Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson

14. kép. Gyümölcsfákkal beültetett terület (B. TÓDOR Enikő felvétele) A juhok számba adásakor a gazdák a juhaikat jellel látták el, ami a leggyakrabban különböző fül-jel volt (például jobb lyukas, elől hátul vágott stb.), a füljelek használata a gazdacsaládoknál öröklődött.

4

1 Juhászat a kollektív gazdálkodás idején Almáson a nyomáshatár 1948-ban megszűnt. Ez a változás lényegében csak a legeltetés helyszíneit érintette. Jelentősebb változást hozott a kollektív megszervezése. Homoródalmáson 1962-ben alakult meg, és 1990-ig működött a kollektív.

4

2 Ez idő alatt a faluhoz közeli területeket kivétel nélkül, és a távolabbiakból is sokat intenzív termelésbe vontak és szántóként hasznosítottak, gyümölcsfákkal ültették be Talajjavítással kaszálókat és legelőket is igyekeztek szántóvá alakítani.

4

3 A szántókon búzát, árpát, rozst, kukoricát, takarmány- és cukorrépát, krumplit, lent termesztettek. A földek nagy részét gépekkel és állati erővel, kisebb hányadát kézzel művelték meg. Ezzel a legeltetési szokások is megváltoztak. A juhállomány jelentősen csökkent. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a kollektív megalakulásának hírére sokan megszabadultak az állataiktól, nehogy ingyen kelljen beadják a gazdaságba. A kollektív előtti években 7000 juh volt Almáson, a kollektív megalakulása után 1975-re legfeljebb ötezerre tudták felszaporítani, amiben közrejátszott a közös tulajdon szemlélet is. A tehén, tinó, kecske és borjú csordák mellett a juhok legeltetésére is külön területeket használtak. A kollektív megalakulásakor 5 fejős juh sereg (nyáj) volt. 1975-ben, amikor adatközlőm került a juhgazdaság élére, akkor már 9 fejősjuh sereg volt (kb. 300 juh egy seregben). Ezek mellett ott voltak a meddő seregek is. Meddő juh körülbelül fele annyi volt, mint fejős. Ha például 200 fejős volt, akkor I 30 meddő. A meddő seregek még távolabbi legelőkön jártak. A juhászok a kollektív ideje alatt is azok az emberek voltak, akik az előtt is foglalkoztak juhászattal. Az almásiak mellé hoztak románokat is, hiszen az almásiak nagy számban mentek ebben az időben városra az iparba dolgozni. Tódor Mihály 88 éves adatközlőm szerint „Hát innét Almásról vótak Mátyás Mihály Soós Mihály Pál Mihály és a családjaik, de osztón ők es ki kezdtek öregedni, de osztón román vót a legtöbb. Az vót a legnagyobb baj, hogy nem tudtam rományul, s ők nem tudtak magyarul, s aztán kézzel, s lábbal valahogy eligazodtunk. Sokáig vótak itt, olyan rományok es vótak, hogy 4-5 esztendeig vótak itt, s hozták magukkal a szógáikat es ők. És osztón baj vót met nekik vót örökké 40-50 db juh és itt csak 10 db vót megengedve a juhászoknak a tartásra és osztán ezétt osztón még sokszor kellett hazudjak es a vezetőségnek. Az az egy szerencse, hogy olyan vót a vezetőség, hogy csak elé felé láttak, sem jobbra, sem balra nem láttak me ha tudtak volna nézni mindenfelé, akkor én örökké hazugságba maradtam vóna." „Sokszor el kellett menni juhászé, kerestük a juhászt. Szerencsés vótam én ezökkel a Pál Mihályékkal mer olyan embörök vótak Isten nyugtassa a poraikban, hogy ők akár hány juh maradt, elvállalták. Olyan is vót, hogy négy fejő serög vót a kezökön, s akkor vót két fia, akik olyanok vótak, hogy ha békerültek a faluba, akkor osztán két-három nap 41. Doroszlón festett, égetett (sütés) füljegyeket is használtak vagy disznódrót a fülekbe. 42. OLÁH Sándor. 43. Hasonló jelenségről panaszkodtak Doroszlón, ahol erdőn, árterületen is legeltettek, de egyre jobban eluralták azokat is a szántók. 238