Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

POZSONY FERENC: A székely kürtőskalács

Pozsony Ferenc A SZÉKELY KÜRTŐSKALÁCS A magyar etnográfia a 19. század második felétől kezdődően megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta a falusi közösségek tárgyi kultúráját. Annak kutatásában, elemzésében és értelmezésében, a 20. század második felében HOFER Tamás honosított meg új paradigmákat, kezdeményezte a szociológia, az angol-szász antropológia fogalmainak, módszereinek és eredményeinek a felhasználását előbb a tárgyak és életmódok elemzésében, majd a különböző tárgyak és tárgyegyüttesek szimbolikus vonatkozásainak értelmezésében. Egy másik HOFER Tamás vezetett nagy ívű kutatási program arra kereste a választ, hogy a tárgyi objektumok, a szellemi örökség mellett, milyen szerepet játszanak a magyar nemzeti kultúra, nemzeti öntudat kiépítésében, működésében és reprezentációjában.

2 A szöveges folklór, népi gasztronómia, tánckultúra, kopjafák, viseletek, kapuk szimbolikus jelentéseivel, a nemzeti kultúra szerkezetében játszott szerepével elsősorban NIEDERMÜLLER Péter, KISBÁN Eszter, MARTIN György, Gail KLIGMANN, KÖNCZEI Csilla, L. JUHÁSZ Ilona, SÜTŐ Levente, GAZDA Klára és GAGYI József foglalkozott.

3 Ugyanakkor többen azt vizsgálták és elemezték, hogy a felsorolt elemek segítségével hogyan és hol lehet elhelyezni a magyarságot valamint annak kultúráját Keletés Nyugat-Európa között." Dolgozatomban azt vázolom fel, hogy egy napjainkig tradicionális formában fennmaradt székely sütemény, a kürtőskalács milyen szerepet játszik a lokális, a regionális, az etnikai és a nemzeti identitás reprezentálásában valamint az európai kulturális örökség megszerkesztésében. Székelyföld napjainkban is magyar többségű régió. Egészen 1920-ig Magyarország részét alkotta, azóta Románia centrális részében fekszik. A Ceau§escu által vezetett nacionál-kommunista, totalitárius rendszer 1989-es összeomlása után ebben a régióban is megkezdődött a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet fokozatos demokratizálódása. A térségben élő magyar ajkú székelyek, különösen Romániának az Európai Unióba való integrálódása után, immár szabadon keresni kezdték saját tradícióikat, fokozatosan újraépítették és átszerkesztették saját identitásukat valamint kulturális örökségüket. Ennek a tudatos szimbólumépítésnek a keretében előbb saját címert, himnuszt és zászlót választottak.

5 Közben a többségi románok gyűrűjében élő székelyek számára az itt készített faragott fakapu, szőttes viselet, festett bútor, színes gyapjúszőnyeg és kerámia előbb regionális, székely majd fokozatosan magyar szimbólummá vált.

6 Elnevezése A magyar nyelvben kürtőskalácsnak nevezik a nyílt tűzhelyen, égő parázs fölött, henger alakú fára, kelesztett tésztacsíkokból feltekert, majd ropogósra sütött, cukormázas kalácsot.

7 Habár a történeti források szerint korábban felbukkant Észak-Dunántúlon, Felvidéken, az Alföld keleti peremterületén, Partiumban, Erdélyben, Gyimesben, Bukovinában és Moldvában, napjainkban elsősorban olyan székely termékként él a köztudatban, melyet ünnepi asztalra, keresztelő és esküvő alkalmával, valamint jelesebb vendégek fogadására készítenek. Erdély területén két alapvető megnevezése él, s nyelvészeink szerint, a kürt és a kürtő szóból származik a rövid ö-vel és a hosszú ő-vel ejtett kürtös- és kürtőskalács változata.

8 CSEFKÓ Gyula inkább a kürt (hangszer) szóból származtatja a sütemény nevének előtagját, mivel annak fonatait az asszonyok épp úgy tekerték fel a csonkakúp alakú dorongra, mint ahogy hajdanán a székelyföldi fiatalok készítették tavasszal szádok- vagy fűzfa spirálszerűen lehántott, kéregcsíkjaiból kürtjeiket.

9 SZABÓ T Attilának teljesen más véleményt fogalmazott meg: „... mikor a hengerről leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25-30 cm hosszú kürtő-, illetőleg cső-alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalácskürtőt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerűen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtő alakjából indulhatott ki. A kürtő faluhelyen s városon is mindennapi, közönségesen ismert do1. HOFER Tamás 1983.; FÉL Edit-HOFER Tamás 1970. 2. HOFER Tamás 1989.; 1991a.; 1991b.; 1995. 3. NIEDERMÜLLER Péter 1991.; KISBÁN Eszter 1989.; MARTIN György 1977.; KLIGMANN Gail 1999.; KÖNCZEI Csilla 2009.; L. JUHÁSZ Ilona 2005.; SÜTŐ Levente-BALI János 2002.; GAZDA Klára 1998. 174-186.; GAGYI János 2004. 4. GAGYI János 2004.; HOFER Tamás 1991. 146.; 1995.; POZSONY Ferenc 2009. 5. GÁBOR Dénes 1998.; MIHÁLY János 2011. 6. POZSONY Ferenc 2009.; GAZDA Klára 1998.; KÓS Károly 1972.; KOCSI Márta-CSOMOR Lajos 1982.; KARDALUS János 1995.; SZENTIMREI Judit 1958.; TÓFALVI Zoltán 1996. 7. Megjegyezzük, hogy a kalács szó nyelvünkben nagyon régi, szláv eredetű kölcsönszó. Lásd BÖDI Erzsébet 1997. 89-90. 8. SZABÓT Attila 1971. 354. 9. CSEFKÓ Gyula 1950. 257. 153