Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson

FÜGGELÉK Egy homoródalmási juhászcsalád Mivel Almáson ma már csak egyetlen olyan család él, amelyik generációk óta folyamatosan juhászmesterséget folytat, befejezésként röviden közlöm a Rácz Sándor 34 éves juhász adatközlővel készült interjút. - Mikor születtél? - 1978-ban. - Szüleid, nagyszüleid is juhászok voltak? - Igen, még a dédnagyszülőim is. Rácz Mózes nagyapám, az édesapám apja. Az anyai nagyapámék, a Balázsok inkább marhákkal foglalkoztak. - Te gyermekként is szerettél az állatokkal foglalkozni? - Igen, én abba születtem, nagyon szerettem velük foglalkozni. Aki nagyon szereti, annak osztán nyavalyája. Még nem es vótam hét évös tudom 1984-be, tudom, hogy a kollektív bárányokkal ott voltunk a Rácz Gyula helyén, és mi ott laktunk a Bencző Csongorék féle bennvalóban. Ott volt Sándor bácsi monyotor apámnak, otthonról küldték neki a fehérneműt, mert ezelőtt azt mondták a tisztaruhának, hogy fehérnemű. Valakitől hátraküldték, letették a háznál és én reggel a harmatos füvön, általhúztam, mert akkora voltam, hogy nem bírtam csak húzni tudtam. Nem voltam még hét éves, amikor odahátra voltam és akkor már hajtottam. - Mit jelent az, hogy hajtottál? - Azt, hogy amikor fejnek, én hajtottam ki a juhokat a likra. Már nyolc éves koromban kis csiporba fejtem, édesapám mondta, hogy még ne, de mi már nagyon szerettük. Bátyám megfogta, s akkor úgy. Vótak olyan jámbor juhok s kecskék, s azokot fejtük. Megfejtük és ittuk meg úgy a csiporból, amit kifejtünk. - Amikor elkezdtek a juhok fiazni akkor is ott voltatok? - Persze, akkor apámnak volt 100 juha, nekünk, gyermekeknek otthon hagyott télen 5-6-ot, a többivel ő odahátra volt. Azokat otthon mi gondoztuk a bátyámmal, etetés, itatás, minden a mi kötelességünk volt. Azokot mi itthon lefiaztattuk, a kicsi gazdaságot, és tavasszal elhajtottuk a többiekhez. Ez egy belenevelés volt, mert mi iskolába jártunk és mellette ez volt a mindennapos feladatunk. Nagyapám akkor otthon volt, és ő az ő juhait otthon teleltette. Én örökké mentem utána már I osztályos koromban, jobban ismertem az ő juhait, is mint ő, hogy melyik bárány melyik juhé. Tőgyeltük és osztályoztuk, hogy melyik juh milyen. Teltek múltak az évek s mindig ott, s mindig ott (a juhok mellett főleg nyárban) s osztán béjött ez a változás, s el kellett költözzünk fel a szajvánhoz. Jártam közbe a szakiskolába, de nem szerettem, engem az állatok vonzottak örökké és inkább ezeknél maradtam. - A fialtatás gondolom elég nehéz? - Nem nehéz, csak egy kicsi szakértelem kell, ha ebbe nőttél fel nem nehéz, látod az állatról, ha kezdi a vajúdást, hogy mennyi idő van még neki hátra, hogy mit kell segíteni. - De ha ott van több száz juh, és egyszerre több is fiadzik? - Olyan is van, hogy egyszerre 10-15 vajúdott, de az egyiktől mentem a másikhoz és melyiknek, hogy kellett, segítettem. Ilyenkor éjjel nappal ott kell lenni, és kétóránként megnézni. Én azt a legjobban szerettem a fiaztatást. - És ez mennyi ideig tart? - Január végétől márciusig. Vannak időszakok, hogy sűrűbb, és van amikor lazább. A vége felé már egy, kettő lesz naponta, azok már meglesznek maguktól. - Milyen gyakori az iker bárány? - Nekem a tavasszal 5-6 juhnak lett a 100-ból, de ez változó. Édesapámnak is van 70 juha, nekem 100 felett. - Ti hol tudjátok értékesíteni a termékeiteket? - A piacon sajtként, túróként, és ami nem fogy el, azt mély hűtőm túróként kilós és félkilós csomagokban. - Melyik piacra jártok? - A Vlahitai (Szentegyházi) piacra. Fent az eltérőnél most hároméve alakult egy piac a régi mérlegháznál. - És hogy fogy az áru? - A jó terméket el lehet adni, a tavaly is eladtam mindent. - A bárányokat hogy értékesítetted? - Azokat kereskedők vásárolják fel élve, viszik Olaszországba, Törökbe. - És a kiöregedő juhokkal? - Azokat látod melyik-milyen kondícióban van, és a nyár folyamán vágjuk le, és itt a faluban eladjuk, kimérjük. De nem vágóhídon. Most ősszel vettek valamennyit a kereskedők, de nagyon kicsi árat adtak értük. - És te mit gondolsz érdemes gazdálkodni, meg lehet belőle élni? - Igen lehet, főleg ha az embernek nagyobb állománya van. - És hogy lehet embereket kapni? - Elég nehezen ebben a rohanó világban, mert nagyon sokan mennek külföldre. Nekünk van két-három stabil, régi emberünk Ladó, Kolozsi s Trafikos Lőrinc ezök Lövéteiek és egy gyimesi asszony sajt-csinálni, ők tavasztól őszig vannak. Most nyáron nem vót, met nem 243