Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
MORVAY JUDIT: Referátum a szatmári tájegységről (forrásközlés)
veztük meg az ún. kettősudvarú jobbágytelket és a kis- nemesi portát, hol a lakóház berendezésének nagy része éppen a századfordulón, városi iparosok készítményeivel cserélődött ki. A kistáj kiválasztása Szatmár megye népi kultúrája, csakúgy mint az ország többi tájai, történeti fejlődése és földrajzi fekvése folytán sajátos jegyekkel rendelkezik. A századfordulón még fal- vaink határát az év nagy részén víz borította, a folyók, erek, lápok átszőtte táj más gazdálkodási és települési formát, életmódot kényszerített a lakosságra, mint a szomszédos Nyírségben, vagy Beregben. E táji adottságok mellett történeti helyzete /Partium, kuruckor, stb. / ugyancsak más fejlődési irányt szabott társadalmi szerkezetének, mint a szomszédos Erdélynek vagy Alföldnek, /középbirtokok, kisnemes vidékek stb. / Nagytáji elhelyezkedése sokrétű érintkezését / Alföld, hegyvidék, román, ukrán, szlovák, cigány kapcsolatok/ és kulturális hatást biztosított. Olyan kistáji csoportot kerestünk a volt megye területén, amelynek néprajzi módszerekkel megragadható kultúrája összefüggéseiben még megőrizte a fenti sajátságokat. így maradtunk végül is az Erdőhát falvainál. Az Erdőhát reprezentáns volta többszörös táji elzártságában keresendő. Falvait az országhatár körülöleli, a vasút kb. 30-35 km-re jár. A Túr lecsapolása a harmincas években fejeződött be, addig a tavaszi-őszi áradások rendszeresek voltak. A falu határában még ligetté ritkult erdőrészek is megmaradtak, ahol 50 éve még vadásztak. A falvak települése, udvar elrendezése a táji adottságokhoz alkalmazkodó formákat őrizte meg. A táji környezethez kapcsolódó életforma tárgyi emlékei közül több fennmaradt / szigony, tapogató, lőporszaru stb. / Jelentős juhtartás, a hagyományos pásztorrend, a megye többi falvával szemben, az Erdőháttal szomszédos területen ezek a jelenségek csak töredékesen találhatók. Döntően befolyásolta a választásunkat az erdőháti falvak építkezése. A múlt század végétől a szatmári területeken a Nyírség felé kapcsolódó formájú, anyagú és technikájú épületeket kezdtek építeni, amelyek gyors ütemben kiszorították az Erdély felé rokonítható régi házformákat. Csak Erdőháton találtuk meg - összefüggő utcasorban is - a magas tetőszerkezetű, taposott búzaszalmával fedett favázas házakat, melléképületeket, nyitott csűröket, amelyeknek elterjedésük a Kárpátokig követhető, s amelyeknek része volt valamikor az egész Szatmár is. E házak tüzelőberendezésének elterjedési központja - legalábbis a Kárpát medencében - szintén Erdélyben van. Ezt a kan- dallós tűzhelyet Erdőháton még le tudtuk filmezni. / Jelenleg már sem a házak, sem a kandallós tűzhelyek nincsenek meg/. E tiszta protestáns vidék templomai és haranglábai, kórusai, padjai és szószékei közül néhány az ún. erdély reneszánsz hatást őrzi, rangosabb, vagy perifériális kivitelben. A reneszánszon kívül a másik történeti stílus a klasszicizmus, mely mélyebb nyomot hagyott a vidék forma - és színkultúrájában, építkezésében (kisnemesi házak/. A barokk és a szecesszió csak a századfordulón a pol- gárosulással egyidőben jelentkezik. Az egyházi reneszánsz emlékek Szatmár határain túl is magtalálhatók, bár legsűrűbben itt vannak. Erdőhát kultúrájában a régi népművészeti stílusokat /karcolt geometrikus faragások, reneszánsz szőttesminták, / protestáns puritán szintelenségét, az újabb történeti stílusok hiányát egyaránt tapasztalhattuk. A XVIII. században Szatmár megye területén is idegenből jött népességekkel növelték az eredeti lakosság számát. Szervezett ukrán, román, német és csekély szlovák településekről tudunk, melyek a megye jó részét érintették. Az Erdőhát szomszédos falvai közül jó néhány betelepítettekkel szaporodott, akiknek legnagyobb része ma már el magyarosodon. Ezek a telepítések nem érintették Erdőhát falvait, így alapvetően nem rendezték át a falvak társadalmi szerkezetét sem. Az Erdőhát - egy-két falu kivételével - beletartozott az ún. „kisnemesi falvak” területébe, amely átnyúlt a szomszéd megyékbe is /Bereg, Ugocsa/. A paraszti életformában élő, a századfordulóra nem egyszer vagyontalanná vált nemesi családok mellett megvoltak a jobbágycsaládok is, és az országos viszonyokhoz képest elég kevés nincstelen. Ezeket a kategóriákat érvénytelenítette az a vagyoni és értékrend, amelyeket a kapitalizálódó parasztság hozott létre, s amely e vidéken az első világháború előtt elég gyorsan stabilizálódott. Mindazonáltal a gyűjtés idején - a ma körülményei között - nemcsak tudati síkon tapinthattuk kis a XIX. századi társadalmi formákat, de konkrét hatásukat tapasztalhattuk is. E vidék erős történeti tudata nemcsak a történeti mondák gyakoriságában, családtörténetében jelentkezett, de a nemes családok által még ma is őrzött tárgyakban /nemeslevél, nemeseknek kijáró kancsó, Szirmay monográfiája stb./ s a magatartás-formákban is. A különböző rétegek kultúrája homogén volt, termelési szintjük és tudásuk azonos, /ezen a területen a múlt század végéig a középbirtokos osztály is fél paraszti életformában élt./. A táj földrajzi fekvése és a gazdálkodás szintje, az állandó kulturális mozgáson kívül, meghatározta a konkrét érintkezési kapcsolatokat is. Arató ukránok, faárus románok és ukránok, sonkoly szedő szlovák fazekasok, beregi és Nagybánya-környéki tálasok, német mesteremberek, zsidó kereskedők, ukrán parasztok, fémműves és teknővájó cigányok egyaránt felkeresték a községeket, s e kapcsolatok bemutatható tárgyi emlékei máig megmaradtak. Az Erdőhát sajátos helyzete folytán legtovább őrizte ezeket. A bemutatás megvalósítása A fenti szempontok, érvek Erdőhát választását igazo- lák, mint plasztikusan bemutatható reprezentáns területet. A tervezés lehetőségeit meghatározta a bemutatás módja. A megvalósítás módszerét ki kellett dolgozni. 12
