Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

SÁRI ZSOLT: Típusbútor. Új bútorok a Kádár-kori falusi lakásokban

Az ábra világosan mutatja, hogy a legnagyobb számban az 1960-as évek bútorai vannak jelen a lakásban. A jelenség leginkább azzal magyarázható, hogy a 60-as évek sikerbútorait, a Csobáncot és Bizáncot még az 1970-es évek első felében is gyártották, így amint felépült a ház, bútorzatot kapott a konyha, és a családok számára még a '70-es években egy jó darabig ez bútorcsalád volt elérhető. A '60-es éveket gyakoriságukban a '70-es évek bútorai követik, majd a '80-as évek. Az imént felsorolt korszakok jelenléte természetesen a ház építési idejétől függ. Azokban a lakásokban, amelyek a '60-as években épültek, a '60-as és '70-es évek bútorai találhatók meg, amelyek pedig a '70-es években, ott a '70-es és '80-as évek berendezési darabjai. Míg a konyhabútorokat, amelyek a legtöbbször a lakás legrégebbi bútorai, a '80-as években újra cserélik, a szobabútorok esetében ritkábban fordul elő, hogy egy család aktív időszakában kétszer cserélje le a szobák bútorzatát. A korszakhatár itt is az 1960-as évek. Ezektől a bútoroktól a tehetősebb családok tudnak csak megszabadulni. Legkisebb számban az 1990-es évek bútorai találhatók a lakásokban, ezek általában fotelek, ágyak, ritkán komplett berendezések, szekrénysorok. Ebből a korszakból akkor vásárolnak a tulajdonosok, ha egy-egy helyiségben a helyiség megváltozott funkciói miatt a bútorzat kiegészítésre szorul. Franciaágy kerül a szobába, ha a fiatalok otthon maradnak a szülőkkel, vagy valami miatt visszaköltöznek. A fotelek, az ülőgarnitúrák pedig már nappalivá avanzsált előterekbe kerülnek. Bútorok vándorlása a lakóházban - konyhabútorok A lakásba költözéskor az első helyiség, amit berendeznek, az a konyha. Ide általában a zöld vagy fehér festékkel lefestett kredenc, és a hozzá tartozó, korábban már részletesen felsorolt bútorok kerülnek. A ház berendezése során a legfontosabb, hogy a konyha mihamarabb teljes berendezést kapjon, így legelőször ezek szorulnak cserére. A felmért lakások 40%-ában a konyha bútorzata az 1980-as évekből származott, ami összecseng azzal az elmélettel, hogy a ház megfelelő berendezésének elkészültével a családok nekilátnak a lakások felújításának, ahol a munkafolyamat a legjobban rászoruló helyiséggel kezdődik, amely erre az időszakra a konyha lesz. A lakások 12%-ában a család még mindig az 1960-as évek konyhabútorai között élt, ők azok az idős, a legtöbb esetben egyedül élő nők, akik családi helyzetükből adódóan a gyerekeik elköltözését, a férjük halálát követően a legrosszabb anyagi körülmények közé kerültek, és céljuk az aktuális állapot fenntartása, a javításokra, felújításokra a legszükségesebbeken kívül nincs lehetőségük. Ezekben az épületekben a lakás többi részének a berendezése is öreg. Az esetek 24%-ában a konyha bútorzata az elmúlt 20 évből, vagyis az 1990-es évekből való. Itt két családtípusról van szó; egyfelől azokról a családokról, akik 13. SZUHAY Péter 1996, 709-710. 14. TORMA Krisztián 2006. 15. TORMA Krisztián 2006. http://hg.hu/cikk/design/724-nagyuzemi-retro a 70-es években építik a lakóházaikat, tehát a berendezési sor végére később érnek. Másfelől ők azok, ahol két-három generáció él együtt - a legfiatalabb és a középső generáció aktív korú tagjai -, és törekednek lakásuk minél korszerűbb fenntartására, a lakókörnyezet kényelmes és újszerű berendezésére. Bármelyik eset állt fenn, a család egyrészt rendelkezett megfelelő anyagi erőforrással, másrészt megvolt benne az igény is arra, hogy változtasson, modernizáljon. Az új bútorokkal felszerelt konyhák esetében a bútorvándorlás rövidebb, mint a szobabútorok esetében, hiszen a konyha bútorzatának korlátozottabb az elhelyezhetősége, így amint a konyhában már nincs szükség a bútorra, a kamrába vagy fészerbe kerül tároló bútorként. A szobák bútorai Az 1960-as évek bútorainak stílusában a legnagyobb változást a gyáripari termékek megjelenése jelentette. Egy átalagos garnitúra az alábbi darabokból állt: kihúzható kanapé, több részből összeállítható szekrény, négy párnázott szék, hozzátartozó asztal, fotel, dohányzóasztal. Ezeket a darabokat a fiatal házasok vásárolják, azonban a szoba méretétől és a család pénzügyi lehetőségeitől függően nem minden darabját, vagy legalábbis nem egyszerre, hanem akár több évre elosztva.

1

3 Típusbútorokról lévén szó, azok többlépcsős beszerzésére általában lehetőség is volt, különösen azoknál a modelleknél, amelyeket népszerűségük okán folyamatosan gyártottak, és mindig a vásárlók rendelkezésére álltak. A beszerzés nehézségét az 1960-as években a bútorhiány okozta, amely, annak ellenére, hogy a bútorgyárak államosítását követően már nagy mennyiségben termelnek, még mindennaposnak volt mondható.

1

4 1948-49-ben, a nagyipar államosításával a nagy bútorvállalatok (Lingel, Debrecen, Szék- és Faárugyár) központi irányítás alá kerültek, az összezsugorodott kisipar helyét pedig részben szövetkezetek vették át. Egyetlen vállalatot fejlesztettek modern gyárrá, az 1945-ben alapított Angyalföldi Bútorgyárat, amely párt- és állami intézmények számára készített reprezentatív berendezéseket. A győri Cardonak, a csongrádi Tisza Gyárnak és a Debreceni Bútorgyárnak, a Szék- és Faárugyárnak, valamint az Újpesti Asztalos Üzemnek minimális forrás jutott. A stílbútor export növekedett, a bútortermelés számai emelkedtek, ám az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek végéig a bútoripar csupán az igények 60%-át tudta kielégíteni, ami jelentősen hozzájárult a minőségi problémákhoz. A gyáraknak nem voltak tervezőik, a tervek a Faipari Gyártmánytervező és Szerkesztő Irodából, Budapestről érkeztek az üzemekbe. A két vezető cég, a Budapesti Bútoripari Vállalat, illetve a Szék- és Faárugyár örökébe lépett a Szék- és Kárpitosipari Vállalat.

1

5 A bútoripar 1960-as és 1970-es években végrehajtott, 2,5 milliárd forintos szovjet típusú gépesítéssel kísért rekonstrukciójának köszönhetően megszűnt a Budapestközpontúság, és jelentős bútorgyártás indult meg Zalae68