Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék
20. kép. Gelence (JAKAB Judit felvétele, 2009) vulgaris) változatait (futó és gyalog, -libamáj bab /széles zöldbabnak való/, rózsafuszulyka), sárgadinnyét (Cucumis melo), ami ritkaság volt a környéken, uborkát (Cucumis sativus). Fűszerként használtak csombort (Satureja hortensis, véres hurkába, uborkasavanyításkor, káposzta elrakásánál, lucskos káposztába), kaprot (Anethum graveolens, lucskos káposzta), tormát (Armoracia rusticana), tárkonyt (Artemisia dracunculus, fuszulyka- és pityókalevesbe). 1 7 Ebben a faluban a sok almafa miatt nagy mennyiségű almaecetet készítettek és használták is úgy étkezési, mint gyógyászati célra. Üdítőitalként fogyasztották a csügert, amit szintén almából készítettek. Sajnos, megkóstolni nem tudtam, mert már itt is a boltban kapható üdítőket isszák, pedig valószínűleg finomabb és egészségesebb is, mint a bolti italok. 1 8 Gyógynövényként ismerik a hárs (Tilia cordata, helyi nevén szádokfa) virágát, a mentát (Mentha crispa), meggyszár teát vesebetegségre, az almaecetet pedig reumára használták. A dió barkáját megszárították, és teáját felfázásra ajánlották. A telek hátsó részében kukoricát (helyi nevén törökbúza) termeltek, főleg az állatok számára. Tartottak lovat, teheneket, disznót és aprójószágot. A tejtermékeket otthon készítették. A szántást tehenekkel végezték. A mezőn rozs, árpa pityóka, cukorrépa, takarmányrépa és len termett, volt kaszáló, ahova lucernát és herét vetettek. Külön táblába vetették a kendert. A levágott lucernát kecskére tették, ami egy három lábú állvány volt, a szénát boglyába hordták. A gyümölcsösben főleg almafák voltak: batul, arany parmen, pónyik és jonathán fajták két-három körtefa, őszi és téli, valamint mézkörte, ez utóbbit egy 1422-ben íródott latin nyelvű levélben mézes körtvé/yként említik. A szilvából itt is lekvárt főztek, az udvaron üstbe rakták az egész szilvákat, félig megfőzték és lyukas cserépedényben átpasszírozták, majd teljesen besűrítették. A ribizliből dzsemet és kompótot készítettek, a málnából csak dzsemet. 17. A pityókaleves - 5-6 kisebb pityóka, 2 db murok, I fej hagyma, I szelet füstölt hús fél dl tej vagy tejföl, I evőkanál liszt, őrölt paprika, tárkony. Egy fazékban kiolvasztották az apróra vágott füstölt hús zsírját. A kockákra vágott pityókát és murkot a hagymával együtt megdinsztelték a zsiradékon, megszórták paprikával, majd annyi vízzel felöntötték, hogy ellepje. Kevés tárkonyt apróra vágva, beletették a levesbe. Tejből (vagy tejfölből) és lisztből) habarást készítettek, pár percig forralták. 18. Árnyékos helyen favályúban kásásodni hagyják a feldarabolt almát. Amikor a java része megérett, a fenéklapja szélén megfúrt fenyőfa cseberbe vagy kádba töltik. A faedényt lábra állítják, úgy, hogy alá egy másik edényt lehessen tenni. Ezután színültig feltöltik hideg vízzel. Két három nap múlva, a hőmérséklettől függően, kész van a csügör. Az alatta lévő edénybe leengedik a kész levet. A hűvös pincében 4-5 napig használható. Üvegekben ledugaszolva a szőlőmusthoz hasonlóan eltartható. Igen kellemes ízű hűsítő ital. 264
