Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - JAKAB JUDIT: Etnobotanikai gyűjtőút, Erdély - Háromszék

Jakab Lászlóné ETNOBOTANIKAI GYŰJTŐÚTON HÁROMSZÉKEN A/lottó helyett: Hol a haza? "Ót évig éltem kényszerlakhelyen, ahol úgy szenvedtem a honvágytól, hogy sehol nem leltem helyemet. Elindultam haza a szülőföldemre, mert itt finomabb a fekete kenyér, jó a pityóka is, az agyagos föld, az ózondús levegő. Itt testvér az ember, itt az én nyelvemen beszélnek, az én érzéseimet érzik, itt a kenyérrel a szívét is odakínálja a vendéglátó gazda, a teste melegét is odaadja a fázónak, és szeretettel fogja meg a feléje nyújtó kezet. Mert van ebben valami vonzerő, valami erősebb a gazdag városoknál, a pénzesebb, a könnyebb életnél, van valami, ami könnyebbé teszi a nehéz munkát, elviselhetőbbé a szegénységet, ez az érzés velünk születik, bennünk él és ez az, amit nem lehet kiirtani belőlünk... úgy hívják: honvágy. Lehet közös Európa, kinyílhat a nagyvilág kapuja, de ezt, az otthon édes melegét, magához ölelő szeretetet nem nyújtja felénk semmilyen új haza, semmilyen gazdag ország, mert házat ugyan lehet venni, de Hazát csak ott találunk, ahol születtünk, s ahol gyermekéveinket töltöttük. Finta Etelka Futásfalva, Erdély A Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzi gyűjteménye nem lehet teljes a határon túli magyarok lakta területek építészeti emlékeinek bemutatása nélkül. Ennek részeként 2010-ben épült fel az Észak-magyarországi falu tájegységben a nemesradnóti kisnemesi porta. 2006-ban VASS Erika muzeológus és BÚZÁS Miklós elkészítette az Erdélyi épületegyüttes telepítési tervét, melyben a történeti Erdély területéről választottak ki jellemző épületeket. A Múzeum vezetése által elfogadott koncepció alapján tervezik meg azokat a gyűjtőutakat, melynek kapcsán 2009 augusztusában a mai Kovászna megye (Háromszék) területén látogattunk meg néhány előre kiválasztott települést. Ezek a következők voltak: Alsócsernáton, Futásfalva, Bikfalva, Gelence, Esztelnek.

1 Az etnobotanikának, egy adott helyen élő emberekkel, az őket körülvevő természeti környezettel, a köztük kialakult sokrétű kapcsolattal foglalkozó tudományterületnek a kutatása az utóbbi években kapott nagyobb jelentőséget. A hagyományos paraszti kultúra változása, sok helyen bomlása felgyorsult, így fontossá vált az emlékek megőrzése és összegyűjtése az eljövendő korok számára. A 20. század elején született „mindentudó" parasztemberek és -asszonyok halálával olyan pótolhatatlan tudásanyag veszhet kárba, elsősorban a különböző növények felhasználására (gyógyítás, táplálkozás, ruházkodás, építészet, díszítés, hiedelmek, szokások, babonák stb.) vonatkozóan, amely évezredek alatt halmozódott fel. Az így megszerzett tudás fontos szerepet játszik a korszerű táplálkozástudományban, az új, természetes alapú gyógyszerek és kozmetikai készítmények kifejlesztésében, vagy a gazdasági növények (energianövények, takarmánynövények, festőnövények, az építészetben és az eszközök készítésében alkalmazott növények) felhasználásában is. Erdély edényes flórájának sajátosságai nem hasonlítanak a magyarországi endemikus növényzetre, számos Európa keleti felére jellemző vonást mutatnak, de megtalálhatók itt még a skandináv és az alpesi flóraelemek is. Ebben a tekintetben a határvonal a Királyhágó területe. Több olyan florisztikai tanulmányt ismerünk, amelyik ezzel a témával foglalkozik.

2 2004-2005 között elkészült az „Erdélyi-medence flóra-adatbázisa". Összeállításában KUN András (MTA-Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót, Magyarország), RUPRECHT Eszter és SZABÓ Anna (Babe^-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár), vettek részt. Az adatbázis anyaga felhasználható a kertek és a telkeken kívüli területek növényeinek telepítésénél. Kovászna megye egyik természetvédelmi területe a Vargyas-szoros, melynek növényvilága rendkívül gazdag és változatos. A szoros gyöngyszemei közé tartozik a tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius), a hasogatottlevelű imola (Centaurea pinnatifica), a pozsgás Heuffel kövirózsa (Jovibarba heuffelii), a Joó ibolya (Viola joói Janka) és a magyar nőszirom (Iris aphylla). Június végén a tisztásokon, cserjésekben, számos orchideafaj virít, mint a vitézkosbor (Orchis laxiflora), piros- és fehér madársisak (Cephalanthera damasonium, — rubra), a gömböskosbor 1. A tanulmány a K 72428 (Erdély néprajzi képe a 19-20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez) és a K 105556 (Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez) számú OTKA kutatások keretében készült. 2. Ilyen BAUMGARTEN János (1756-1843) Enumeratio stirpium Transsilvaniae c. műve (l-lll. Vindobonae, 1816. IV 1846 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/0l307.htm de 1866-ban két másik, ezzel a témával foglalkozó mű is megjelent, FUSS Mihály (1814-1883) Flora Transsilvaniae excursoria és SCHUR Ferdinánd (I 799-1878) Enumeracio plantarum Transsilvaniae című műve. A legátfogóbb alkotás ebben a témában dr. SIMONKAI Lajosnak (1851-1910) a Magyar Természettudományi Társulat megbízásából készített Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (1866. Enumeratio florae transsilvanicae vesculosae critica), című munkája. 249