Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
SÁRI ZSOLT: Típusbútor. Új bútorok a Kádár-kori falusi lakásokban
36. kép. Sz. Lné, Resznek, Béke tér 10. (NÉMETH Mónika felvétele) tékonyabb városi kultúrához való felzárkóztatását szorgalmazta. A terv alkotói egy felvilágosult, haladó és modern gondolkodású, egyszerűen élő falusi lakosságot vizionáltak, akik a „Tisztaság fél egészség" keretében hívei, a test rendszeres tisztán tartásának. 2 7 A tisztálkodási propaganda nyilván sokkal később terjed a falvakban, mint a városokban, de a 20. század első felében még a városokra is ráfért az ilyen irányú néptanítás. Egy 1905-ós felmérés szerint például Budapesten 1000 lakásból mindössze 46ban volt fürdőszoba. Vidéken ez az arány jóval alacsonyabb, a falvakban gyakorlatilag nulla volt. 1929-ben a budapesti munkáslakások 1,3%-ában, és 1935-ben is csupán 6,9%ában volt fürdőszoba, azok is a kétszobás lakásokhoz tartoztak. A folyóvízzel (konyhai falikút formájában) rendelkező budapesti munkáslakások aránya jóval magasabb volt: 1930-ban a lakások mintegy fele, 1941 -ben már több mint 70%-a rendelkezett folyóvízzel. 2 8 Az adatok javulása ellenére a fürdőszoba még idegen test a lakásban. A 1960-as évek végéig vidéken csak nagyon korlátozottan volt lehetőség a tisztálkodáshoz és mosáshoz szükséges víz lakáson belüli biztosítására. A falvakban és a nagyobb községekben még az 1950-es években is az 1945 előtt épült közkutakról, vagy a saját porták ásott kútjairól hordták a vizet vödörrel, kannával. Már az 1960as évek első felében megépült, úgynevezett törpe vízművek is nagy könnyebbséget jelentettek, hiszen a községi vízmű társulások által emelt víztornyok (hidroglóbuszok) állandó víznyomásának és a fővezetékek megépítésének köszönhetően szinte minden utcasarokra kerülhetett közkifolyó (törpekút). A fővezetékekből előbb a települések közintézményeibe és a meghatározó helyi közéleti, egészségügyi, politikai személyiségek lakásaiba jutott el a vezetékes víz. A vízvezeték ugyan közpénzen épült meg, de azért, hogy az egyes házakba is bekössék, már elég jelentősnek számító pénzt kértek. A vidéki településeken élők zöme még az 1970-es évek második felében is komfort nélküli lakásban élt. A polgárias életmódú falusi elit képviselői a két világháború között, a magasabb végzettségű falusi pártfunkcionáriusok, köztisztviselők, tsz elnökök, szellemi foglalkozásúak az 1950-es évek végétől építtettek fürdőszobás házakat, vagy igyekeztek azt a meglévő házon belül kialakítani. A fürdőszobák vízellátását a kútba helyezett géppel vagy kézzel hajtott szivattyú- és tartályrendszerrel, a vízmelegítést fatüzeléses fürdőkályhával vagy más módon oldották meg. A parasztpolgári gondolkodás szerint tisztának számított az, akin nem volt látható szennyeződés. A napi tisztálkodás a reggeli kéz- és arcmosásból, az étkezések előtti vagy piszkos munkák utáni kézmosásból és az esti alaposabb mosdásból állt, ami a felsőtest és a láb megmosását jelentette. 2 9 Ezzel a szemlélettel magyarázható, hogy a fürdőszoba megléte egyáltalán nem jelentett létszükségletet a falusi lakosság körében. Az új lakóházak tervein természetesen szerepel a fürdőhelyiség, mint kötelező elem, amely a falvak lakóházainak modernizálását szolgálja, amit az építők ugyan meg is építenek, de a legtöbb esetben csak később használnak valódi funkciója szerint. Ennek egyik oka a pénzhiány volt, hiszen, amint álltak a falak és egy helyiséget lakhatóvá tettek, máris beköltöztek, utána még évekig készült a ház többi része. Másrészt a tisztálkodáshoz fűződő eltérő elképzelések miatt sem volt kiemelkedően fontos a fürdő. Az alább olvasható interjú részletben a beszélgetőtársunk arról beszélt, hogy a korábbi gondolkodással egyenesen ellentétes volt a fürdő, különösen a wc megléte a lakásban. „Ebbe a házba egy fürdő-wc-t is építettünk. A wc is itt van. de ez egy milyen hálás dolog. Szegény férjem nem akarta, hogy ez itt legyen. Azt mondta, hogy, amit kiviszünk az udvarra, azt a trágyát ne hozzuk be a lakásba. Neki nem kellett itt a wc. Aztán amikor beteg lett, nem tudott kimenni. Mondtam, hogy szegény, nem akartál rám hallgatni, de most milyen jó, hogy itt van, mert nem tudott volna kimenni, mert olyan beteg volt. " 3 0 A kockaházakhoz a tereptapasztalataink szerint már a kezdetekkor megépült a fürdőszoba, de összkomfortos csak később lett a helyiség, addig pedig úgy használták, ahogy tudták. Mivel a fürdés nem volt mindennapos tevékenység, a fürdőszobák gyakran szolgáltak ruhák, mosás kellékeinek, tisztítóeszközök tárolóiként, amely funkciót az idősebb tulajdonosok esetében mind a mai napig megőrizték. A ruhák felakasztását számtalan akasztó, az eszközök, dobozok tárolását több polc szolgálja, így ezek a helyiség elég zsúfoltak. Mint új helyiség, ennek a térnek sincs lakberendezési tradíciója, tipikus bútorai, hanem akasztók, fogasok, régi, kisméretű szekrények (például a hálószoba garnitúra éjjeli szekrénye) szolgálnak tároló funkcióként. A fürdőszoba eleinte tisztálkodásra csak ritkán használt, kisméretű háztartási raktárként él. Altalános érvényű tétel volt, hogy a fürdőszoba és a wc a megépítéskor egy helyiségben található, később a lakás átalakításkor kerülhet arra sor, hogy a kamrát valahova máshova helyezzék, és külön wc-t alakítsanak ki. 27. Victor BUCHLI 1999.41-42. 28. JUHÁSZ Katalin 2006. 47. 29. JUHÁSZ Katalin 2008. 112-117. 30. B. Fné., Kávás, Kossuth u. 80
