Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson
15. kép. Fejés a kosárnál (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010) múlva kerültek vissza. Hitvány öreg kénlódott ott egy, egy gyermökkel mivel. De úgy es valahogy megvót csak a vöt a helyzet, hogy nem vöt termelés. Aztán Ceausescu-nak az Isten áldja meg nem lehetött eleget termelni semmiből se." A kollektív ideje alatt téli takarmánynak egy juhra 2 kg takarmányt 4 4 számoltak, kaptak abrakot, de csak 20 dekát egy juh naponta, ami nagyon kevés volt. A berbécsek 45 valamivel többet kaptak. 4 6 A brigádosnak nyáron is vezetnie kellett a fogyasztási naplót, és hónap végén leadni, ami sok idejét emésztette fel. A juhok 1962-1989-ig a havasi legelőken voltak, ott épített a kollektív szojvónokat 4 7 és a teleltetésük is ott történt. A szénát, amit a Vargyas völgyében és a távoli helyeken csináltak, a szajvánok mellé szállították, és ott rakták nagy kaszaj okba (kazal). Az volt a juhok téli takarmánya. Volt, amikor ez a takarmány mennyiség nem volt elég, akkor a szomszéd faluból vásároltak és szállították oda szekereken. Nyáron a legeltetés is ott történ a falutól távoli legelőkön. Itt esztenát építettek a juhászok, ami a szálláshelyük és a tejfeldolgozás helye is volt „A legölők fel vótak osztva például Vargyasódalában úgy es vőt, hogy 4 serög vőt s azoknak a meddüje. Merkemegett, a Felesbe, Hosszúmezőn (az egyik legtávolabbi legelő, kaszáló) a meddü serögök, Hegyasalatt, Almásfejin. Még kellett nézni azt es, hogy a kút (forrás) ne legyen messze az esztenától, hogy legyen ivóvíz az embereknek és az állatoknak, a mosogatásra főleg." (T M.) A szajvánok elhelyezéséről a következőképp emlékezik vissza Mihály bácsi: „Hát osztón Kőalatt vőt két szajván. Kőmezeibe es vöt, Vargyasban vőt az Aladáré félén három a Felszegién és a Bodorén es volt egy, akkor a Tikosién és Kajmácába három, sok volt, no." 12 db szajván volt akkoriban a határban, egy szajvánban 300-350 juhot lehetet télen teleltetni. A juhászok bérezése a következő volt. Egy részük mind leadta a sajtot és a munkabért pénzben kapták, meg. Ez az akkori minimál bér volt, 1400 lej. A többi juhászok hét kiló sajtot adtak le fejősjuhonként a gazdaságnak, a többi sajtot ők értékesítették és az volt a jövedelmük. A gazdaságnak nem volt jövedelmező, ha pénzben fizette a bért, mert a bács nem gondoskodott a kellékekről, és a sajtot is a gazdaság kellett értékesítese. Ezzel több volt a kiadás, míg, ha a juhászok a sajt egy részét adták le, akkor maguk kellett gondoskodjanak oltóról, sajtruháról, ordás zacskóról, mindenről. Adatközlőm szerint ha a bács jövedelme a sajtból származott, akkor: „Inkább jobban utánok jártak nyári időszakban, a járás erősen béfolyásolja a tejezést, hogy-hogy takarmányozzák, s hogy, hogy élelmezik nyárba őköt, ha altassák nappal a juhokot az árnyékba akkor tej kicsi van". (T M.) Ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű tej legyen, nagyon fontos volt, hogy hogyan legeltetnek, merre járnak a juhokkal. Ha a juhásznak nem fűződött érdeke a tejhozam növeléséhez, akkor nem úgy teljesítette a feladatát, ahogy az elvárható lett volna. A bárányszaporulatból és a gyapjúból a pásztorok nem részesültek. Az esztenák és a falu között a bácsok szekérrel közlekedtek. Hetente legalább egyszer mentek be a faluba. Bevitték a sajtot és élelmet hoztak maguknak az esztenára. 44. Széna. 45. Kosok. 46. Megjegyzem, hogy rendes körülmények között egy juhra legalább napi 3 kg takarmány kellene. 47. Hodály. 239
