Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék

7. kép. Futasfalva, Hamar-Vargyassy-udvarház (JAKAB Judit felvétele, 2009) graveolens), hagyma (Allium cepa), fokhagyma (Allium sa­tivum), sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius), kö­mény (Carum carvi), gyömbér (Zingiber officinale). Szinte minden kúria kertjében megtalálható volt a méhes, ebben a tekintetben a családok önellátásra törekedetek. A másik helyi kúria, amit meglátogattunk az Eper­jessy családé volt, ennek a legszebb része, amit a mú­zeumi udvarház építésénél is érdemes lenne megvalósítani, az épülethez vezető 4-500 méter hosz­szú, széles, egyenes földút, amit két oldalról, valamikor szépen nyírt, de ma már elhanyagolt gyertyán (Carpi­nus betulus) és mogyoró (Corylus avellana) sövény ha­tárol. Az egykori díszparkból ma már csak ez maradt meg, a többi területen állatokat tartanak, vagy szántó­földi gazdálkodás folyik. Futásfalva Kézdivásárhely központjától 9 km-re nyugatra a Saj­gó-patak mellett fekszik. Az itt élők főleg a földműveléssel és az állattartással foglalkoznak, a gazdák mindenekelőtt burgonyát és búzát termesztenek. 1992­ben az utolsó népszámláláskor 387 lakosából 384 magyar és 3 román volt. Futásfalva értékes építészeti emléke az 1828-ban épült Hamar-Vargyassy-udvarház. /Az itt élő leszármazott, Bardócz Ilona (1940) mesélt nekünk gyermekkoráról. A család római katolikus volt, a férje a Vasútnál dolgozott. Nehezen lehetett megközelíteni a falut, mert csak egy földút vezetett idáig. Ez ma is így van, átmenő forgalma nincs, csak azok jönnek ide, akik határozott céllal keresik fel a települést. Nagyobb idegenforgalom a fogadalmi nagybúcsú idején van, ennek következtében az életmód és az életkörülmények nem sokat változtak az utóbbi időben. Telefon, televízió ugyan megtalálható, de még a kenyeret maguk készítik, főzni a rakott spóron, vagy már a modernebb sparherten szoktak. Nemcsak ebben a fa­luban készül a mindennapi kenyér hagyományos módon, de a főútvonal melletti falvakban is így sütik, és kis aszta­lokon árulják az arra járóknak. A portákon mindenütt megtaláljuk a zöldséges- és vi­rágos kerteket, de a legszebbek a gyümölcsösök. A házak körül nem nadrágszíj parcellákat, hanem tágas, nagy gyü­mölcsfákkal beültetett zöldterületeket találunk. A zöld­ségesben minden van, ami a napi főzésekhez kell. Hagy­ma, murok (sárgarépa), petrezselyem, torma, tök, a bab­félék viszont már inkább a határba szorultak, mert abból nagyobb mennyiségre volt szükség, hiszen alapélelmi­254

Next

/
Thumbnails
Contents