Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
MORVAY JUDIT: Referátum a szatmári tájegységről (forrásközlés)
Morvay Judit REFERÁTUM A SZATMÁRI TÁJEGYSÉGRŐL' (Forrásközlés) A népi kultúrának azok a tárgyi emlékei, amelyek a múzeumok raktáraiban és kiállítási termeiben jellegüknél és méretüknél fogva nem kaptak helyet, létrehoztak egy új bemutatási formát, a szabadtéri múzeumot. A szabadtéri múzeumok az eddigi gyakorlat szerint, elsősorban udvarok s épületek bemutatására törekedtek tájegységenkénti elrendeződésben. A téma és a bemutatás módja determinálja mindazokat a törekvéseket, amelyeknek célja egy szabadtéri múzeum létrehozása. Mivel a jól kiválasztott táji csoportok nemcsak az építkezési stílust és a földrajzi különbségeket tükrözik, hanem a kultúra tárgyi és strukturális különbségeinek érzékeltetésére is ez a forma a legelőnyösebb, követendőnek tartom az udvartipusok és épületek tájegységenkénti bemutatását. Az egyes tájcsoportok kiválasztásához komplex szemléltető mód szükséges. Bár a lakóház formája, anyaga, építkezési módja az elsődleges szempont kell hogy legyen, mégsem határozhat meg egymagában egy tájegységet; csak a történeti-társadalmi szempontokat, s a népi kultúra különböző ágait figyelembevéve — a szintézisbe hozva az összes tapasztalatokat - tehetjük meg a választást. A fenti szempontok érvényesítése mellett némi sematizáló szemléletmód is szükséges ahhoz, hogy a kínálkozó tájcsoportok közül azokat válasszuk ki, amelyek reprezentánsai lehetnek a meghatározott térben és időben bemutatandó népi kultúrának. Mivel a bemutatás nem törekedhet teljességre -, a bemutatandó terület jelenesetben egy ország - a szelektáló nem gondolkozhat” etnikai csoportokban és vidékekben” - hanem szemléletesen bemutatható, jellemző kulturális területet kell kiválasztani, amely pillanatnyilag kiegyensúlyozott, vele szinkronban lévő társadalommal rendelkezik. Ezt az „állóképet” kell dialektikusán bemutatni. A nagy tájegységek kiválasztása után a második fázis a kiválasztott tájegység lazán körvonalazott területének szűkítése, a belső lehetőségek mérlegelése: mely kistáji egység vagy egységek felelnek meg leginkább kitűzött céljainknak. A tájegység kiválasztása Az úgynevezett Szatmári-tájegység elképzelése már a szabadtéri múzeum első terveiben is helyet kapott. A múltból számos néprajzi publikáció bemutatta a táj tárgyi és szellemi kultúrájának egy-egy területét, s az ezek I ből kialakult kép már egymagában indokolná e választást, de hogy elsőnek ez a tájegység realizálódott, talán elsősorban annak köszönhető, hogy 1972-től kezdve eredményes és rendszeres tárgygyűjtés folyt a volt Szatmár megye területén. A behozott tárgyak és a hozzájuk fűződő adatok felújították az érdeklődést a terület iránt, s az időközben monografikus szemléletű kutatássá szélesedett a tárgygyűjtés is indokolttá tette a Szatmári-táj- egység konkrét tervbe vételét, megtervezését. A történeti Szatmár megyének kb. az egyharmada tartozik Magyarországhoz. Jelenlegi helyzetéből adódóan elzárt, perifériális jellegű terület, amely a századfordulón még - az országos állapotokhoz viszonyítva - a paraszti kultúra keretén belül fejlett gazdálkodású táj volt, differenciált társadalmú kis falvakkal. E vidéknek az Alföld és a hegyvidék közötti élénk közvetítő szerepe, a környező nemzetiségekkel való intenzív kapcsolata, tapintható nyomokat hagyott népi kultúrájában is. A századfordulónak tárgyi és szellemi emlékei éppen a jelenlegi perifériális helyzetből adódóan aránylag jól megmaradtak. Ezek voltak nagy vonalakban azok a szempontok, amelyek szerint a tárgygyűjtést ezen a területen elkezdtük. A szabadtéri múzeum szatmári tájegység tervének elhatározása után, bármennyire a régihez közel álló szempontú új feladatról is volt szó, ki kellett dolgozni a Szabadtéri Múzeum koncepciójának megfelelő objektumokat, objektív együtteseket. Az idő meghatározása A bemutatott tájegység idejét durván körülhatárolva, a századfordulóban állapítottuk meg. Ezt az időpontot objektív tény adta: már tárgygyűjtésnél nyilvánvaló volt, hogy a begyűjtött anyag 80%-a a századforduló időszakához kapcsolódik, a kiválasztott épükletek is ebben az időszakban voltak még általánosan jellemzőek a tájra. A kényszerítő körülményeken kívül ez volt az utolsó évtizede annak az időszaknak, amely még alkalmas volt a feladat igényeinek kielégítésére: a jellegzetes népi kultúra, a történeti háttér, a bolygatatlan háttér kapcsolatok, a diferenciált, de még homogén népi társadalom bemutatására. Ez az időszak még magában foglalta azt a lehetőséget is, hogy anyagának segítségével egy korábbi formát rekonstruálhassunk, illetve csírájában meglévő polgáro- sulást bemutassuk. Ezekkel a lehetőségekkel élve terI Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Archívum Épületdokumnetciós Gyűjtemény, a továbbiakban SZNM MNÉA-E-370/5/35-43
