Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

SÁRI ZSOLT: Típusbútor. Új bútorok a Kádár-kori falusi lakásokban

he***? 9. kép. B. Fné, Kávás, Kossuth u. Az egyik lakószobában látható klasszikus Csobánc szekrénysor, a hozzá tartozó asztallal, székekkel, a háttérben letakarva a heverő gerszegen, Nagykanizsán, Jászberényben, Székesfehér­váron, Egerben és Veszprémben is. Az üzemek az 1968­as új gazdasági mechanizmus bevezetésével, a gyártmánytervező iroda megszűnésével viszonylagos ön­állóságra tettek szert. Tervezők kerültek a gyárakhoz: Za­laegerszegre, a Zala Bútornál Gál Magda kapott munkát. 16 A háztartásokat falun és városon egészen a Zala Bútorgyár 1990-es években elkezdődő hanyatlásáig a vál­lalatnál gyártott bútorok árasztották el. A bútorgyár hat­vanas években gyártott legsikeresebb darabja a Csobánc és Bizánc bútorok voltak, amelyeket egészen az 1970-es évek közepéig, az új stílusú bútorok mellett is folyamato­san gyártottak. A két típus a bútorgyár 1974-es katalógu­sában is szerepel. 1 7 A bútorgyár katalógusai alapján megállapítható, hogy a hatvanas évek bútorstílusának jellemzői a lábakon álló, viszonylag alacsonyabb szekrények, amelyekben vitrines, polcos, fiókos és szekrényes részek különböző elosztás­ban váltották egymást. A bútorok anyaga a furnérozott forgácslap, amelynek a borítását magas fényű, öntött lakkbevonat adja. Ebben az időszakban az egyik bútortípus sötétebb, a másik világosabb színű volt, illetve az egyes szekrényes, polcos és fiókos részek elosztásában is voltak különbsé­16. TORMA Krisztián, 2006. http://hg.hu/cikk/design/724-nagyuzemi-retro 17. Zala Bútorgyár katalógusa, 1974. 18. VALUCH Tibor 2004. 404. 19. ROMSICS Ignác 2005. 448. gek a két típus között. Az 1970-es évektől a bútortípusok ezekből az alapokból kiindulva több erezetmintával, szín­nel és variációval gazdagodtak. A falusi társadalomban az 1970-es évekig az a norma uralkodott, hogy a házaspárok azok között a bútorok kö­zött éltek, amit egybekelésükkor kaptak. 1 8 Nem is tehet­tek másként, hiszen a 70-es évekig állandó volt a bútor­hiány, és nem gondolkodhattak azon, hogy a berendezé­si tárgyaikat cseréljék. A 70-es évek második felétől azonban megszűnt a bútorhiány, és ekkortól forgalmaz­zák a kis lakásban is jól használható, modulelemekből összerakható, variálható bútorokat." Egy szekrénysort nem volt kötelező egyben megvenni, erre a legtöbb családnak nem is lett volna lehetősége, hanem annak egyes darabjai később is megvásárolhatók voltak. A rizi­kót itt mégis az jelentette, hogy a bútorhiányt nem sike­rült teljesen felszámolni, így félő volt, hogy később pont az a szín és forma fog hiányozni. A rendszer kétségtelen előnye volt, hogy szabad kezet adott a vásárlónak a saját szükségleteihez és anyagi lehetőségeihez igazodó össze­állítás tervezésében. A bútorok másik fontos tulajdonsá­ga, hogy a korábbi robosztus, tömörfa darabokkal ellen­tétben, ezek sokkal kisebbek voltak, kifejezetten az újonnan épülő kisebb lakások méreteihez igazítva. 69

Next

/
Thumbnails
Contents