Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN
JA+. X i, r*t,>£ •ríj' -• f;> / K t rí v- . V. . V v; J''; i I ?! I rírí; ' ! 1 ! rí.J Lí-aoo 4. rajz. Gyeke 21. sz. lakóház alaprajza (felmérték: BORS Eszter, GULYÁS Gergely, BÚZÁS Miklós, szerkesztette: BÁLINT János) házterületre jellemző egyhelyiséges lakóház típussal: a Visa 128. sz. lakóépület egyetlen helyiségét lakta a tulajdonos, melynek jelenlegi fűtését egy takaréktűzhely biztosította, és az egy szem lakóhelyiség előtt tornácot alakítottak ki. A helyiseg méretei és az épület kialakítása azonban arra utal, hogy ez az épület korábban a telken a háztól különállóan felépített kamrahelyiség szükséghasználata volt. A legarchaikusabb két épület a Noszoly 154. számú, illetve a Gyeke 21. számú kéthelyiséges lakóház volt. Ez a két épület még lepadlásolatlan pitvarral rendelkezik, a pitvar mögött mindkettőben megtalálható a kemence és a kemence fölött a szikrafogó berendezés. Mindkét épületnél a pitvarból nyílik az egyetlen lakószoba. Az épület méretei és a jelenlegi tüzelőberendezés alapján feltételezhető, hogy míg a gyekei ház eredetileg is szobai tüzelővel épült, addig Noszoly esetében a főzés helye már a ház építésének korában is a pitvar hátsó terébe került a kemence mellé. Ez a lakóház átmenetet képez a KOS Károly fogalomhasználatával a konyhás házak irányába (ugyan még nincs lepadlásolva, de már itt a főzés). 24 A további felmért épületek jellemzően kéthelyiségesek, többségük konyhás elrendezésű (vagyis sütőkemence nélküliek, lepadlásolt mennyezetűek), de találunk köztük két külön bejáratú helyiségből álló épületet is, ahol mindkét helyiség a tornácról nyílik. Ezek mellett figyelmünket a módosabb, háromhelyiséges épületek sem kerülték el, ilyen típusúak is bekerültek a válogatásunkba. Az épületek külső megjelenése több helyen töltéses kialakítású, vagyis az épület körül legalább a bejárati oldalon, de gyakran két oldalt is a csöpögő vonaláig feltöltötték a külső terepet, melyet döngölt föld járófelülettel láttak el. Általában ennek tetejére helyezték a tornác talpgerendáját, a töltésoldalakra pedig gyakran mellvéddeszkázattal ellátott, faoszlopos tornácot alakítottak ki. Több helyen megfigyelhettük, hogy ez a tornácszerkezet utólag, a korábbi széles ereszes megoldás továbbépítésével jött létre. Az épületek falazata nagyon vegyes képet mutat. Ez nemcsak az épület korával, hanem elhelyezkedésével, gazdasági szintjével is összefügg. A legarchaikusabbnak a favázas falrendszereket tartjuk, amikor a talpas-vázas szerkezet a régebb időkben elsősorban sövényfonásos kitöltő falazatot kapott, később pedig kétoldali lécezés 24. KÓS Károly a kétsejtű (ház + pitvar) felépítést tartja korábbinak, a nagy gabonakonjunktúra idején jelent meg szerinte a harmadik helyiség, a kamra. A korábbi „füstös és hideg pitvar a kenyérsütés, a nyári sütés-főzés-mosás, esetleg más tárolás színhelye mennyezetpadolást és kis főzőkemencét kap, ezzel lakható konyhává alakul." KÓS Károly 2000 II. 124. 176
