Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék

15. kép. Körömvirág szárítása (JAKAB Judit felvétele, 2009) Termeltek murkot (Daucus carota ssp.sativus), petrezselymet (Petreselinum crispum), cellert (Apium graveolens convar rapaceum), karalábét (Brassica oleracea convar. acephala var. gongylodes, borsót (Pisum sativum), hagymaféléket (Allium sp.), paradicsomot (Lycopersicon esculentum), a bab (Phaseolus vulgaris) sokféle változatát /futó és gyalog, fekete köldökű, vaj (futó), kén, augusztusi vastaghéjú, bivaly (nagy szemű futó), zöld szemű (gyalog, száraz babnak)/. Az ételeik ízesítésére használtak csombort (Satureja hortensis, káposztaételekbe), kaprot (Anethum graveolens) (főleg túrós ételekhez), fokhagymát (Allium sativum), tárkonyt (Artemisia dracunculus), lestyánt (Levisticum officinale). Cserépben tartottak rozmaringot (Rosmarinus officinalis), muskátlit (Pelargonium zonale) és oleandert (Nerium oleander). A muskátli egyik fajtáját recés muskátlinak hívták, de nem sikerült megtudni, hogy ez melyik fajta lehetett. A begóniának (Begonia sp.) egy magasra növő fajtája került az árnyékosabb ablakokba. A leander leveleiből főzetet készítettek, egy gyűszűnyit itattak belőle a hideglelésben szenvedőkkel. Méreganyagai a szívizomra hatnak, ezért kis mennyiségben, megfelelően adagolva szívbetegségek gyógyítására alkalmas, nagy mennyiségben azonban halálos méreg. A gyümölcsösben még ma is él a fák többsége, de nem a ma használatos törpe alanyokon, hanem magas törzsű, nagy termetű változatai. Alma: jonathán, arany parmen, batul, pónyik, szeges alma, londoni pepin. Körte: Mária-Lujza (őszi), mézkörte, vagy bőrkörte (nyári, édes), pápa körte (korai, édes, apró szemű, gyorsan puhuló), téli (nyakas, decemberre puhult meg, akkor kellett szedni, amikor elkezdett hullani a fáról). Volt hólyagos cseresznye, meggy, egres, ribizli, málna. Gyakran ettek levest, valamilyen füstölt húsból készítve, ilyenkor a füstölt, főtt hús mellé habarással (I tojás, liszt, tej) szószt készítettek egresből, meggyből, vagy almából. Szilvából közkedvelt volt a Besztercei, a fosőkaszilva sárga és piros színű változata, a fehér duránci szilva és a ringló. Ezekből aszalt szilva és lekvár készült. Az édes szilvákból lesz a legfinomabb lekvár, ez egy kerek nem magvaváló, besztercei méretű szilvafajta volt. A szilva minden kertben megtalálható, a birsalmából főleg kompótot készítettek. A szilván kívül aszaltak még körtét és almát is. A pincében tárolták a gyümölcsöt, zöldségeket. Az egyik oldalon a burgonyát, a másikon polcokon elhelyezve a gyümölcsöket, alatta pedig a zöldségféléket. Az erdőből főleg a gombaféléket gyűjtötték, ismerték az őzlábgombát (Macrolepiota procera), a keserűgombát (Lactarius piperatus), rókagombát (Cantharellus cibarius), csirkeláb (korall) gombát (Ramaria flava), zöldhátú galambgombát (Russula virescens), medvegombát (Boletus edulís, vargánya), szegfűgombát (Marasmius oreades), szilvagombát, tövisaljagombát (Entoloma clypeatum), fehér tavaszi gombát (talán a májusi pereszke Calocybe gambosum?), csiperkét (Agaricus sp.) és a gyilkos galócát (Amanita phalloides) is. Főleg a gyerekek szedtek szamócát (Fragaria vesca), szedret (Rubus fruticosus), málnát (Rubus idaeus) csipkebogyót (Rosa canina) és áfonyát (Vaccinium vitis-idaea). Bikfalva Ez a falu már egy sokkal igényesebb életmódot reprezentál. Itt egy nagyon szép és viszonylag jó állapotban lévő 260