Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
említhető társadalmi réteg." Az uradalmi cselédek, a munkásparaszt csoporthoz tartoznak, akiket nemcsak szerény pénzügyi feltételeik kötnek a tradicionális életvezetési stratégiákhoz, hanem környezetük az uradalmi major izolált területe is megakadályozza a racionalitás vezérelte beállítódások elterjedését. 2 6 Ha figyelembe veszszük azt a tényt, hogy 1959-ig a falu határának 80%-a a termelőszövetkezetek kezelésébe került, 2 7 illetve, hogy a közös gazdaságok elsődleges támogatói a kis- és középbirtokos réteg, akkor ezek alapján is igazolódnak következtetéseim. Fényes Elek 1837-es geográfiai szótárában a következő olvasható: „Marfő, puszta, Heves vmegyében, lásd Tisza-Földvár", 2 8 „Mint puszta, elsősorban mezőgazdasági célokat szolgált, s állandó lakosságát többnyire a különböző majorok cselédsége alkotta. Ezekre a birtokokra a környékből, főként a Tiszazugból jártak mezőgazdasági munkások." 2 9 1869-től kezd a terület fokozatosan betelepülni. 1896-ban elsőként a téglagyár telepedett meg, mely 1920-ban már országos hírű vállalkozás. 1940-ben a csehországi Bata cég megvásárol egy jelentős területet, ahol elkezdik felépíteni a Cikta Cipőgyárat, és 1941-ben megkezdődik a részleges termelés. Államosítását követően Tisza Cipőgyár néven működött tovább. Martfű 1950-től önálló település, 1970-től nagyközség. A cipőgyáron és a téglagyár mellett, egy sütőipari és egy ruházati vállalat működött. A munkalehetőség óriási vonzást gyakorolt a környező falvak lakosságára és a Martfű-pusztát övező tanyavilágra. 1960-ban lakosságának nagy része fiatal, akik életüket a gyárban kezdték el, földjeiktől megváltak, feladták korábbi életvitelüket. 3 0 A település szerkezete három, mind gazdaságilag, mind társadalmilag egymástól eltérő egységből tevődik össze. Az Ofalu mint közigazgatási központ, a lakótelep a szolgáltatási központ és az Újfalu. Dolgozatom szempontjából csak az Ofalu bír relevanciával, így ennek a résznek térek ki a részletesebb bemutatására. 1950-től az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, valamint az egyénileg gazdálkodóknak a községekbe és településekbe való önkéntes beköltözését a kormányzat FAGI házépítő kölcsönnel segíti elő. A vasútvonaltól keletre elhelyezkedő településrész népessége döntően a mezőgazdaságban dolgozott, majd a cipőgyár fejlődésével, az újabb üzemek alapításával, az egyre nagyobb munkaerő-szükséglet miatt fokozatosan az ipari szektorban vállaltak az itt élők munkát. Martfű lakosságának rohamos gyarapodása szorosan kapcsolódik a területén létrejött ipari vállalatokhoz, mely népesség elsősorban a Tiszazugból érkezett a községbe. Mivel a bevándorlók korábbi lakóhelyükről anyagi helyzetük bizonytalansága miatt érkeztek a településre, ezért a helység népességmegtartó erejét kedvezőbb infrastrukturális és gazdasági viszonyainak köszönheti. 3 1 A 20. század negyvenes éveitől a település egyre inkább kidomborodó gazdasági erejének köszönhetően a tiszazugi és a környező agrárnépesség számára is az új élet lehetőségét hordozta magában. Míg Csépán az egykori kisnemesi múlt mellett megjelent proletár, Tiszaugon egy, a hagyományos életstratégiák szigorú követését hangsúlyozó mentalitás a meghatározó, addig Martfűn, a társadalmi szerkezet heterogenitásából fakadóan nem állapítható meg releváns beállítottság. A különféle szemléletmóddal rendelkező egyének, másként éreznek ösztönzést a modernizációval összefüggő eszközváltásra, melynek oka a szocializáció összetett folyamatában keresendő. A kulturális feltételek irányt adhatnak az egyéni lehetőségeknek, 3 2 amiket a települések gazdasági jellemvonásaiként feleltetek meg. Mindhárom községben a földművelő termelési rendszer volt korábban a meghatározó, de míg Tiszaug és Csépa esetében a 20. század második felében is a mezőgazdaság határozta meg a lakosság tevékenységszerkezetét, addig Martfűn a korábban gazdálkodással foglalkozó egyének, letelepedésük után azonnal szektort váltva az iparban helyezkedtek el. A vizsgált időintervallumban a különböző csoportok modernizációhoz való viszonyulásai között pusztán nüansznyi eltéréseket véltem felfedezni. GYÁNI Gábor a magyarországi társadalom 20. századi fejlődésével kapcsolatban felhívja arra a figyelmet, hogy a magyar népesség folyamatos töréseket élt át. A diszkontinuitás miatt az egyének másként adaptálták a történeti változásokat. 3 3 Az elmélet mentén elindulva úgy gondolom, ezek a töréspontok nagyban befolyásolják az innovációs irányokat is. Csépa és Tiszaug esetében ugyan az 1945. évi földreformmal megteremtődtek az önálló gazdálkodás lehetőségei, de a termelőszövetkezetekbe kényszerítés, a termelési eszközök állami kisajátítása maga alá gyűrte az egyéni ambíciókat. A mezőgazdasági szféra diszkriminatív gazdaságpolitikai megítélése elmélyítette a problémákat, melyek következtében megtört az önálló gazdálkodás több évszázadra visszanyúló kontinuitása. Ezen települések esetében az elektromos készülékek használata kapcsán megfontoltságot tapasztaltam. Az 1960-as, 1970-es években 25. ERDEI Ferenc 1941. I 14. 26. ERDEI Ferenc 1941. 135-136. 27. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre-URBÁN László 1989. 677. 28. FÉNYES Elek 1851. http://www.fszek.hU/adatbazisok/sajat_adatbazisok/fenyes_elek:_magyarorszag_geographiai_szotara Utolsó letöltés: 2010. november 2. 29. BOTKAJános-SZABÓ László 1980.588. 30. BOTKAJános-SZABÓ László 1980.587-597. 31. Vö. Martfű településfejlesztése (1949-1986) TFMA. 558-88. illetve Tájékoztató a falusi lakóházak anyagszükségletéről, az Építésügyi Minisztérium Falusi Osztályának kiadványa. Martfűi beszélgetőpartnerem tulajdona 32. „Az erős vállalkozói motivációval rendelkező egyén az egyik kultúrában sikeres üzletember lehet, egy másik kultúrában esetleg a sámánista rituálét újítja meg." BERGER. Brigitte 1998. 176. 33. GYÁNI Gábor 2010. október 28-án, a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában elhangzott, A 20. századi magyar társadalmi változások történelmi értelmezése című előadása. 90
