Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

FÜR LAJOS: Búcsú a parasztságtól. Tagosítások az 1950-es években

állt. Ezért most már nemcsak a föld természetes szeretete, de a hozzá társult tulajdonosi tudat - akármekkora volt is az a föld, szántották-vetették, kaszálták, vagy legelőként használták ez a kettő, fizikai és lelki értelemben egyaránt, valósággal összekötötte, egybeforrasztotta a parasztot minden egyes parcellájával. Ilyen történelmi előzmények, tudatbeli fejlemények után ragadták meg a tagosítás eszközét a szocialista hatalom irányítói. Hamar felismerték, hogy a parasztok megrendítésének egyik igen hatásos fegyvere lehet, ha azt velük szemben könyörtelenül alkalmazzák. Mintha „tüzérségi tűzfüggönyt" zúdítottak volna a parcellák sokaságára, a gondosan művelt mezőkre. Megtörni a gazdák konok ellenállását, kitépni a földtulajdon mélyre ereszkedett, szívós, mintegy száz esztendős gyökérzetét. Az első tagosítási koncepciót az MDP KV titkársága már 1949. május 25-én megtárgyalta, és elfogadta a részletesen kidolgozott tervezetet. Tudjuk: józan parasztésszel is fölfogható, hogy az addigi és a majdani szövetkezetek és állami gazdaságok (akárha az elsők kisebbek voltak is, és lettek később mind nagyobbak) hatékony nagyüzemi gazdálkodást a szétszórt apró parcellákon aligha tudtak volna folytatni. 1949 végén összesen 1367 téesz működött az országban, mindösszesen 95 000 kh-n, vagyis egy-egy téeszre átlagosan csupán 70 katasztrális hold esett. Az ésszerű és gazdaságos nagyüzemi termelés már a kisebb téeszekben is megkívánta, hogy a parcellákat összevonják, majd „táblásítsák", amit - mindenki tudta - csak és kizárólag a tagosításokkal lehet megteremteni. A korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz tehát kellett a földek táblásítása, mint ahogy kellett korábban a földesúri majorságokhoz is. A korszerű termeléshez azonban megannyi más, ennél sokkal-sokkal fontosabb dolgok megfelelő körülmények, adottságok, hozzáértés-tudás, befektetés, eszközök, építmények, állatok, termesztési és tenyésztési eljárások - lettek volna múlhatatlanul szükségesek. Vagyis a tagosítás-táblásítás igazán egymagában semmihez sem volt elegendő. És mindezeket már Nagyváthy János idejében, a 18. század végén tanították a keszthelyi Georgikonban. Még inkább tudták a 1945 előtti nagybirtokon alkalmazott gazdatisztek, de még a majorbeli kulcsárok is. Csak éppen a magasabb rendűnek hirdetett társadalom vezérei és szolgahada feledkeztek volna meg erről? Aligha. Hiszen az elsődleges cél nem a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kialakítása, hanem a parasztságnak a téeszekbe való bekényszerítése volt. Feltűnő lehet már az is, hogy a propagandát nagy élvezettel alkalmazó szocialisták most éppen a titkolózás módszerét választották. A májusi titkársági ülésen kötelező titoktartás mellett - kizárva a nyilvánosságot, sőt az alsóbb pártszerveket is, - döntöttek arról, hogy csak a megyei pártvezetők bevonásával, a pártközpont illetékes osztályának kell kiválasztani azt a 400-500 községet, ahol a tagosítást a megadott időpontokban - egyszerre, vezényszóra! - kell végrehajtani. Valóságos hadműveleti terv készült a tagosítás menetrendjére, és annak végrehajtására. Sajátos módon abból indultak ki, hogy figyelembe vették a kapcsolódó korábbi törvényeket, rendeleteket, látszatra tehát jogszerű eljárási rendet követtek. Megszabták, hogy a tagosítást az állami gazdaságok, téeszek, és az éppen megalakulóban lévő téesztag-jelöltek kezdeményezhetik. Meghatározták, hogy a településen az állami gazdaság és a téesz földterületének el kellett érnie a 300 vagy 400 katasztrális holdat, hogy az illetők kezdeményezhessék a tagosítást. A tagosítás lehetett részleges, vagy a település egész határára kiterjedően általános. Előírták, hogy kiket kell a tagosító bizottságokba kinevezni, beválasztani; hogy milyen szerep hárul a földhivatalokra, a helyszínre kiszálló ún. repülőbizottságokra. A mérnöki felméréseket azonban a gyors lebonyolítás miatt nem tették kötelezővé. Azt viszont előírták, hogy a tagosításhoz milyen sorrendben lehet igénybe venni a különböző jellegű földeket. Első helyre tették a közületi és a felajánlott (főként kulák) ingatlanokat, aztán az úri és a kulákföldeket, és negyedik helyen lehetett volna a „dolgozó parasztok" földjeit, illetve a nem hivatásszerűen gazdálkodókét felhasználni erre. Megismételjük, jogilag, formálisan elfogadható módon szabályozták mind a végrehajtást, mind a felhasználható ingatlanok igénybevételi sorrendjét. Fontosnak tartották végül azt is, hogy az 1949 augusztusában kibocsátott rendszabály a szóban forgó év harmadik számú törvényerejű rendeleteként lásson napvilágot. A gyakorlatban persze a jogszerűen szövegezett eljárásokat, mint látni fogjuk, rendre megszegték. (Ennek azonban, érthetően, kevesebb nyoma található a fölvett egykori jegyzőkönyvekben. Itt jegyezzük meg, hogy a jegyzőkönyvek szövegezése, ezek a helyben készült irományok, többnyire igen gyenge nyelvezeten készültek, egyik-másikban szinte hemzsegnek a helyesírási hibák, a zagyvalékos, magyartalan mondatok). Lélektani hatást nem csak azzal keltettek, hogy a tagosítási előkészületeket titokban tartották, de azzal talán még inkább, hogy a rendeletet meglepetésszerűen, a végrehajtás előtt pár nappal, augusztus 29-én hozták nyilvánosságra. Mint a vihar, úgy zúdult rá a kijelölt falvakra! Előírták: a tagosítást szeptember 2-án kell elkezdeni, és már 25-én be kell fejezni. Mindössze három hetet adtak arra, hogy a határbeli parcellák, mint szó lesz majd róla, nem éppen egyszerű át- és fölforgatását, újraosztását elvégezzék. Amikor a törvényerejű rendelet augusztus 29-én megjelent, a gyorsan megszervezett irányító erők már elfoglalták hadállásaikat, s a támadás a megadott napon, órában megindulhatott. A rohamban végül 354 kijelölt falut vettek tűz alá. Három héttel később azt jelentették: 320 település megadta magát, „elesett". Némi csúszással ugyan, de a hátralévő falvakban is győzelemmel fejezték be a támadást. A hadművelet megyei főnökei most már büszkén jelenthették országnak-világnak: a tagosítások előtt a 354 szövetkezeti csoport - kerekítve - 50 000 kat. holdon gazdálkodott, mindösszesen 5890 taggal. Ám most, a tagosítások után már 423-ra nőtt a szövetkezetek száma, földjük pedig két és félszeresre, 127 000 kh28