Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban

6. kép. Centrális berendezésű hálószoba Tiszaugon a Néprádió (7. kép) jelenik meg, aminek üzembe helyezéséhez hálózati feszültségre volt szükség. A tömegkommunikációs készülék csoportos hallgatása a ház nagyobb méretű szobájában történt. Az egyes települések társadalomszerkezetének, értékrendszerének és anyagi kultúrájának módosulása másmás irányba mutatott a belső mechanizmusok és a térség gazdasági irányváltásának hatására. Csépán és Tiszaugon 1948-tól 1959-ig - termelőszövetkezeti községgé alakulásukig - alapvető változás nem történt. A tradicionális életvezetési stratégiák folyamatossága, a proletarizálódás tapasztalható, aminek megnyilvánulása a mentalitásban, a fogyasztásban és a lakások tárgyi felszereltségének változásában az 1960-as években történik. A lokális közigazgatási egységek, valamint a helyi közösségek társadalmi- és gazdasági kapcsolathálójának újraszervezése, a települések infrastruktúrájának helyreállítása, majd az évtized végétől a téeszek létrehozása lekötötte a lakosság erőforrásait. A tevékenységszerkezetet a létfenntartás kényszere, a földosztások által kialakult földterületeken a családi gazdaságok újrarendezése határozta meg. A lakóházak villamosítása, a reprezentációs tér átalakulása, a konyhabútorzat megjelenése és a rádió fokozatos térhódítása említhető meg modernizációs tényezőként. 7. kép. A villamosításokkal elterjedt, hálózati feszültségről működő Néprádió Folyamatok - mentalitások - anyagi kultúra 195

1 -1960 között Martfűn Martfű urbanizációja és indusztriális viszonyai, a második világháborút követően ugrásszerű fejlődést mutattak. A termelési mutatók teljesítéséhez nélkülözhetetlen munkaerő szükségletet a megyei tanács 93