Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
fp % CllflBHka b SÉF ^ vfí«r ' " Á % 3. kép. Az 1950-es években a háztartások jelentős részébe felszerelt konnektorok és villanykapcsolók típusai megvásárolt készülékek - elsősorban a hűtőszekrényre és a mosógépre gondolok ez esetben - használata a jelenig megfigyelhető. Ezzel szemben Martfűn, a jobb élet reményében a településre költöző családok nemcsak házhelyet, építőanyagot, hanem egy 400 négyszögöles termőföldet is kaptak, függetlenül attól, hogy az egyén melyik szférában dolgozott. Természetesen a migráció, a háztartások foglalkozásszerkezetének az átalakulása is töréspontként értelmezhető, de a Martfűre betelepülők nem voltak kitéve a hatalmi szervek intrikáinak, illetve életkörülményeik is jelentősen javultak a községben való letelepedésükkel. Mindezek hatására egy, a technikai fejlődésekkel haladó fogyasztói magatartást fedeztem fel. Csépán és Tiszaugon a mezőgazdaság dominanciája folyamatosan megmaradt, Martfű esetében egy intenzíven fejlődő településsel állunk szemben. Egyik esetben sem határozhatok meg olyan társadalmi réteget, amely hosszútávon az elektromos készülékek vásárlásával példakövetőként lépett volna fel más csoportok előtt. Folyamatok - mentalitások - anyagi kultúra, 1948-1959 között Csépán és Tiszaugon Tiszaugon és Csépán 1948-ban kezdődött a villamos hálózat kialakítása. Ennek első szakaszában történt a közvilágítás telepítése, illetve a közintézmények elektrifikációja. Majd 1950-től a további bővítéseknek köszönhetően a háztartásokba kötötték be az elektromos áramot. 1948. október 22-re épült ki Csépán a hálózat, melynek során 262 bekapcsolásra és 18 közvilágítási lámpa felállítására került sor. 3 4 Tiszaugon 1948. szeptember 12-én helyezték üzembe a villamosenergia-szolgáltatást. 1949-ig 89 lakóházat láttak el elektromos árammal. 3 5 Villanyóra hiányában a háztartásokba bevezetett vezeték, villanykörte és konnektor (3. kép) függvényében kellett átalányt fizetni a lakosságnak. 3 6 A lakások villamosítását az egy háztartásban élők anyagi helyzete és szükséglete határozta meg, de az esetek többségében szorgalmazták a teljes körű elektromos hálózat kiépítését, mely a konyhát és a szobát foglalta magába. Az emlékezetben a település képét egyértelműen a háromosztatú lakóházak - szoba, konyha, kamra - határozták meg (2. táblázat). A reprezentációs térként funkcionáló tisztaszoba részben van jelen a házak alapszerkezetében. A lakószobában elhelyezett ágyak egyikének felvetése hagyományosan történik, az ágyneműket úgy helyezik el, hogy az ágyak szélei ülőhelyként funkcionálnak, amiket egy ágytakaróval terítenek le. Az utcafrontra eső, szoba funkciót betöltő helyiség a család minden tagja számára az alvásra szolgált. Az általam megvizsgált háztartásokban a polgári lakásberendezési módra jellemző centrális elhelyezés a meghatározó, amiket hálószobabútorral - páros ágy, két éjjeliszekrény, két szekrény, toalett tükör - rendeztek be (5. kép, 6. kép). Az emlékezetben már csak abban az esetben él a párhuzamos vagy sarkos elrendezés, ha az illető saját maga épített háza előtt szüleinél, cselédlakásban, vagy állami irányítású vállalat által biztosított lakásban lakott. 34. BOTKA János 1980. 147. 35. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre-URBÁN László 1989. 681. 36. Az épületek villamosítása alkalmával fémernyős, E27-es bakelit foglalatú világítótesteket, illetve forgócsapos, porcelánkapcsolókat (4. kép) szereltek fel. A kapcsolókat és konnektorokat minden esetben egymás alá helyezték. Szóbeli közlés alapján. Csépa, 2009. július. 91
