Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Füzes Endre néprajzi kutatásai

különböző szerkezetű gabonások vagy csak részben ilyen rendeltetésű építmények (például az őrségi kástuk, göcseji kasték) elődei a középkorig visszavezethetők. A központi magyar népterületen általánosan elterjedt gabonásvermek 16-38 q kapacitású Árpád-kori emlékei és azoknak a szaltovo-majaki kultúrából ismert, honfoglalás előtti párhuzamai olyan méretű földművelésre, gabonatermesztésre engednek következtetni, ami ellentmond a 9-10. századi magyarság nomadizmusáról vallott egyoldalú nézeteknek. FÜZES Endre részletesen bizonyította azt is, hogy a gabonatermesztés 18-19. századi növekedése, a hosszan tartó gabonakonjunktúra, a piacra termelés mintegy kikényszerítette a nagyobb tároló kapacitású építmények, technikák megjelenését. Ezek egyike, másika, így a boglyaformájú gabonás a Tisza vidékén, aligha jelent meg a 18. századnál korábban. Ilyenformán a kör alaprajzú építmények régisége ellenére sem tekinthető archaikus jelenségnek, sokkal inkább régi formákra alapozó innovációnak, a belső fejlődés termékének. A majorsági, uradalmi granáriumok példáit követő paraszti magtárak terjedése a I 7. század óta követhető. Sok gabonatermő vidéken a beltelek beépítését, sőt még a falvak utcaképét is megváltoztatta a 18-19. században.

12 Mint könyvének egyik recenzense írta „FÜZES szigorú kutatói fegyelemmel tartózkodik a nem megalapozott feltevésektől, nem erőlteti a távoli múltra való visszavezetést, ha az kellően nem adatolható." Állításai azért meggyőzőek, mert széles körű néprajzi, történeti, nyelvészeti, régészeti anyagon végzett elemzésekre épülnek. Kritikusan szembesíti az ellentmondó adatokat, hipotéziseket, kitapintja a különféle eszközcsoportok rendszereit, gazdag dokumentációval, köztük 12 jól adatolt néprajzi térképpel, teljességre törő filológiai apparátussal, szakirodalmi hivatkozásokkal bizonyítja téziseit.

1

3 FÜZES Endre népi építészettel kapcsolatos további publikációinak elemzésére most nincs terünk. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vezetésének rá háruló gondja az 1986-1995 közötti években kevés időt hagyott számára, hogy kutatásait folytassa, feldolgozza, és eredményeit közzé tegye. Szakunk nagy vállalkozásában, a magyar népi műveltségről készülő nyolc kötetes összefoglalásban azonban az O vezetésével valósult meg a népünk építőkultúráját bemutató nagy fejezet. Neki köszönhetjük a szakértő szerzőkből álló munkacsoport megszervezését, instruálását, a sorozat Életmód címet viselő IV kötete nagyobb hányadának szerkesztését, fotó- és ábraanyagának összeállítását. Még a technikai szerkesztésben is közreműködött a képanyag forgatókönyvének összeállításával. Ez a már-már veszni látszó kötet nem jöhetett volna létre FÜZES Endre szakunkkal szembeni felelősségtudata, szervezőkészsége, pozitív szellemisége nélkül. A szerzőtársaival megírt Építkezés blokk táplálta a reményt, hogy a kötet mégis megvalósulhat. Ez animálta CSILLÉRY Klára, FLÓRIÁN Mária feje12. BARABÁS Jenő 1985. 451—452.; VARGA Gyula 1997.201-202. 13. BARABÁS Jenő 1985. 451. 14. FÜZES Endre 1997. 309-333. 15. FÜZES Endre 1998. 473-475. 16. FÜZES Endre 1958. 179.. 186. 17. SZILÁGYI Miklós 1992. 138-139. zeteinek megírását és adott lendületet a kötet minden munkatársának. Szerzőként ebben a blokkban A népi építészeti emlékek védelme témát dolgozta ki, ami nagyon szorosan kapcsolódik a szentendrei skanzenhez. Az első nagy ívű hazai összefoglalása ennek az európai jelentőségű és a néprajz kutatástörténetén is messze túlmutató, fontos tematikának.

1

4 A magyar néprajzi szintézisbe írott könyvfejezet egyik központi kérdése a szabadtéri néprajzi múzeumok objektumainak hitelesítése, amit 1998-ban a Magyar Néprajzi Társaság közgyűlésén még részletesebben kifejtett, miután átvette a Györffy István Emlékérmet. A kézikönyvben főként a történetinéprajzi hitelesség, az építőanyagok és a szerkezetek, a berendezés, valamint a falukép - településmód hitelességének kérdéskörét elemezte. Közgyűlési előadásában a hitelesség tíz kritériumát tekintette át, olyanokat is, mint a korhűség (időmetszet), az építésmód technológiája, a méretek, a forma, a díszítés, a „mikrokörnyezet".

1

5 FÜZES Endre néprajzi kutatásainak különálló fejezetét alkotják a népművészet, különösen a tárgyalkotó tevékenység és a népi iparművészet körébe tartozó tanulmányai. Szakmai pályafutása elején, 1958-ban tette közzé A duda (gájda) készítése Mohácson című leíró dolgozatát, amely mindmáig egyedülállóan részletes, alapos, hiteles megörökítése ennek a „mesterségnek". Nagy érdeme, hogy aprólékosan ismerteti a duda hangolásának műveleteit, fogásait is. Például megtudhatjuk belőle, hogy „Játék közben is több ízben kellett hangolni a gajdásnak. A sípok, főleg a dallamsíp, gyakran elhangolódnak. Ezért Jancsics János, ha lakodalomba vagy mulatságba ment játszani, mindig vitt magával 5-6 dallamsípot és ugyanannyi bőgősípot"

1

6 (helyi nevén kontrasíp). A billegető a duda szíve-lelke. Készítéséhez legalkalmasabb a juharfa, mert az keményebb, élesebb, szebb hangot ad, mint bármi más. Juharfa Mohács környékén alig van, ezért az utolsó mohácsi dudakészítő a Mecsekbe, a töttösi erdőbe szokott eljárni billegetőnek való juharpálcákért. Kontrasípnak megfelel a helyben található bodza vagy a nádszál is. Erre a közleményre tehát nem érvényes az a megállapítás, miszerint népművészeti dolgozatai csupán „látensen foglalják magukba a tárgykészítő, tárgydíszítő technikának és motívum-kombinációknak azt a fölényes ismeretét, melyet a Népi Iparművészeti Tanács zsűrijében - immár évtizedek óta - csillogtatni szokott."

1

7 További népművészeti cikkeit sem a látencia, hanem a részletek „fölényes ismerete" jellemzi. Pécsi éveihez kötődik ajanus Pannonius Múzeum gyűjteményében őrzött és a népművészet körébe tartozó tárgycsoportok leíró, rendszerező és elemző bemutatása. A baranyai szaru sótartók, a fából faragott borotvatartók és a fa ivópoharak katalógusai egymást követő években (1960, 196

1, 1962) jelentek meg. A borotvatartók katalógusa 60 tárgy leírását közli I I fotóval és a zárak tíz típusát bemutató ábrákkal, típusrajzokkal kiegészítve. A cikkhez csatolt térképvázlat a tárgyak származási helyét tartalmazza. Világosan kirajzoló275