Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
század folyamán kirajzolódott, sőt a probléma a 20. századra csak fokozódott. A lakosság életképes gazdaságokat nem tudott kialakítani, tevékenységszerkezetüket a 19. században ártéri gazdálkodás és az állattartás, majd a folyamszabályozásokat követően homoki szőlő-, illetve gyümölcstermelés, gabonatermesztés határozta meg. Mindezekhez a bérmunkavállalás jelentett kiegészítést. Az ökonómiai szerkezetükből adódóan, a taxás jobbágyok, majd a földosztásokat követően kialakuló részes művelők, uradalmi cselédség nem tudta felvenni a versenyt a Tiszazugot övező jászsági és nagykunsági szabad vagy félszabad jogállású parasztsággal. A területen lévő nagybirtokok és a kisgazdák termelési technológiája között lényeges különbség nem mutatkozott, így ezek sem jelenthettek ösztönző erőt kulturális fejlődésükhöz. Elzártságára, földrajzi fekvése - a települések a Tisza és a Hármas-Körös összefolyásának környezetében találhatóak -, illetve a 19. században felrobbantott cibakházi híd rányomta bélyegét. A 19. század második felétől, a homoki szőlőkultúra és gyümölcstermesztés, a tiszazugi lakosság számára, a tőkefelhalmozódás egyik forrását jelentette, melynek hatására a társadalmi ellentétek is levezetődtek. Az 1945-öt követő földosztások után, a parcellákon újabb szőlőtelepítések történtek, de az 1950-es években lejátszódó beszolgáltatások, illetve a 800 négyszögölig maximalizált háztáji gazdaságok kizártak minden egyéb földhasználatot. A 20. század közepén szinte megsemmisült szőlőtermesztés ismételten aláásta a lakosság anyagi helyzetét, majd az iparosítások hatására, a csépai és tiszaugi lakosság a már bemutatott folyamatokban, illetve az elvándorlásban látta meg kilábalási lehetőségeit. Az 1950-es évekig a Tiszazug tevékenységszerkezetét a mezőgazdaság dominanciája jellemezte. 2 2 Csépát török kori elnéptelenedését követően, a 18. század első felében Nógrád, Heves és Békés megyéből betelepedő kisnemesek vették birtokukba. Az 1873-ban nagyközségi rangra emelkedő település ipari fejlődése jelentősebb volt, mint a környező tiszazugi helységeké, mely a fokozatosan emelkedő kisiparosok, kiskereskedelmi üzletek és kisvállalatok számában mutatkozott meg. Ennek ellenére a mezőgazdaság volt a domináns szektor. Lakosságának döntő része törpe- és kisbirtokos, tevékenységszerkezetüket a 0-5 és 5-10 kh nagyságú birtokokon a szőlő- és gyümölcstermesztés határozta meg. Ezeken életképes gazdálkodást nem lehet folytatni, így tulajdonosaik bérmunka vállalására kényszerültek. A folyamszabályozások és az alsó-tiszazugi nagybirtokok jelentős embertömegnek biztosítottak megélhetést. A népesség döntő része a századfordulóra proletár és félproletár, a vidék társadalomszerkezetében a mezőgazdasági munkásság, a cselédség és a szegényparasztság dominál. A folyamszabályozások befejeztével óriási embertömeg válik munkanélkülivé, akiknek a nagybirtokosok még a mezőgazdasági munkák csúcspontján sem tudtak munkát biztosítani. Az 1920-as Nagy22. SZABÓ László-SZABÓ István 1989. 89-123. 23. BOTKA János 1980. 137-152.; BOTKAJános 1977. 24. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre-URBÁN László 1989. 671-687. atádi-féle földreform során nem osztottak ki termőterületet, az 1945. évi földosztást követően a törpegazdaságok aránya 36%-ról, 45%-ra emelkedett. A 19. század végétől jelentkező gazdasági dekonjunktúra, a munkanélküliség, majd a I. világháború pusztításai, a rekvirálások és a munkabér leszállításának következtében Csépa népességének elszegényedése a két világháború közötti időpontra elérte tetőpontját, mely számos családot elvándorlásra kényszerített. A szocialista államvezetés időszakában Csépa gazdasága viszonylagos stabilizációt mutatott. Társadalmi rétegződésében a gazdálkodók mellett, egy megerősödő vállalkozó réteg kialakulása tapasztalható. 2 3 A csépai lakosság körében, a 19. század közepétől és végétől tapasztalható bérmunkavállalás - kubikusok, parasztmunkások -, illetve a kisiparosok és kisvállalkozók számának növekedése következtében egy proletár mentalitás kialakulása tapasztalható, melynek következtében a hagyományos kötöttségektől fokozatosan eltávolodtak. Tiszaug 1872-ig - nagyközséggé válásáig - úrbéres község volt. A jobbágyfelszabadításig birtokviszonyait a földesúri földtulajdon határozta meg. Az úrbérrendezésig - I 771 -ig - a településen majorüzem nem működött, a jobbágyfelszabadítást követően így is számottevő maradt a nagybirtok szerepe. A 19. és 20. század fordulóján az aktív lakosság több mint fele mezőgazdasági munkás és cseléd. 1910-ben a 0-10 kh-on gazdálkodó kisbirtokosok száma 90, a 10-100 kh kiterjedésű középbirtokok 25-re tehetők. Részes földműves 3 fő található ekkor a községben. A Nagyatádi-féle földreform következtében társadalomszerkezete átalakult. 1935-ös adatok alapján 265 birtok volt 0 és 5 kh közötti, míg az 5-50 kh nagyságú földterületek száma 98-at tett ki. Az 1945-ös földosztást követően, uralkodó üzemformává az I —10 kh nagyságú kis- és középparaszti gazdaság vált, melyeken kukoricát, szőlőt, gyümölcsöt termesztettek. Gazdálkodási szerkezetüket továbbá az ártéri gazdálkodás és az állattartás jellemezte. 1879-ben a faluban II iparos működött, 1925re számuk 14-re emelkedett. 1947-ben nem rendelkezett a település gyárjellegé' üzemmel, mely 1960-ra sem változott meg. 2 4 A 20. század közepéig meglévő földesúri nagybirtokok, illetve a Nagyatádi-földreform hatására átalakuló társadalom szerkezetében, a törpebirtokosok számának jelentős növekedéséből arra következtetek, hogy a második világháborút követő birtokrendezésekig Tiszaug népességében a parasztmunkások és a cselédek száma bírt relevanciával. A törpe- és kisbirtokos, parasztmunkás réteg saját földjéből nem tudta családja szükségleteit kielégíteni, ezért kénytelen volt önálló gazdaságokban munkát vállalni. Életvitelük a hagyományokban mélyen gyökerezik, melytől anyagi helyzetük miatt sem tudnak elszakadni. Eszközkészletük is alátámasztja mentalitásukat, viszont éppen ezen okokból kifolyólag, a gyári tömegcikkek - bútorok - megvásárlásában elsőként 89
