Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson
19. kép. Csordahajtás (B. TÓDOR Enikő felvétele, 20 1 I) 20. kép. lejbegyűjtő Homoródalmáson (B .TÓDOR Enikő Felvétele, 201 I) Napjainkban a településen legalább tíz tehenészet működik, köztük olyan is van, ahol 60 tehenet tartanak. A tejet többnyire tejipari nagyvállalatok vásárolják fel, késve és nagyon keveset fizetnek érte. Mára tehát lényeges változások történtek. Azáltal, hogy kevés vállalkozó kezébe koncentrálódott az állatállomány zöme, egyrészt megszűnt a cimboraság, vagyis a közösen vállalt felelősség és az így biztosított munkaerő, másrészt a családon belül már nem kerül ki elegendő számú munkaerő, harmadrészt, mivel pénzben fizetik az alkalmazottakat, versenyhelyzetbe kerültek a piaci bérekkel, amit nem tudnak megfizetni. (Megjegyzem, hogy néhány tehéntartó közösség ma is az együtt vállalt munka alapján működik, vagyis 4-5 gazda szerre végzi az állatok körüli teendőket.) Teljesen átalakult a földhasználat rendje. A föld viszonylagos értékvesztése miatt az állattartás még a kedvezőtlenebb értékesítési lehetőségekkel is biztos megélhetést jelent. Az EU támogatási rendszere adatszolgáltatóim szerint a piaci viszonyok manipulálása által részben használ, részben árt a gazdaságnak. A juhászmesterségnek sok ága-boga van, amiről még nem eshetett szó, hogy csak néhányat említsünk: a tej, a hús- illetve gyapjútermelésre szakosított fajták megválasztása, a terelőkutyák tenyésztése, az állatok levágása, a bőr kikészítése stb. A juhok gondozásához tartozik a különböző betegségek ismerete és gyógyítása. A szorosan vett állattartáson túl szólni kellene még a húsfogyasztási szokásokról, a környezethez való viszonyról, a viseletről, háziiparról és a mesterség tanításáról, tanulásáról, ami további kutatást igényelne. 242