Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

PAPP ÁRPÁD: Terek és utcák „miénkittatér" funkciója

/ Papp Árpád A SZABADKAI TEREK, UTCÁK ÉS SZOBROK „TERÜLETSZERZŐ" FUNKCIÓJA A településeken folyó élet egyik velejárója, hogy a benne élők szükségletei mentén funkcionális rendszerbe szerveződik: a gazdasági, szakrális, kommunikációs céljai mellett számos más, térhasználati követelményeknek megfelelő szerveződés nyilvánvaló vagy kevésbé nyilvánvaló nyomait fedezheti fel az azt kutató személy csakúgy, mint az avatatlan szem is abban az esetben, ha túlzottan szembeötlő és nyilvánvaló (vagy a természetesnél erőszakosabb) a szervezés ténye. Jelen tanulmány célja és szándéka Szabadka térszerkezeti változásának elemzése oly módon, hogy a tér és település morfológiai sajátosságai helyett a térszerkezet politikai „felülcimkézési kényszerét" két, látszólag mellékesnek tűnő, de a lakosság (disz)komfort-érzetét a kollektív identitás mezején érintő és befolyásoló sajátosság: az utcák és terek át- és újranevezése, illetve a szoborállítási/döntési gyakorlat általánosan megállapítható sajátosságai mentén végzi el.

1 A két kiválasztott síkot külön tárgyaljuk ugyan, de kétségtelen tény, hogy a két jelenség - az utca- és térelnevezések saját térbejelölési kényszere és az emlékművek (szobrok) elhelyezésének, állításának, ledöntésének és a periodikus ünnepségek során történő „tudatosítása" ugyanazt a célt, a térfoglaláson és térbirtokláson keresztül legitimizált kollektív identitás megerősítését szolgálja.

2 Le kell szögezni, hogy a „tér(kör)bejelölési gyakorlat" ezen módja, a szimbolikus csatározás mezeje nem tekinthető újnak, hiszen a nemzeti sajátosság, másutt a hatalom egyik identifikációs eszköze, az önmeghatározási folyamat velejárója. A „nemzeti lakótér - hatalmi legitimizáció" kijelölési kényszerének jelensége többszörösen túlélte és újragenerálta a nemzeti identitás dimenzióit és tartalmát. Az utca- és térelnevezések, szobrok, műemlékek sorsának, változásának elemzése viszonylag új kutatási szemlélet, ami emberjogi mozgalmak szimbolikus emlékezetéhez (Észak-Amerika), illetve az 1980-as évek végén bekövetkező politikai változásaihoz kapcsolódik (KeletKözép-Európában). Kutatása viszonylag gazdag irodalmat tudhat magáénak.

3 Az észak-amerikai Human Geography (a földrajz és környezeti hatás-tanulmányok izgalmas egyvelegeként) a klasszikus néprajzi kartográfia szülőföldjének tekinthető Európában nem, de a világ más részein a kulturális antropológia és térszemlélet szerencsés eredőjévé vált. Az európai néprajzi/antropológiai kutatások mezején, mint a politikai antropológia által alkalmazott módszer honosodott meg. Nem véletlen, hogy éppen a politikai konnotációjú témák kutatási metódusaként, miként az utca- és térnevek, szobrok sorsa, hiszen a kilencvenes évek eleje éppen ezekben az eseményekben bővelkedtek. Ennek eredményeként születtek meg azok az elemzések, melyek teljes nagyvárosokat" vizsgálnak kronológiai változások magyarázatát keresve és leírva, történelmi korszakok szimbolikus fenn1. Joggal róhatna fel mulasztásomként az olvasó, ha ehelyütt nem jegyezném le, hogy a mindennapi életet nem döntően befolyásoló jelenségek elemzésére vállalkoztam: példa erre számos újvilági város, ahol az utcák neve helyett számokat fedezhetünk fel, vagy olyan külföldi városok, amelyek olyan személyekről vagy eseményekről kapták nevüket, amelyek nem sokat, vagy csak keveset jelentenek az ott lakóknak, mégsem ettől vágyakoznak el polgárai más tájakra. 2. Az aktuális politikai elit határozza meg a hivatalos történelmi keretet, éppen ezért tagadja meg a korábbi rendszereket és azok földrajzi értelmezési tartományát, ad a sajátjának értelmet. Az új államnak kényszere van a saját tér kijelölésére és a valamihez való viszony kialakítására. A közös történelem közös kollektív „életrajzot" biztosít, ami fölötte áll az egyéni életrajznak. STANI/E, Jelena-SAKAJA, Laura-SLAVUJ, Lana 2009. A vizsgálat tárgya lehetne az elnevezések olyan formájú elemzése, hogy koronként és rendszerenként milyen arányban vannak képviselve festők, költők a város utcáinak elnevezései között, de megítélésem szerint az ilyen jellegű elemzés - bár számos előzményt tudhat magáénak - Szabadka esetében csak bonyolult áttételek eszközlésével világítaná meg a politikai felülcímkézési gyakorlat szerkezeti sajátosságait. 3. Az utcaneveket vizsgáló kutatás további kútfőkből is táplálkozik: a gyarmatok felszabadulása (az ebből fakadó hatalmi kérdések), az etnikai konfliktusok (AZARYAHU, Maoz 2002: AZARYAHU, Maoz-GOLAN, Arnon 2001): az ily módon kialakult témák gazdag táptalajt biztosítottak a kutatásnak. Külön „iskolája" alakult ki az észak-amerikai kontinens polgárjogi harcosa. Martin Luther King-kultusz kutatásának (lásd ALDERMAN, Derek H. 2002; ALDERMAN, Derek H.-HOELSCHERN, Steven 2004; ALDERMAN, Derek H.-DOBBS, Rebecca G. 20

1 I). Az ezredfordulót követően az eddigi kutatási irányvonalak - a módszer rugalmasságát is bizonyítandó - már addig bővültek, hogy recens jelenségek és területek is helyet kaptak közöttük, például a Bagdadban állomásozó amerikai katonák utcanévadási gyakorlata vagy a többnemzetiségű városok politikai szimbólumainak pacifizálódása (Mostar). 4. Csupán tágabb régiónk példáit sorolva: STIPERSKI, Zoran et alii 201

1. Nyolc közép-európai város (Graz, Krakkó, Olomouc, Prága, Maribor, Zágráb, Zadar és Mostar) utcaneveit hasonlítja össze a két világháború közötti időszakban, 1985 körül és 2009-ben (lényegében napjainkban). 2009-ben - a vizsgálat legkésőbbi metszetében - Mostar és Zágráb esetében volt az átlagosnál magasabb a politikai személyiségekről elnevezett utcák aránya, a művészekről és alkotókról elnevezettek esetében Zágráb és Maribor vezetett. Földrajzi jelenségek esetében Graz és Maribor utcáinak aránya az átlagosnál lényegesen magasabb. MIROSEVLC, Lena 20

1 I. Dalmácia bizonyos városainak (Zadar, Split, Sibenik, Dubrovnik, Sinj, Rab, Kotor, Graéac) utcaneveinek viszonyát vizsgálja a dalmát (helyi, regionális) identitással kapcsolatban, de hasonlóan közeli időszakot elemez PALONEN, Emilia 2008. Budapest utcanévadása kapcsán. Lásd még: LIGHT, Duncan-NICOLAE, lon-SUDITU, Bogdan 2002. Bukarest utcái kapcsán, vagy a zágrábi utcák elnevezéseinek és névadási szokásainak diakron vizsgálatát: STANI/E, Jelena-SAKAJA, Laura-SLAVUJ, Lana 2009. 37