Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Füzes Endre néprajzi kutatásai

Paládi-Kovács Attila FÜZES ENDRE NÉPRAJZI KUTATÁSAI FÜZES Endre néprajzi kutatásait az 1950-es évek közepén, egyetemi hallgatóként, TALASI István szakdolgozójaként kezdte el. Első terepmunkáit Baranyában, a Mecsek lejtőin végezte. Életrajzából tudjuk, hogy etnográfus muzeológus diplomáját 1956-ban állították ki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ám első múzeumi munkahelyére, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára már előbb, 1955-ben belépett és ott munkaviszonyt létesített.

1 Első pályaszakasza néprajzi kutatásainak termékeny, ígéretes periódusának bizonyult. Az 1956-1963 közötti években rendszeresen publikált. Évente legalább egy, 1958-ban és 1962-ben kétkét tartalmas, terepkutatásra, illetve múzeumi gyűjteményrészleg feldolgozására alapozott dolgozatot tett közzé a pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének aktuális kötetében.

2 Egyik méltatója szerint „akkor írt tanulmányai alapján nyilvánvaló, hogy beletanult a későbbiekben egyre szélesebben, alaposabban kidolgozott témáiba, megszerezte a múzeumi gyakorlatot, megtapasztalta a múzeumokban előforduló valamennyi nehézséget, és alaposabban megismerkedett egy tájegységgel. Tulajdonképpen valamennyi muzeológusnak ilyen alapozással kellene elkezdenie tudományos életét."

3 Első tudományos közleménye a mecseki megosztott településekről íródott és új, felfedezés értékű adalékokkal szolgált a szálláskertes, aklos-kertes településforma hazai történetéhez, földrajzi elterjedtségéhez. Idős adatközlők emlékezései alapján vizsgálta, a II. József korában indult első katonai felvétel térképeit is hasznosítva, a szálláskertek, szállástömbök helyét és szerepét a mecseki falvak gazdálkodásában. Megállapította, hogy a szállásrendszer felbomlása a Hegyháton (Mánfa, Budafa, Magyarszék, Mecsekpölöske) az 1850-60-as években, Mecsek-Hegyalján (Cserkút, Bakonya, Kővágószöllős, Kővágótöttös) az 1870-1880-as években kezdődött. Rámutatott, hogy a Hegyalján (Pécstől nyugatra fekvő falvak), a szálláskertek a portához közel, de már a külterületen helyezkedtek el. A Hegyháton a falutól távolabb (akár 1-2 km-re) terültek el, főként az ottani határok, a rétek, kaszálók, legelők, erdők sajátos elrendeződése következtében.

4 A 18. század végén készült térképek igazolják, hogy a Mecsekben akkor és előbb is léteztek már szálláskertek. A 19. század első feléből származó térké1. CSERI Miklós 2002. 9.; KÓSA László 2002. 7. 2. BERECZKI Ibolya 2002. 25. 3. FLÓRIÁN Mária 2002. 147. 4. FÜZES Endre 1956.82-83., 101. 5. TÁLASI István 1972. 75. 6. BÁRTH János 1997. 15.; KÓSA László 2002. 7. peken számuk nagyobb, helyzetük pontosabban megragadható volt. Terepmunkája idején többé-kevésbé rekonstruálható volt még a mecseki szálláskertek használatának viszonya a művelési ágakhoz, épületeinek rendeltetése, összetétele, a közösségi életben betöltött szerepe stb. A dolgozaton jól kitapintható a témavezető tanár, TÁLA.SI István kérdéseinek, instrukcióinak lenyomata is. Ismeretes, hogy TALASI egy későbbi cikkében a megosztott településnek három típusát különítette el: I. A szálláskert, amely öv, tömb, csoport, sor formájában különül el a lakóhelytől, mint második beltelek. 2. A pajtás- vagy csűröskert, melynek példáit főként Somogy, Vas és Észak-Heves tájairól ismerjük. 3. Az aklos-kert, azaz elkülönült helyzetű külső beltelek az állattartás épületeivel és takarmánytárolással. A Mecsekalja és a Hegyhát osztott településeit TALASI ez utóbbi csoportba sorolta.

5 Tény, hogy a megosztott településforma tágabb hazai és kelet-közép-európai elterjedtségének kutatása TALASI inspirációja nyomán lendült fel. Ennek a problematikának a feltárásába kapcsolódott be FÜZES Endre, aki - HOFER Tamással, BÁRDOSI Jánossal, IGAZ Máriával és másokkal

6- ígéretes településkutatóként lépett a néprajz mezejére. A népi építészet tematikájába vágó első közleményeihez szintén a baranyai tájak kínálták a terepen kutatható, dokumentálható épületeket. Előbb a Mohácsi-szigeten fedezett fel olyan tanyaépületeket, amelyek túlélték az 1956. évi jeges árvizet, amiben a régi szállások, tanyák épületállományának túlnyomó többsége elpusztult. A térszínből kiemelkedő halmon települt tanya lakóháza, annak konyhai nyílt tűzhelye a Szlavóniában, az Ormánságban és Mecsek-Hegyalján is honos formával volt megegyező, azaz alacsony tűzpadka, mélyített tűzgödör, felette gerendáról lelógó lánc, azon függő bronz- vagy rézbogrács tartozott hozzá. A szobában álló csonkakúp alakú kemence minden bizonnyal Bácska, az Alföld irányából került a mohácsi parasztházba és onnan a szigeti tanyákra. Ezekről a tűzhelytípusokról a szerző használható tárgyrajzokat közöl. Tanulságos megállapításokat tesz a megfigyelt faltechnikákról és azok koráról is. A pajta kb. 1,5 m magas, szellős, fonott fala, valamint az istálló sövényből készült kívül-belül vastagon tapasztott sárfala több évszázados technikát képvisel. A lakóház 273