Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

12. kép. A noszolyi lakóház, Noszoly, 154. sz. (VASS Erika felvétele, 2010) közé tömött földfalazatot. Ahol a helyi adottságok lehetővé tették, illetve a fahiány kényszerítő ereje még korábban jelentkezett, már a 19. század végi épületeknél is megjelentek a vastag földfalazatok. Találkoztunk vert falakkal, több alaprajz szabálytalan falkialakítása rakott sárfalra utal, és különösen az 1930-as évek végén épült épületek építőanyaga jellemzően a vályogtégla lett. A Mezőségen a 18. századi tetőszerkezetnek a hagyományos, kétoldalt kontyolt, 45 foknál meredekebb, egyszerű szarufás tetőket tételezhetjük fel, ám ilyenről még KOS Károly is csak elvétve közöl rajzokat. Napjainkra a tetők hajlásszöge 45 fok körülire változott, ennek nyilván a már említett fahiány az oka, de azon túl a fedésanyagok megváltozása is közrejátszhatott. A népi építészet általános gyakorlata szerint az építkezők a helyben fellelhető, lehető legolcsóbb anyaghasználatra és legolcsóbb munkadíjra törekedtek. Az árat az is befolyásolta, hogy a nádfedés nagyobb hozzáértést igényelt, mint a szalmafedés. KOS Károly közlése szerint 1965-ben Gyekén egy ház vagy pajta szalmafedése 100 lej, míg ugyanezen épület nádfedése 200 lejbe került.

25 Míg a gabonakonjunktúra előtt mint elérhető, olcsó fedésanyag általános lehetett a nád- és gazfedések alkalmazása, ezt különösen a lakóházak esetében felváltotta a taposott szalmafedés, ami a kézi cséplés melléktermékeként adott volt. Ez a cséplőgép alkalmazását követően újra visszaszorult (mivel a cséplőgép a szalmaszálat túl rövidre törte, és ezzel alkalmatlanná tette a fedésre való használatra), és a vízjárta helyeken a nád- és gyékényfedés került ismét előtérbe, a felmért épületeink egy része pedig már valószínűleg az építés korában is eleve cserépfedés alá készült. A korábbi könnyebb fedések emlékét láthatjuk abban, hogy egyes épületeknél a szarufák távolsága viszonylag nagy, gyakran 120-130 centi körüli. Ezzel szemben a már cserepes épületek - igazodva a cserépléc bírásához - sűrű szaruzattal és sűrű födémgerendázattal készültek. Altalános kialakítási módszer a szaruvéges tetőszerkezet. A szalmafedések visszaszorulásával párhuzamosan a tetőforma is megváltozott. Elsősorban az utcai oldalon csonkakontyos tetőformák jelentek meg, sőt a melléképületekről az 1940-es éveket követően a lakóházakra is átkerült az egyszerű nyeregtető. A pitvar lepadlásolása után a keleti magyar nyelvterületen általános megoldásként a kémény nélküli füstelvezetés alakult ki, melyet az általunk felmért épületek egy 25. KOS Károly 2000 II. 68. 177