Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
VASS ERIKA: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás 2014. évi eredményei
ládtörténetre koncentrált. így derült ki az is, hogy a Múzeumba került ház az 1950-80-as években társasági találkozóhely volt az idős házaspár életmódja és nyitottsága miatt. Gyakran rendeztek itt fonót, táncmulatságot, vagy esténként a környékbeli gyerekek gyűltek itt össze történeteket, mesét hallgatni. Zabolán BERECZKI Ibolya a lebontott portáról több mint 400 tárgyat hozott el a Múzeum számára, melyek a 20. század első felének életmódjához fűződnek. Kb. 20 darab nagyobb méretű bútor, emellett egy érckályha is található az együttesben. Az építtetők személyes tárgyai közül kiemelkedőek a viseleti darabok, köztük a férj templomba járó ünnepi kabátja, illetve feleségének tanítónői működéséhez fűződő iratok. A leendő épületegyüttes egyik reprezentatív eleme lesz a háromszéki kúria, mely másolatban fog fölépülni a helyi örökségvédelmi szempontoknak megfelelően. Ehhez BERECZKI Ibolya Sepsiszentgyörgyön egy szotyori kúriából származó darabokat (pl. íróasztal, 3 bőrbevonatú karosszék, 2 fotel, biedermeier komód és üveges szekrény) vásárolt meg. A kúria berendezésének meghatározó darabjai lesznek a Páváról származó, 1930-as években készült hálószoba garnitúra elemei. A Gyergyószent- miklósról VASS Erikával vásárolt bútorok nagy része a zágoni báró Szentkereszty családtól származik. A tárgyegyüttes egyik értékes darabja a Bösendorfer iskolából származó Marschall zongora, mely Brassóból került az eladó család tulajdonába és a kuriális élet jellegzetes darabja. BERECZKI Ibolya a tárgyvásárlások mellett a másolatban felépítendő alsócsernátoni kúria kapcsán végzett néprajzi kutatást. A hétfalusi bontások mellett VASS Erika a leendő porta berendezésére is koncentrált. Ehhez egyrészt egy egyszerűbb bútoregyüttest vásárolt meg Zajzonból, másrészt egy reprezentatívabbat Csernátfaluból. Az előbbi részét képezi egy 19. századi festett láda is, az utóbbi pedig a 20. század eleji Brassó polgári hatását tükrözi. Különleges darabnak számít az a 19. századi öv, melyről ORBÁN Balázs így írt: „Von azonban a leányoknak és fiatal menyecskéknek egy kiválóan, csak táncz alkalmával használt igen díszes öltözéke: a hámos rokolya, ez fekete a menyecskéknél, fehér a leányoknál, s mindig háznál szőtt kelméből kerül ki. Ezen ruhadarab szabása nagyon sajátságos, mert az a válltól a bokáig ér, s derékkal nincsen ellátva, hanem csak a czifra bogiáros öv által van leszorítva... A czifra s több száz forintba kerülő bogiáros övhez szép szabású s cifrán himzett bőrerszény van felakasztva, melyben a leány a tánczpénzt szokta tartani. Az ily hámos rokolyát és bogiáros övét csak vasárnap és lakodalmak alkalmával viselik a nagy leányok és fiatal menyecskék. ”'° Kalotaszegről elsősorban festett bútorokat és viseletelemeket sikerült vásárolni. Emellett a lebontott ház egykori tulajdonosának, Kalló Ferencnek a hagyatékát vettük meg, ami azért fontos, mert az illető a népművészet mestere volt, és kimagasló tánctudása mellett renge10 ORBÁN Balázs 1873. 142. teg írott anyagot is megőrzött, melyek népköltészeti szempontból nagyon értékesek, illetve jelentős kordokumentumnak is számítanak. Moldvából származó tárgyakat KAJÁRI Gabriella és VASS Erika vásároltak. Kiemelkedő darab a 18. század végéről származó festett láda, a sarokszekrény (duláp) és a gazdag szőttes anyag. A két kutató a felmérő tábor során a lakáskultúra mellett a migrációt és a búcsújárást vizsgálta, illetve egy pusztinai lakodalmat dokumentált. 30. kép. Lábnyiki szobabelső (VASS Erika felvétele, 2014) 30. kép. Máriafalvi szobabelső (VASS Erika felvétele, 2014) A leendő épületegyüttesben egy iskola is helyet fog kapni. A múzeumi bemutatás arra fókuszál, hogy a trianoni határok meghúzása után az egyházak és az egyházi alapítású iskolák voltak a magyar anyanyelv megmaradásának bástyái. Ehhez sikerült SZIGETHY Zsófiának 95 darab tárgyat vásárolnia, köztük található az 1936-ban épült tarcsafalvi iskola 5 iskolapadja is. Emellett számos tankönyvet is sikerült vásárolnia. Érdekességnek számít az a gólyaláb, amelyet Nagymedeséren használtak: ezzel jártak a gyermekek esős időben iskolába. A Múzeum tulajdonába került iskolai értesítők a két háború közötti időszakból valók, és jól mutatják a nyelvváltást. 138
