Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
PAPP ÁRPÁD: Terek és utcák „miénkittatér" funkciója
Ami a történelmi és/vagy politikai személyekről elnevezett utcákat illeti, az egyoldalúság másik dimenzióját fedezhetjük fel: amíg a szerb és horvát történelmi múlt és korabeli jelen 34-34 alakjáról neveztek el utcát Szabadkán, addig a négy szlovén és a nyolc külföldi (Wilson, Masaryk, Scotus Viator, Bondi őrnagy stb.) mellett 22 (10,2%) olyan helyi személy nevét is utcanévtáblák jelezték, akik az aktuális helyi hatalom körébe tartoztak, és nagyrészt a hatalomátvétel napjaiban kifejtett tevékenységük eredményeként dőlt el a város első világháború utáni sorsa és hovatartozása. A korábban is tapasztalt átpolitizálási gyakorlat ezáltal újabb lendületet kapott, és látszólag helyi sajátosságokkal gazdagodott. Jogosan vetődik fel a magyar elnevezések és utcanevek sorsának kérdése, de ezidőtájt Zrínyi, Frangepán és Szkenderbégen kívül nem találunk a magyar történelem és történelmi identitás részeként vagy érintőjeként emlegetett személyiségeket és ezek sem a magyar történelemmel kapcsolatos szerepük okán maradtak fenn, hanem sokkal inkább az új államhatalom és az új nemzeti koncepció eredményeiként. A két háború közötti időszak utcanévadási gyakorlatának tanulságai akár egy mondatban is összefoglalhatóak: teljes átstrukturálódás, új, végletekig egyoldalú névadási gyakorlat érvényesítése. A múlt század húszas éveiben bekövetkezett politikai radikalizálódás még inkább az új rend és állam határainak szilárdítását szolgálta. A város utca- és térelnevezései 1941-1944 között Az újabb impériumváltás utcanevekre gyakorolt hatása két igen jellemző vonással foglalható össze: visszakerültek az 1918 előtti elnevezések, illetve a város központi épülete, a Városháza körüli terek zömét - a Szent István tér kivételével - a szövetségesek vezéreiről (Ribbentropp, Göring, Ciano, Mussolini, Hitler) nevezték el, az elkötelezettség és hála evidens megnyilvánulásaiként. Az újonnan kialakított városrészek utcanevei" (Kertváros, ONCSA-telep) bármelyik magyar városban előfordulhattak volna, de a város térbeli terjeszkedésével együtt is a beszűkülés, az egyközpontúság tanúi lehetünk. A korábbi időszakra jellemző módon további lépések tétettek abba az irányba, hogy a nagyobb utak is politikailag markánsakká váljanak és elveszítsék semleges és földrajzi szempontok szerint értelmezhető jellegüket. Hasonlóképpen a két háború közötti időszakhoz, a város utcái tükrözték az aktuális állam földrajzi, történelmi és mentális kiterjedését. A második világháború utáni utcanevek Az újabb impériumváltás utcanevekre - és ettől függetlenül a város életére - gyakorolt hatása mindent korábbi tapasztalatot (várakozást és félelmet) felülírt: nem csak a háború idején visszaállított vagy újonnan adott neveket tartalmazó utcanévtáblák hullottak porba, de ideológiai szempontból is gyökeres változás következett be. A város húzóerejét képviselő közép- és nagybirtokosság, a gyártulajdonosok, kereskedők és értelmiség egyvelegéből összeálló, társadalmi diverzitása ellenére túlélőkészségében kompakt, polgárságnak tekinthető réteg felszámolásának és ellehetetlenítésének rövid, néhány éven belül lejátszódó folyamata indult el. Ennek egyik - persze korántsem húsbavágó - epizódja az utcák neveinek újabb átalakítási hulláma volt: a „Halál a fasizmusra, szabadság a népnek" jelmondat jegyében minden, a korábbi időszakokra emlékeztető utcanevet eltüntettek. A folyamatnak áldozatul estek az utak is, és minden olyan utca, amely ideológiailag nem illeszkedett a hatalom logikájába, de ugyanez fordítva is érvényes lett: ennek köszönhető, hogy a Petőfi-brigád névadójáról utcát neveztek el, az 15 14-es parasztháború - és a hozzá tapadó képzetek - elég okot szolgáltatott a Dózsa György utcához, illetve hogy a proletárköltő József Attila eme jelzője is perdöntő legyen, vagy a hetvenes években Radnóti Miklósról is utca legyen elnevezve. A helyi kommunista szervezet tagjai között is túlnyomó többségében olyan személyek váltak az 1941 -es tömeges pártsejt- felszámolás áldozataivá, akik magukat magyaroknak tekintették, ezzel együtt a háborút követően utcák viselhették nevüket. A háború utáni időszak nagy vesztesévé a királyi család és a két háború közötti rendszer prominens tagjai váltak, hiszen mint az új renddel összeegyeztethetetlen ideológia képviselői nem maradhattak jelen Szabadkán sem. 1 2 Az egypártrendszer utáni időszak A múlt század kilencvenes éveit Szabadkán is a többpártrendszer kialakulása, az ezen belül bekövetkező valós és vélt hatalomátvétel jellemezte: a kilencvenes években vette kezdetét az a két évtizedig tartó enyhülési folyamat, aminek eredményeként a korábbi szigorúan ideológiai szemlélet egy korlátozott mértékű nemzeti sajátosságokat is érvényesítő „önigazgatási" érdekérvényesítésnek is utat adott. Az utcanévadás kilencvenes években megfigyelhető gyakorlatában ez nyolc-nyolc magyar, szerb és horvát nemzeti történelemhez vagy kultúrához kapcsolható személyről elnevezett utcát eredményezett, amit további négy, foglalkozásokról elnevezett utcanév tett teljessé. Az ezredforduló után - az utcák és terek elnevezésének vátoztatására kinevezett bizottsági tagok egyéni késztetésére és pártpreferenciái mentén - egy újabb, a kilencvenes években már működő elv mentén (foglalkozások és a nemzetiségi arányok patikamérlegen történő mérlegelése) folytatódott azzal, hogy további húsz utca kapott apolitikus virág-, növényvagy állatnevet. Ennek az irányzatnak egyértelműen a politikailag túlterhelt utcák „visszapolgárosítása" volt a célja, és óhatatlanul is a magyarországi gyakorlatnak lemásolásával igyekezett ennek eleget tenni, ezzel párhuzaI I. Ezen az utcanevek elemzésétől azért tekintünk el. mert elnevezéseik változását új keletkezésük nem teszi lehetővé. 12. Azonos jelenséget ír le PÁL-ANTAL Sándor is Marosvásárhely esetében: „ 1947. december 29-i keltezéssel érkezik a városhoz a 34 591. számú belügyminisztériumi körlevél az utcanevek felülvizsgálatára és az új idők szellemében való megváltoztatására. 1948. január S-én ugyancsak a belügyminisztérium táviratilag utasítja Marosvásárhely elöljáróit az I. Mihály lemondatott király és családtagjai nevét viselő elnevezések azonnali megváltoztatására... A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége által 1951. december 15-én kiadott 226-os rendelet előírta, hogy bármilyen egység nevének megváltoztatása vagy névadása a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének rendeletével történik."; PÁL-ANTAL Sándor 1997. I 3. 40
