Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Füzes Endre néprajzi kutatásai

„verett" fala azonban csak a dunai védőgátak megépítését követően, a 19. század utolsó harmadában vált általánossá a Szigeten. (Az 1956-os árvíz nyomán a vert falú épületekből mutatóban is alig maradt.)

7 Népi építészeti „mini" tájmonográfiának fogható fel FÜZES-nek a Mecsek-Hegyaljáról 1959-ben megjelent tanulmánya. Ennek bevezetője a kistáj történeti-néprajzi meghatározását, körvonalazását, jellemzését tartalmazza: „Pécstől nyugatra, a Mecsek déli lejtőjén elterülő vidék. Lakói Hegyaljának nevezik, így különböztetik meg magukat a Mecsek gerincétől északra fekvő Hegyháttól és dél felé a szentlőrinci lapályon túl elterülő Aljvidéktől. A lejtőt észak-déli irányban völgyek szabdalják [...] amelyeknek a Mecsek felé eső végében ülnek a falvak: Cserkút, Kővágószöllős, Kővágótöttös, Bakonya és Boda [...] A vidék etnikailag is elkülönül a nagyobb táji környezettől. Lakói színtiszta magyarok, akik települési folytonosságukat [...] a 13-14. század óta őrzik [...]. A lakosság tehát magyar és katolikus, Néhány évtizeddel ezelőtt még csak egymás között házasodtak."

8 Ezeket a veretes mondatokat olvasva csak sajnálni lehet, hogy erről a falucsoportról, régi magyar népcsoportról máig sem készült egy néprajzi tájmonográfia, melynek építészeti fejezete lehetne FÜZES Endre szóban forgó tanulmánya. Megtudjuk belőle, hogy a faépítkezés e vidéken már a 18. század végén megszűnt, de a régi borpincéket a helyiek az 1950-es években még mindig baranyás pince, azaz 'boronából épített pince' néven emlegették. A falusi lakóházak konyhájában szabad tűzhely állt alacsony sárpadkával, rajta puplikával (sütőharanggal), láncon függő bográccsal. Ezzel az Ormánságban és Szlavóniában megszokott tüzelővel a Mecsek-Hegyalja élesen elkülönült a Mecsek gerincétől északra fekvő Hegyhát konyhájától, lakóházától. Az Ormánsággal, az Aljvidékkel szemben elhatároló jegy volt a kályha és a kályhás szoba jóval korábbi elterjedése. Az elkülönülés jegyei között említendők a szőlőben épült pincék, a baranyás- és présházas borpincék, majd az 1880 után megjelent lakóház alatti pincék. Ez utóbbi megoldással új háztípus jelent meg a Hegyalján. A falvak 1880-1910 közötti átépülésének folyamatát FÜZES Endre úttörő módon, nagy alapossággal írta le és számos ábrával, fotóval illusztrálta. Egyenként elemezte az építőanyagok, a házformák, alaprajzok, méretek és az utcakép változásait. A falvak átépítését a polgárosodás gyors üteme, a borászat haszna alapozta meg, minthogy Mecsek-Hegyalján mindig is a szőlő- és bortermelés állt a paraszti gazdálkodás középpontjában.

9 Tudományos munkásságának leginkább személyéhez kapcsolódó témakörével, a gabonatárolás módjaival, eszközállományával szintén pécsi évei alatt kezdett el foglalkozni. Bölcsészdoktori értekezését Gabonatároló építmények a Kárpát-medencében címen írta és védte meg az ELTE BTK Néprajzi Intézetében 1963-ban. Summája németül jelent meg 1972-ben a BALASSA Iván által szerkesztett nemzetközi tanulmánykötetben (

Getreidebau in 7. FÜZES Endre 1958. 187., 189., 196. 8. FÜZES Endre 1959. 215. 9 . FÜZES Endre 1959. 217.. 236-237., 242-244. 10. SZILÁGYI Miklós 2009. 138. 11. FÜZES Endre 1984. 12. Ost- und Mitteleuropa, pp. 583-619). A pécsi éveket követő, kissé hosszúra (16 évre) nyúlt minisztériumi-hivatalnok életszakaszának elején (1966-1969), TÁLASI István TMB levelező aspiránsaként, ezt a tematikát bővítette, mélyítette el és dolgozta ki még alaposabban. /Az 1964-1974 között eltelt évtizedben egymás után jelentek meg résztanulmányai a szántalpas hombárról, a gerendavázas gabonásról és a gabonás vermek kérdésköréről. Ezek a teljességre törő adatgyűjtéssel példát mutató, gondolatgazdagságukkal is kitűnő közlemények

1

0 alkották a gerincét 1974-ben elkészült kandidátusi értekezésének, 1984-ben könyv alakban is megjelent monográfiájának. A kötet bevezetőjéből tudható, hogy a témát TÁLASI István jelölte ki. Forrásanyaga döntően a szerző néprajzi adatgyűjtéséből, helyenként a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíveiből származik. A szerző maga is meglepődött azon, hogy a hagyományos gabonatárolás eszközkészletének olyan típusos darabjaira, mint a gabonáskas, a gabonáshordó, a gabonásrekeszték, a gabonászsák alig talált irodalmi és archív adatokat, ezért jószerével csak az „atlasz" és a saját adataira támaszkodhatott." Itt kell megemlíteni, hogy FÜZES Endre az MNA (Magyar Néprajzi Atlasz) kérdőíveinek egyik sokat gyűjtő munkatársa volt az 1960-as évek második felében. A vajdasági kutatópontok zömét CSALOG Zsolttal együtt járták be a Magyar Tudományos Akadémia és a Jugoszláv Tudományos Akadémia között létező csereegyezmény lehetőségét kihasználva. Később mindketten részt vállaltak a kérdőíves adatok kiértékelésében, a Magyar Néprajzi Atlasz munkatérképeinek megszerkesztésében. Nem meglepő, hogy a gabonatárolás tárgyköréből megjelent térképek mindegyike (MNA II. album, 77-85. térkép) FÜZES Endre munkája. Az MNA kiadásának évtizedes elakadása idején magára vállalta a térképeket adatokkal kiegészítő, értelmező és kommentáló tanulmányok koncepciójának, szerkezeti felépítésének tervezetét is. Kidolgozta hozzá néhány téma (a víznyerés és a kutak) mintacikkét, de a tervezet és a mintaszövegek megvitatására, elfogadására már nem volt mód. (Kevésen múlt, hogy az MNA nem jutott a Baranya megyei néprajzi atlasz sorsára. FÜZES Endre abban is érintve volt/van!) Visszatérve A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban (Budapest, 1984) címen megjelent könyvéhez, meg kell állapítanunk, hogy az európai etnológiában egyedül álló mű, nem ismerünk hozzá hasonló tematikus monográfiát a gabonatárolás tárgyköréről valamely európai népességgel, népterülettel kapcsolatban. Stefan Mruskovié 1974-ben kiadta a szlovák múzeumokban őrzött gabonatartó edények leíró katalógusát, amelyben nem esik szó a tároló építményekről. A teljes tematikát átfogó művek hiánya megnehezítette az európai párhuzamok kutatását. A magyar tárgymonográfia eszköztörténeti, gazdaság- és társadalomtörténeti tanulságait hoszszan lehetne sorolni. FÜZES összehasonlító vizsgálatai valószínűsítették, hogy a szántalpas hombárok, a 274