Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A Mezőség népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében - KEMECSI LAJOS: A hétfalusi telek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüttesében
2. rajz. Gazdasági épület homlokzata (SZNM MNÉA A-6166/10) sokkal indokolta, ugyanakkor elfelejtkezett a jobbágyfelszabadítás hatásáról. Leírása szerint a szabadságharcot megelőző idők jobbágyházai jellemzően boronafalasak voltak, két, ritkábban három helyiséggel. Az utcára gyakran egy ablakkal nyíló lakószoba mögött helyezkedett el az eresz, amit főzésre is használtak, a harmadik helyiség pedig a kamra volt. Az épületet két végét kontyolt tetővel fedték. Ezek az épületek a sokban hasonlítottak a szomszédos háromszéki falvak szegényeinek lakóházaihoz. A múzeum munkatársai terepmunkáik során azt tapasztalták, hogy ebből az épülettípusból már csak kivételesen lehetett találni egyet-egyet. Miután a koncepció kerülni kívánta az archaizálás esetenként a skanzenekre általában jellemző hibáját, szándékoltan ennél a legkorábbi épülettípusnál modernebb kiválasztását célozta meg. 3 0 Az 1869-73 között készült második katonai felmérés térképei szerint Négyfaluban a korábbi gyümölcsösök helyén új utcákat nyitottak. A településekre jellemző beépítési forma elsődlegesen a fő utat követi. A települések a déli völgyek irányába is bővültek. Az átalakulás Háromfalura kevésbé volt jellemző, itt az utcavonalra építés terjedt el a 19. század végére. Ezeket az építészeti változásokat kiválóan érzékeltették a millenniumi falu hétfalusi telkének jellemzői, illetve MALONYAY Dezső építészeti adatai. 3 1 A 19. század végére a háromhelyiséges lakórész vált általánossá a településeken. Az épület eresze megtartotta a konyha funkciót, viszont az ételtárolásra szolgáló kamra mérete a szoba nagyságához hasonlóra nőtt. A források alapján ismert épületekben az ereszben elhelyezett, régebben általános kemence mellett már több esetben takaréktűzhely működik. Ebben a periódusban vált gyakorivá a lakórész mögött a negyedik helyiség, a „színalj", az udvar felől nyitott tároló helyiség. A terepmunkán végzett kutatások alapján főutcák mentén a 20. század elejére a kőépítkezés vált uralkodóvá. Ezzel párhuzamosan az épületek tetőformája is átalakult: a csonkakontyos nyeregtető lett általános. 32 Szintén dokumentálható az utcai homlokzatok és oromzatok vakolat díszítésének gyarapodása és közkedveltté válása. Az 1900-as évek elején egyeduralkodóvá vált Hétfaluban a kétablakos homlokzat kialakítás. Brassó kvalitásos városi építészetének befolyásoló hatásaként a kevésbé tehetősebb családok fából készült, kisebb kéthelyiséges lakóházainál is a szász mintát követő csonkakontyos tető és deszkaoromzat vált általánossá. 33 A négyfalusi csángó kapu alapvetően különbözik más erdélyi vidékek faragott kapuitól. 3 4 Az ún. galambdúcos székely kapuval szemben a csángó kis kapu külön áll a nagy kaputól, s a nagy kapu kettényílik. 3 5 A kiskapuknak ez a típusa - melyet egyébként a tervezett hétfalusi háznál be kívánunk mutatni - egészen a 20. század közepéig kedvelt volt. 3 6 Hétfalu szekeres központ jellege szükségessé tette a speciális funkciókhoz igazodó melléképületek építését használatát. A szekerezéshez szükséges vonójószágok, illetve a takarmány elhelyezését a portákon a nagyméretű csűrők, és a beltelkek kis mérete miatt a jellemző kétszintes tároló épületek révén vált megoldhatóvá. 3 7 Az 1900-as években több olyan boronafalú épület is készült, melynek utcai oromzatát már vakolva, a kőházak mintájára készítik. Ezeknél az épületeknél a hagyományos keresztfejes borona falat a fecskefarkas lapolás, később a vázas szerkezetek váltják fel. A századfordulót követően ebben a térségben is megjelent a tornác, megszélesítve ezzel az utcai homlokzatot. A szintkülönbségek miatt ez gyakran a harmadik utcai ablak megjelenésével is társult. Több esetben elsősorban Négyfaluban a telek szélessége azt is lehetővé tette, hogy az 1910-20-as évektől a két utcai szobás alaprajzú házak épülhessenek. 3 8 A polgárosodás folyamata olyan a hagyományos településképet és építkezést, életmódot formáló változásokban is tetten érhető, mint a 20. század legelején a sétatér kialakítása, vagy a vízvezetékek terjedése. 3 9 A 20. század első harmadában a települések etnikai változása a települési struktúrában és az épületek jellegében is követhetővé vált. A korábban csak a települések egyes elkülönülő részeire települt román lakosság, részben átvette a helyi építészeti hagyományokat, egyes részleteiben a saját hagyományaihoz igazítva. Igy terjednek el az oromzatokon és a tető csúcsokon a ke30. BÚZÁS Miklós 2010. 268. 31. A hétfalusi ház kiválasztását nem JANKÓ János, hanem a „kiállítási igazgatóság közege önállóan" a „brassói m. kir. Államépítészeti hivatal" végezte.; JANKÓ János 1897. 8., 69.; a telek és az épület, illetve a berendezés jellemzői. JANKÓ János 1897. 68-71.; MALONYAY Dezső 1909. 119., 120., 134., 137., 221. ábra. 32. BÚZÁS Miklós 2010. 269. 33. SERES András 1976. 103. 34. Vö. BALASSA M. Iván 201 I. 35. SERES András 1992.99. 36. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban gyakorolt hiteles rekonstrukció megvalósításához elengedhetetlen ismereteket és a készítés munkafolyamatához, a szükséges szerszámok összefoglalásához lásd SERES András 1992. 100. 37. BÚZÁS Miklós 2010. 269. 38. BÚZÁS Miklós 2010. 270. 39. KÓSA László 1991.363. 198
