Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
VASS ERIKA: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás 2014. évi eredményei
lyet átmenetileg a tárgyak, majd leltározás és fotózás (fa tárgyak esetében gázosítás, bizonyos műtárgyaknál preventív műtárgyvédelmi beavatkozások) után kerültek végső helyükre. A 2014-ben lebontott épületek muzeológusai: Kö- röstárkány - KRAMLIK Márta, Balavásár - TÓDOR Enikő, Homoródalmás, Csíkmenaság, Hétfalu - VASS Erika, Gyimes - CSONKA-TAKÁCS Eszter, VASS Erika, Inak- telke - FILKÓ Veronika, Zabola - BERECZKI Ibolya, ARANYOS Sándor. Moldvában ugyan nem bontottunk épületet, de az augusztusi felmérő tábor és az annak során gyűjtött tárgyak miatt nagy feladat hárult KAJÁRI Gabriellára is. A munka intenzitását mutatja, hogy VASS Erika 98, BÚZÁS Miklós 77 napot töltött 2014-ben terepen. A bontáson az építészek (BÚZÁS Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főépítésze és a projekt idejére alkalmazott PATAKI Anikó, továbbá Köröstárkányban és Zabolán BÁLINT János nyugdíjas munkatársunk) és a muzeológusok felügyelték a munkálatokat. A muzeológus vezette a bontási naplót, emellett fényképeket és videofelvételeket készített a falkutatásról és a bontásról. Az építészek feladata volt minden múzeumba kerülő faelem számozása, ami az újraépítésnél lesz elengedhetetlen. A bontott elemek az épületelem raktárba kerültek. Augusztusban, az utolsó bontást követően a rovarfertőzések megszüntetése céljából az egész raktárt gázosítot- tuk. 2. kép. BÁLINT János a köröstárkányi egykori szabadkémény alatti tüzelő feltárása közben (VASS Erika felvétele, 2014) A helyszíni tárgyvásárlások mellett magyarországi kereskedőktől, gyűjtőktől is vásároltunk tárgyakat, hiszen a kvalitásos 19. századi darabok jelentős része már csak ily módon szerezhető be. A falvakban maradt tárgyállomány nagy hányadát már a tulajdonosok is értéknek tartják, és nem válnak meg tőlük. Ilyen esetekben is nagy szerepe van a terepmunkának, hiszen a helyszínen látott, fotózott, de nem megvásárolható tárgyak jelentik a mintát, amit később itthon keresünk, amire a rekonstrukciók és másolatok készítését alapozzuk. így például Csíkban két helyen is találkoztam májusi terepmunkám során a női életutat ábrázoló színes nyomattal, de egyiket sem adták el. Egy magyarországi kereskedőnél viszont a lim-lom- nak számító tárgyak között ráakadtam egy példányra, így az fog bekerülni a leendő csíki házba. Egy másik példa: Csíkmenaságon márciusban találtam rá egy 1920-as években készült, formavilágában még a 19. századot idéző bútoregyüttesre, ám a két padot a tulajdonos korábban már eladta egy kereskedőnek. Hiába kerestem, nem találtam sem a faluban, sem a környéken hasonló jellegű padokat. Helyi kereskedőt is megkerestem, de ő sem tudott olyan padot ajánlani, amire szükség lett volna. Végül egy magyarországi kereskedőnél (aki tárgyait Erdélyből hozza) találtam rá egy olyan padra, ami stílusában illik a csíki bútoregyütteshez, ennek a párját pedig majd másolatban készítik el a restaurátorok. Sokszor idő és sok terepmunka, kitartás kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kiválasztott típusból az eladó darabot. 2007-ben Homoród- almáson akadtam rá egy színes nyomatra, mely a vadász esküvőjét ábrázolja, de csak 2014 nyarán Pürkerecen, egy használaton kívüli malomban, pókhálóval fedve találtam rá arra a darabra, amit megvehettem. 3. kép. Csíkmenasági bútoregyüttes (VASS Erika felvétele, 2014) Az alábbiakban egy esettanulmányon keresztül, Balavásár példáján mutatom be, mennyire összetett feladatot jelent, amíg egy porta teljes épületállománya és tárgyegyüttese leltározva bekerül a Múzeum raktáraiba. BÚZÁS Miklóssal 2006-ban és 2007-ben, az épületegyüttes koncepciójának kialakítása során jártuk be elsősorban KÓS Károly munkájára építve a vidéket. A legközelebbi terepmunkára 201 I novemberében került sor, ekkor BÚZÁS Miklóssal és HORVÁTH Anett néprajzkutatóval kerestünk megfelelő épületeket. Célunk az volt, hogy a főúttól távolabbi, elzártabb falvakat keressük fel, ám utunk másképp alakult, mert a múzeumi Opel Astra Balavásá- ron, a vidék központi településén elromlott. Három napot kellett várnunk a javításra, úgyhogy ezen idő alatt bejártuk a falut, és építészeti szempontból több értékes házra is bukkantunk. Ekkor ismerkedtünk meg a Szalma 125
