Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
PAPP ÁRPÁD: Terek és utcák „miénkittatér" funkciója
ta fel nem jegyzett nevét, amit az akkori városlakók használtak és ismertek. Szabadka városa ugyan 1836-ban rendeletet hozott arról, hogy a kialakult utcáknak nevet kell kapniuk 9, ami vélhetően meg is történt, és csak sajnálni tudjuk, hogy ilyen lajstrom nem maradt fenn 1 0: az első erre vonatkozó és használható adat (térkép) 1884-ből való, ezért ezt az időpontot tekintjük tulajdonképpeni vizsgálatunk kezdetének. Az I 884-1918 közötti időszak A nevekhez és elnevezésekhez köthető városi utcahálózat egyik sajátossága a már korábbi időszakban is fontos utak elnevezése volt: a város közlekedési ütőereit jelentő utak tehát hagyományosan „vezettek" valahova, ezért ezek az elnevezések egyértelműek, míg a helynév jellegű vagy egyéb földrajzi nevet viselő utcák száma 21 (9,7%): összesen 28 (I 3%) út és utca soroltatik ebbe a csoportba. Ezek az utak a központtól vagy annak közeléből indulnak ki. A fontos utak második csoportját a magyar politikai és történelmi személyekről elnevezettek alkotják: helyet kapnak köztük a magyar múlt nem magyar származású hősei is, miként Szkenderbég, vagy Dugovics Titusz is, de magyarként látjuk Rudics bárót, a megye országgyűlési képviselőjét és a magyarrá szeretett Mária Teréziát, a város szabadságjogának, a szabad királyi város státusának adományozóját is. A történelmi és politikai személyekről elnevezett utcák hálózata kiegészíti az első csoportba soroltakat, illetve a központot jellemzi: viszonylag kis számuk (39 darab, azaz 18%) ellenére már jelzik azt az irányt, amit a későbbiek során is tapasztalhatunk, és amit a központi tér birtoklásának szándékában foglalhatunk össze. Központi térnek a mai értelemben használt központot és a közeli Széchenyi-utcai piac környezetét, illetve a területre befutó utakat nevezhetjük. A „központiság" bizonyos értelemben „útmentiséget, útkereszteződés mentiséget" is jelentett, ami a város legjelentősebb bevételi forrásából, a gabonatermő vidék piacaiból fakadt. A millennium évében felszentelt Szent György és Szent Rókus templomok mellett található tér és az Apostol utca képviseli a szakrális tér köztéri előfordulását, míg jóval nagyobb azon utcaelnevezések száma, melyek kereszt- vagy vezetéknevekről, (64 darab, 29,6%), intézmény-, tisztség-, vagy mesterségnevekről kapták nevüket (18, 8,3%) vagy csak az egyéb nevek kategóriájába sorolhatók (62, 28,7%). Az utcák kétharmada (144 utca) tehát mentes volt az átpolitizálási szándék ilyen formájától, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az újonnan épült, a város földrajzi és hatalmi központjának is számító első kör Szabadkán is többletjelentőséggel bírt. A főtérről indulva - mely Szent István nevét viselte - Kossuth, Deák Ferenc, Széchenyi, Kazinczy, Rudics báró, Eötvös nevével találkozunk ebben az időben: ami „fontosnak, központinak" számított, azt már ebben az időszakban is történelmi személyiségekről elnevezett utcák falával vették körül, hogy a laktanyák felé haladva Hunyadi, Kinizsi, Wesselényi, Árpád nevével találkozzunk, vagy a Katona utcán fusson végig tekintetünk. Kevés a szerb történelmi személyiségekről elnevezett utcák száma (Csernovics és Vukovics utcák) amelyek a szerbek által lakott negyedben találhatóak (1% alatt). A horvát származású történelmi személyiségek ezidőben még minden kétséget kizáróan a magyar történelem részeiként voltak nyilvántartva, amire még „ráerősített" a horvát-magyar kiegyezés is. Az első impériumváltás utcanevekre gyakorolt hatása A belgrádi békekötés (1918. november I 3.) és a trianoni diktátum aláírása közötti időszak eseményeiről jegyzett és általam is áttekintett dokumentumok nem érintik az utcanévadás körülményeit és ezek mozzanatait, bár valószínűsíthető, hogy ilyen jellegű tevékenység volt és ennek nem kis ellenállásba kellett ütköznie. A későbbi, Karakaseviae Gavra rendőrfőkapitány által aláírt, 1921, március 21-én kelt 27222-1921 számú kapitányi rendelet kimondja; „ / . A város neve „Subotica". Ezen elnevezés alkalmazandó a közlekedésben, beszéd közben, bélyegzőkön, cégfeliratokon stb. Ezzel együtt megtiltatik a ráerőszakolt magyar elnevezés „Szabadka". 2. kz utcák nevei az új elnevezés szerint használandók. A régi elnevezések még csak az új utcák körülírására sem használhatók. Ennek értelmében a magyar nyelvű újságok azon szokását, hogy a kötelező hivatalos elnevezés mellett zárójelben az utcák régi magyar neveit is hozzáteszik - be kell szüntetni." A bekövetkezett változásokat az 1922-ben kiadott könyv rögzíti, ebben a régi utcanevek mellett az adott időszakban érvényes utcanevek párhuzamosan, oszlopba rendezetten olvashatóak. Ennek alapján szinte törvényszerűen bekövetkezett a gyökeres változás, hiszen az új államnak minden városban legitimációs kényszere mutatkozott, a viharos változás a város specifikus geopolitikai helyzeténél fogva pedig többszörösen nehezedett a tér(körbe)jelölés kényszere a határmenti Szabadkára. A korábbi időszaktól merőben eltérő rendszer alakult ki, amiben az ezeréves állam hatalmi szimbolikáját lényegében átírta az új politikai környezet, morzsányi emléket meghagyva: jórészt változatlan maradt a toponímiák mentén elkeresztelt utak elnevezése, még úgy is, ha a Zimonyi út ettől kezdve a Belgrádi út nevet kapja. Amíg a korábbi időszak az utcák kétharmadának esetében jónak és elfogadhatónak látta a semleges utcaelnevezéseket, addig az új hatalom az új földrajzi tér kijelölését saját toponímiák segítségével 55 (25,5%) esetben tekintette célravezetőnek, míg politikai és/vagy történelmi személyiségek nevét 102 (47,2%) esetben adta az utcáknak. A földrajzi fogalomalkotás keretében 14 esetben szerbiai, 18 esetben horvátországi, 6 szlovéniai, ugyancsak 6 helyi (mostani történelmi léptékkel vajdasági) és egy külföldi nevet (Moszkvai utca), illetve további tíz utcának boszniai, montenegrói vagy macedóniai nevet adtak. 9. GYÖRE Kornél 1976. 31. 10. Vass Géza szíves közlése alapján az első, személyről elnevezett utca a 1860-as éveket követően ismert, amikor a város politikai állásfoglalását jelölendő gróf Széchenyi Istvánról nevezik el az akkori városi életben fontos, de nem központi jelentőségű teret. Az évszám más szempontból is figyelmet érdemel: ebben az évben szűnik meg a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság közigazgatási egység, amit a szabadságharcot követően hoztak létre, így az első, személyről elnevezett tér egyszerre jelentette a korszak végén egy új szemlélet kezdetének időpontját is. Ez egy kivételtől eltekintve az időszakot a topo- és etnonimiák időszakának nevezhetjük: mindazzal, hogy pontos adatai a múlt ködébe vesznek, a politikától nem kontaminált időszaknak tekinthetjük. 39
