Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

2. kép. Ördöngösfüzesi utcasor bivalyokkal (VASS Erika felvétele, 2006) KŐVÁRI László 1853-ban keletkezett leírása jól tükrözi a Mezőség több évszázadra visszanyúló fő jellemvonásait. A Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kb. 6000 km

2 területű erdőtlen dombság kisfalvas táj, mintegy 300 településsel, melyek közül egyedül Széknek volt négyezernél több lakosa. A városoktól távol eső, archaikus közeget nem véletlenül nevezte 1923-ban MAKKAI Sándor Holttengernek. A terület gazdasági jelentőségét a só és a földművelés adta, és Erdély fő éléstárának számított. A szászok a 12. század második felében, a románok pedig a 13. században telepedtek le. Az évszázadok folyamán tatárok, kunok, törökök, császári zsoldosok, moldvai vajdák betörései és járványok, éhínségek pusztították a vidéket, ami kedvezőtlenül érintette a lakosságot, elsősorban a völgyekben, a hadi utak mentén élő magyarokat. A történelmi folyamatok miatt a települések jórészt román-magyar, északkeleti peremén pedig román-magyar-szász vegyes lakosságúak voltak,

2 ám napjainkra ez az arány a szászok elvándorlása és az asszimiláció miatt egyre inkább a románok javára nő. A korábbi időszakban az együttélés és a magyar nyelvű iskola következtében a románok is tudtak többé-kevésbé magyarul (egy szépkenyerűszentmártoni adatközlőnk szerint „...a románok is úgy beszélnek magyarul, hogy nem tudja az ember, hogy magyar vagy román."), ám a fiatalabb generációkra ez már nem érvényes. Egy 1837-ből származó leírás a Doboka vármegyéhez tartozott települések (többek között az általunk felkeresett Buza, Gyeke, Gyulatelke, Noszoly, Szék, Szépkenyerűszentmárton) termékeny földjét dicsérte, ahol gabona és szőlő is terem. Mindegyik település vegyes lakosságú volt: református magyarok és görög katolikus, illetve Gyeke esetében ortodox románok éltek ott. Búzán április 24-én országos juhvásárt tartottak.

3 A Mezőség gazdasági állapotát jól jellemzi az 1887-ből származó leírás: „A birtok megoszlás megyénkben felette nagy, s e szerint a művelés alatt lévő földterület legnagyobb részét paraszt-birtokok képezik. 30 községben 3060 birtokosból 1-3 holdas 36%-ot, 3-10 holdas 70%ot képez, míg 100-500 holdas alig 40%-ot teszi. Népünk ragaszkodik az ősi megszokott rendszerhez, birtokát öröklés alkalmával folyton aprózza."

4 A Mezőségen először 2006-ban, a leendő Erdély épületegyüttes koncepciójának kialakításakor kutattunk. KÓS Károly írása alapján indultunk útnak, és az alábbi településekre jutottunk el: Boncnyíres, Cege, Gyeke, Gyulatelke, Katona, Melegföldvár, Ördöngösfüzes, Szék, Válaszút, Vasasszentiván, Visa.

5 A kutatást elsősorban KÓS Károly munkássága alapján kezdtük el, aki 1945-től végzett terepmunkát a területen, amelyről részletes képet tárt elénk kétkötetes monográfiájában.

6 A Mezőség népi építészeti kutatásában KÓS Károly mellett GILYÉN Nándort 2. GILYÉN Nándor 2005. 7 10.; KÓS Károly 2000 II. 9-10.; LÁSZLÓ Gyula 1944. 44.; VARGA Sándor 201 Ib. 14-23. 3. HODOR Károly 1837. 743. 4. KÁDÁRJózsef-SZEMMÁRYJózsef 1887. 26. 5. VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 232-235. 6. KÓS Károly 20001. 12. 168