annak sűrített formáját, lényegi élményét adja. Maga Erdőhát kiválasztása nagytáji viszonylatban, némi szelekcióra adott alkalmat, ezután továbbhaladva kerestük azokat a sematizáló formákat, amelyek egy időpontra rögzítve, a lényeget a maga változatosságában tükrözhetik.

Szabadtéri múzeumról lévén szó, elsősorban faluképben, telekben, házban, házbelsőben, gazdasági épületekben gondolkozhatunk. - Mivel még a tájegység részletes kidolgozása előtt tervben volt egy templom és egy harangláb felállítása /a tervet csak helyeselni tudtam/, eleve adva volt egy falukép kialakításának lehetősége, amely módot adott arra is, hogy a falu települési formáját /„orsó”/, utcáját, kerítéssorát bemutathassuk.

A részletes tervezés előtt elengedhetetlen volt Erdőhát bejárása, alapos felmérése. Autóval mind a 22 községbe újra elmentünk, a mellékutcákat is bejártuk, kérdezősködtünk megfelelő épületek után, számtalan fényképet készítettünk nem csak épületekről, de különböző részletekről, belsőkről is. Több községben mélyfúrást végeztünk témákkal kapcsolatban, amelyek új eredményeket is hoztak. Kollegákkal együtt filmet is készítettünk vidékünkről /„Szatmári képek"/, amely filmünk első és második része a táj, a falu, utcák, házak, terepen lévő és múzeumi anyagból rekonstruált házbelsők fényképezése volt. A terepen történő tájékozódó gyűjtésekkel párhuzamosan a nagytáj történeti forrásai /archivális, régészeti anyag/ és a néprajzi irodalom e szempontú értékelése és felhasználása folyt. E gyűjtések és kutatások nélkül a „Szatmári tájegység” hiteles tervezése nem történt volna meg. A rendelkezésre álló tárgyi anyag, a hely, a kapacitás figyelembevételével négy telek felújítását határoztuk el.

Tekintettel a táj sajátos kulturális arculatára /„erdélyi jelenségek”/, a tárgyi anyag /ezalatt az épületek értem/ archaikus voltára, lehetőnek láttuk, hogy egy telken függetlenül a konkrét átrsadalmi helyzettől, az általánosan bemutatott idő /századforduló/ előtti állapotok rekonstrukcióját próbáltuk meg. Ez lett az ún. kettősudvarú telek. A kb. XIX. század eleji kettősudvaros elrendezés, s a rajta álló épületek kutatással igazolt, a századfordulói képtől eltérő gazdálkodási módot és életformát rögzítenek. E „régi” életforma bemutatásánál egy „tiszta képle- tű”, archaikus kultúrájú millió érzékelését tűztük ki célul: több generáció együttesen lakott telke, nagycsaládi meg- osztás/munka/, jelentős gazdálkodási ág az állattartás (elsősorban szarvasmarha/, a földművelésnél szinte kizárólag búza és kendertermesztés, vadászat és az igen jelentős méhészkedés. A házban házilag készített alacsony dió és tölgyfa bútorok, kandallós tűzhely, a tollas ágynemű hiánya.

Ennek a teleknek tárgyi anyaga a tárgygyűjtések eredményeként hitelesen érzékelhető. Rekonstrukció a házbeli tüzelőberendezés lesz, amelyet már csak az öregek

elbeszélése alapján építhetünk fel, figyelembevéve az azonos formájú szomszédos telkeken, területeken /mára- marosi ház, Bukaresti Szabadtéri Múzeum/ látott tüzelő- berendezést. Rekonstrukció lesz ezen kívül a négyszögletes méhes, amely szintén hiteles emlékanyag, fénykép, rajz után lesz megcsinálva. A méhes rekonstrukcióját indokolja néprajzi kuriozitása is. A másik három telek a századforduló küröli időt képviseli. Ezek megtervezésénél ugyancsak az erdőháti néprajzi millióból indultunk ki, de a helyi némileg egységes kultúrát a társadalmi differenciáltság által meghatározott, különböző oldalról történő megközelítésében kívántuk bemutatni. Ez a bemutatási mód a kettősudvar kissé időtlen, csak a táji és a kulturális jegyeket hangsúlyozó koncepciójával ellentétben a társadalmi szerkezeten keresztül, történeti folyamatában, állandó változásában láttatná tájunkat.

Ennek a bemutatási módszernek több előnye van. A jobbágyfelszabadítás előtti kategóriák átrétegződése az új lehetőségeknek megfelelően, itt aránylag elég lassú fo- lyamatú volt, ezért pl. összevonható a századfordulói gazdag parasztudvar és a kisnemesi öntudat bemutatása. A különböző paraszti rétegek üzemtípusain, az azonos jellegű kultúra mozgását, változását is érzékelhetjük; pl. ugyanazon időszak különböző fejlettségű szemnyerési eszközanyagának bemutatásával, a munkaeszközök számával. A lakóterek berendezésénél a kisiparosok és specialisták által készített asztalostechnikájú magas bútorok és a házilag készített alacsony bútorok helycseréjének, elrendezési változásainak folyamatát és a folyamat számtalan variációit is a különböző paraszti rétegeken keresztül tudjuk bemutatni.

A példákat még gazdagítani lehetne. A rekonstruált udvar mellett tehát egy szegényparaszt, egy középparaszt és egy gazdagparaszt /nemes/ portáját állítanánk fel. Ezekre a telkekre, a századfordulói állapotoknak megfelelően, többgyerekes kiscsaládokat terveztünk, a nemesi udvaron egyetlen béressel.

A telkek megtervezése

1. / Kettősudvaros telkek

A telkek berendezésének szempontjait már fenntebb ismerhetjük.

A telken áll: I lakóház /nyitott pitarú/, I ól, I disznóól,

I fásszín /„szelep”/, I csűr, /duplanyakas, nyitott/ I méhes, /rekonstrukció/ I kút, I aszaló /egyaknás/.

2. / Szegényparaszt udvar

A telek előrendezése a jelenleg is használatos formájú, vagyis a lakóház az utcára néz, hátul a gazdasági épületek.

A többi telek is ilyen elrendezésű.

Kb. 2-3 holdas kiscsalád portája, munkaeszközeik még régiesek, szegényes/pl. aratósarló, ágvilla/, az önellátás foka magas/ faragószerszámok, házilag készített tárgyak stb./. Érzékelhető az a változási folyamat, amely a „kettősudvari” állapotok óta történt, de az a változás nem alapvető. /A tüzelőberendezés fejlet13