Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

Búzás Miklós-Vass Erika A MEZOSEG NEPI EPITESZETE ES LAKASKULTURAJA A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELMÉRŐ TÁBORÁNAK TÜKRÉBEN „A haza középpontján: Kolozsvár, Torda, Vásárhely, Régen, Dézs, Szamosújvár városok között egy 50-60 négyzet mérföld kopár vidék terül el; óriás hegycsúcs vagy erdő nem nyúlik el felette, egész ellentéte a többi vidéknek, s mégis annyi bizarr szépség benne. Egy hánykódó tengert képzeljenek olvasóim, melynek hullámait fűtől zöldellő végtelen hegyoldalak képezik, míg alant a völgyben nádas tavak tükrei ragyognak. Sehol egy fa, csak egypár vetett erdő; a faluk völgyekbe vonták magukat, csak a rajtok fekvő füstköd gyaníttatja létöket; semmi életjel, csak egy-egy messze-messze feltűnő szántó vagy pásztortalannak látszó juh-nyáj tűnik fel órák után. Sehol egy pont, melyen a szem megnyughatna. Városa egy sincs, falvait oláhok lakják, gyümölcsfák nélkül, föld-házakkal, szalma-födelekkel, nád-kertelésekkel. Csak itt ott emelkedik ki egy-egy udvarház, oly idegenszerüleg, mint a magyar Írásban a nagy betű. S mind a mellett e rideg vidéknek is meg van saját szépsége... A hegyoldalakon dús gabona, aranykalász, s lóhátas embert elfedő tengeri, kövér nyáj. Út eddig nem hasitá át, mert köve, fája nincs. Az itteni nép egész világa a legközelebbi városig, minden tudománya az ekeszarváig, minden művészete a furulyáig terjede. A polgárosodással mit sem gondoltak, útjok csak a falukat köté egybe, a városokat csak gabona-piaczul tekinték... Tavai s lomhán folyó patakai teszik minden vízbe// szépségét, mert nagyobb folyója nincs. S mégis e tavak ellen az itteni birtokosok irtó háborút inditának. A lecsapolás néhány szekér szénáért, itt a sok miveletlen heverő fóld e gyöngye ellen, naponta foly."' I. kép. Mezőségi tájkép (DEIM Péter felvétele, 20

1 I) I. KŐVÁRI László 1853. 255-256. 167